„Egy rossz lépés, és neked annyi!“

Lothart unjuk, Martin Luther Kinget nem, de most inkább a Lutonról és a Millwallról lesz szó: 1985-ben a két csapat kupameccse lincselésbe torkollott. Apropó: elolvasták már A futball faktort?

Huszonegy évvel ezelőtt, 1985. március 13-án történt, szerdai napon: Luton Town–Millwall az FA-kupában. A Luton 1:0-ra nyert, de a meccs alatt és után történtek miatt ennek már alig volt jelentősége. Sokak szerint ezen a délutánon szabadult el a pokol Angliában, s ennek tudható be a Heysel-tragédia is.

A beszámolók szerint hatezer néző volt jelen a meccsen, s abból mintegy másfélezer nyíltan a Nemzeti Front (National Front) szimpatizánsa volt, egyes tudósítók pedig azt írták, hogy nem volt nehéz felismerni a lelátón a Klu Klux Klan londoni szárnyának tagjait.

A tömegverekedést a vendégszurkolók robbantották ki. A Millwall délkelet-londoni prolikból verbuválódott drukkerei megtámadták a Luton szélsőjobb híveit. Nem mintha ez annyira meglepő lett volna: a Millwall szurkolói senkit sem kíméltek, mint ahogy őket sem kedvelték Anglia-szerte (ahogy a Millwall-tábor ma is énekli: No one likes us, we don’t care!/Senki sem szeret bennünket, de nem bánjuk!)

A balhék már akkor sem voltak újkeletűek: a krónikák szerint 1920-ban két hétre betiltották a Millwall pályáját, miután a szurkolók a pályán (!) verték meg a Newport csapatának kapusát, de hasonló feljegyzéseket találhatunk az 1950-es évekből is: stadionbezárás, bírságok fizetése az ellenfél, ill. a játékvezető elleni támadások miatt (1968-ban például a Birmingham kapusát, Jim Herriottot kapták el a millwalliak...).

A lutoni bunyó mégis nagyobb volumenű volt: a sajtó 41 sebesültet jelentett; a huligánok közül 31-en végezték az őrszobán; a stadionbeli károkat pedig 70 ezer fontra számlázta ki a Luton.

„Millwallban nem lehet bénázni. Egy rossz lépés, és neked annyi. Attól a csürhétől nem kapsz még egy esélyt” – mondja Tom, a Chelsea-huligán John King kultuszkönyvében, A futball faktorban. „A Millwall mindig is eszelősökből állt. Készek a csávók, totál flúgosak. Megvan a hírük, de erre a kétes hírnévre, amit lassan száz éve a dokkmunkások alapoztak meg, rá is szolgáltak. Száz éve őrzik a hagyományt, tudniillik félholtra csépelik azt, aki től messzire merészkedik az Old Kent Roadon. Mi még pelenkások voltunk, amikor az ő faterjaik a Cold Blow Lane környékén vadásztak az ellenfél drukkereire. Az volt az aranykor...”

A Chelsea és a Millwall utoljára az 1994/95-ös szezonban találkozott egymással – éppen az FA Kupában. A The Denben 1995. január 28-án 0:0 lett, de – kell-e mondani – azt a meccset is súlyos rendbontások kísérték a stadionon belül és kívül egyaránt (ez a harmadik félidő ihlette A futball faktort is). Az ismételt meccs is iksz lett (1:1), ezért büntetőpárbaj döntött: 5:4 lett a Millwall javára. A Millwall–Chelsea párharc – napra pontosan 11 évvel később – megismétlődhet. Ha a Millwall holnap este a Goodison Parkban legyőzi az Evertont, akkor január 28-án az FA Kupa 4. fordulójában a Chelsea-t fogadhatja Délkelet-Londonban... (gj)