„Én maradtam meg, a csapat elment”

Nagyon régen nem hallani önről, illetve nem hallani önt a rádióban. Hogy van ma Szepesi György?Köszönöm szépen az érdeklődést, ha rövid és tömör akarok lenni, azt mondom, hogy öregesen. Lényegében minden porcikám fáj, és ami a legrosszabb, hogy szemfenék-meszesedésem van, ami gyógyíthatatlan. A bal szememmel nem látok semmit, a jobbal is már csak éppenhogy halványan és nem felismerhetően. Teljesen a lakáshoz vagyok kötve, utcára egyedül már nem tudok kimenni. A feleségem és a fiam azok, akik ellátnak mindennel. Úgy érzem magam, mint egy gyerek, én, aki állandóan mozgásban voltam. Fiam tavaly már az autómat is eladta, mert csak a garázsban állt jó ideje. Buzánszky Jenő temetésére is úgy vittek el. Sajnos, a legendás Aranycsapat meghatározó játékosainak véget ért a földi mérkőzése, Buzánszky Jenővel az utolsó tag is távozott közülünk.Ezt a fájdalmat, ezt az érzést nem lehet szavakba önteni. Milyen kegyetlen is tud lenni az élet, én maradtam meg, a csapat pedig elment. Lényegében valamennyi mérkőzésüket én közvetíthettem. Teljesen olyan voltam, mintha hozzájuk tartoztam volna. Befogadtak, barátok lettünk, állandóan figyeltünk egymásra. Talán csak Puskás Öcsivel volt néha kisebb összetűzésem, de egy fröccs mellett mindig kibékültünk. Gyuri bácsi focizott valaha?Inkább azt mondanám, hogy voltak próbálkozásaim, de beláttam, hogy reménytelen a tehetségem. Talán meglepő, amit most elmondok, Szusza Ferinek, az Újpest egykori gólgyárosának köszönhetik a foci rajongói, hogy nem lettem aktív labdarúgó. Ferivel együtt gyerekeskedtünk Újpesten és Angyalföldön. Az akkori grundokon rengeteget fociztunk, egyszer nagy helyzetben lyukat rúgtam, ő pedig csak annyit mondott: „Gyurikám, nem közvetítenél inkább?” Megfogadtam a tanácsát. Barátok maradtunk, felnőtt fejjel pedig kijártam a Megyeri útra szurkolni neki. Ezek szerint az Újpestnek szurkolt?Dehogyis! Az én kedvenc csapatom mindig is az MTK volt, vagyis nevezzük inkább stílszerűen Hungáriának. Gyuri bácsi volt az Aranycsapat hivatalos hangja, s öntől kapták ezt a hangzatos nevet is.1953 májusában Olaszországban játszott a csapat, és Rómában simán 3:0-ra vertük a vendéglátókat. Én voltam a riportere ennek a mérkőzésnek, és az ottani asszisztensemnek mondtam, hogy ki kellene találni valamilyen egyedi nevet ennek a tizenegynek. Abban a pillanatban ugrott be az Aranycsapat megnevezés, amit már soha senki nem vehet el tőlük. Külön érdekessége a történetnek, hogy sokan azt hiszik, hogy az angliai 6:3 kapcsán kapta a válogatott ezt a nevet, de nem, már fél évvel hamarább kitaláltam. Az Aranycsapat nevet azonban egy időben mégis törölték…Valóban, ugyanis a vb-döntő elvesztése hatalmas kárt okozott a magyar labdarúgásnak. Az akkori németek elleni vereséget, hiába voltak fellángolások, a honi labdarúgás Waterloojának is nevezhetjük. Mégis mitől beteg a magyar foci, mi lehetne az orvosság?Nagyon sokszor és sokan tették már fel ezt a kérdést nekem. Sok focisuli, akadémia van már az országban, de hiába vannak tehetségek, nem törnek a felszínre. Akárcsak a szurkolók, én is nagyon bízom Dárdai Paliban, a válogatott új szövetségi kapitányában, aki a németországi profi mentalitásának és az ottani edzésmódszereknek köszönhetően talán fel tudja rázni Csipkerózsika-álmukból játékosainkat. Albert József