Jól sikerült a világbajnokság a nagymegyeri súlyemelőknek - egy arany, egy ezüst

Fordulat a finn ellen

Mezei Tibor 2007 óta tizedik vb-érmének örülhetett. Limasszol (2011), Barcelona (2018) és Nagymegyer (online zajlott) után negyedik diadalának. Az M60-as korosztályban a 102 kilósok között 187 kg összteljesítménnyel utasította maga mögé a mezőnyt. Hatalmas fordulat után.

„Egy hónappal a vb előtt megsérültem a nagymegyeri versenyen. Csak erőnléti munkát végezhettem, mert nem tudtam emelni a sérült vállam miatt. Elsőként jegyeztek a mezőnyben, de szakításban csak az alapsúllyal, vagyis 80 kilóval tudtam megbirkózni, hatalmas fájdalmak közepette 

– eleveníti fel finnországi sikerének körülményeit. – 

Finn ellenfelem, akit korábban mindig legyőztem, tíz kilót vert rám az első fogásnemben, ami igen sok. És jött a lökés, abban 11 kilót én vertem rá, és megnyertem a versenyt. Beleadtam mindent. Mikor győzött a szakításban, láttam skandináv ellenfelemen, hogy milyen büszke a teljesítményére. Klubtársam, Németh Vince meg heccelni kezdett: Tibor, ezt nem hagyhatod annyiban. És a lökésben belelendültem. Megcsináltam a 100 kilós alapot, már akkor elé kerültem, és aztán még a 107 is sikerült, és nyertem. Egyetlen kilóval kerültem elé.”

Előtte 15 kilós előnnyel vezette a ranglistát, de nem emlékszik rá, hogy szakításban ilyen nagy különbséggel kikapott volna valaha. És ennyire harcolnia sem kellett még a vb-győzelemért, mint Rovaniemiben. Mint mondja: a végtelenségig küzdött a finnel. 

„Még van egy álmom: a 400 Sinclair-pont elérése, ami világméretekben a veteránok elitmezőnyébe sorolna. Eddig 39 pontig jutottam. Világcsúcsot már emeltem, csak nem ismerték el, mert a cseh ligában történt, ahol nem működtek kőzre nemzetközi bírók. Utána olyan helyzet állt elő, hogy a szlovák csúcs jobb lett, mint a világrekord”

 – tudtam meg a négyszeres világbajnoktól.

Váratlanul lett második

Németh Vince tanító Ekecsen, kedvtelésből súlyt emel a nagymegyeri klubban, és sportágának utánpótlást nevel falujában. Újabban meg a tisztújításon átesett egyesületében alelnök lett. Rovaniemi őt is lázba hozta, élete második, érmet eredményező világbajnokságára utazott Finnországba. Ezúttal az M50-es korosztályban a 81 kilósok között 205 kilóval ért a vb-dobogóra. 

„Nagyon örülök ennek a második helynek, mert nem számítottam érmes helyezésre. Az ötödik-hatodik helyre vártam magam. De közben mozgás volt a súlycsoportban, néhányan nem ebben indultak. Verseny közben a végére fogyott el kicsit az erőm. Egyébként idén jól megy, többször hat sikeres kísérletem volt. Nem úgy, mint tavaly, amikor több rossz gyakorlatom rontotta a mérlegemet, és nem tudtam kihozni magamból, amit szerettem volna 

– avat be a helyzetébe. – 

Rovaniemiben szakításban három jó kísérletem volt, eljutottam 97 kilóig, aztán lökésben az alapsúly – a 108 kg – megvolt, de a megemelt kétszer nem sikerült. Ez így is elég volt a második helyhez. Az elsőségre nem volt esélyem, mert a világbajnok mindkét fogásnemben jobban teljesített. Hogy mikor leszek én a világbajnok? Nem tudom. Mindenképpen edzésben maradok, bár idén kevesebbet tudtam emelni. Heti három gyakorlás kellene, nem kevesebb. Érzem, hogy még van versenyzői potenciál bennem. Húsz év kihagyás után hét esztendeje kezdtem újra, s eltelt tán fél évtized is, míg a testem visszaszokott a rendszeres edzéshez. Arra fogok törekedni, hogy a gyorsan eltűnő izomzatot minél jobban megőrizzem. Ezért fontos, hogy jó erőnlétben legyek.”