Egy Real, amely maga a remény

Kasmír sohasem tartozott a világ legnyugodtabb térségei közé, az India és Pakisztán (no meg néha Kína) ütközőzónájában lévő államban évtizedek óta él az elfojtott düh, a függetlenség utáni vágy és a terrortámadások miatti félelem. Az északnyugat-indiai tartomány legnagyobb problémáját a földrajzi fekvése jelenti, mert így India és Pakisztán is magának követeli. Miután a két ország 1947-ben függetlenné vált a Brit Birodalomtól és egymástól, több háborút is vívtak a muszlim többségű régió fennhatóságáért. A hivatalosan Dzsammu és Kasmír nevű régiónak India autonóm jogokat biztosított, ezt pedig az alkotmányban is rögzítették.

Kasmír beleegyezett abba, hogy csatlakozik Indiához, de stratégiai elhelyezkedése állandó konfrontációval járt, gyakoriak lettek a felkelések. A polgári lakosság, a katonák és a felkelők közül 30 és 70 ezer közöttire tehető az áldozatok száma az 1989 és 2002 közötti időszakban, attól függően, hogy éppen melyik oldal számolja. 
Augusztus elején az indiai kormány visszavonta Kasmír különleges, autonóm státuszát – a tartomány több városában kijárási és gyülekezési tilalmat vezettek be, útzárakat helyeztek el, valamint blokkolták az internet- és mobilhálózatok működését. Teljessé vált a káosz és a bizonytalanság.

Száz labdától a bajnokságig

Van azonban egy kitörési pont, ahol mindez nem számít, amely kiskaput nyit a világra: ez pedig a sport, azon belül is a labdarúgás. 2016-ban ugyanis létrejött a Real Kashmir nevű csapat, amely már az élvonalbeli I-League-ben (nem összetévesztendő a nagy profi bajnoksággal, a Szuperligával!) szerepel, és amelynek mérkőzései alatt a szurkolók úgy érzik, ismét normális életet élnek, elfelejtik a kijárási tilalmat és a tiltakozásokat.

Srinagarban, az egyetlen muszlim többségű indiai állam egymilliós városában, Shamim Meraj gondolt egy merészet, és három évvel ezelőtt futballcsapatot alapított. 
A 2014-es pusztító árvizek után, ahol a halálos áldozatok száma meghaladta a százat, Meraj és barátai estéket töltöttek azzal, hogy a városban sétáltak. „Azt láttuk, hogy a gyerekek lógnak, nem csinálnak semmit, és ez nagyon zavart” – mesélte az ESPN-nek. A régióban a legnagyobb „sport” az volt, ha a gyerekek kövekkel megdobálhatták a katonákat. A muszlim Meraj egy kasmíri hindu barátjával, Sandeep Chattoo-val úgy döntött, hogy 100 futball-labdát vásárol és odaadja a környékbeli fiúknak.

„Tudtuk, hogy találnunk kell valamit, amivel levezetik a felesleges energiákat. Azt akartuk, hogy új irányt vegyen az életük és kődobálás helyett focizzanak. Arra inspiráltuk őket, hogy jobb életet építsenek maguknak” – mondta Chattoo, aki társtulajdonossá vált később.

A következő lépés a klub megalapítása volt, és miután a sportágat szerető és űző kölyköket egységbe tömörítette, már vérmesebb reményeket is táplálhatott a jövőt illetően. 2016 elején levelet kapott az Indiai Labdarúgó-szövetségtől (AIFF), amelyből kiderült, a Real Kashmir elindulhat az I-League másodosztályában.

Se etnikai, se vallási problémák 

A 2016–17-es bajnokságban mindössze tizenkét csapat vett részt, a három négyfős csoportból az első kettő jutott be a hatcsapatos végső körbe. A kasmíriaknak mindössze hat mérkőzés jutott, az A csoportban úgy végeztek három győzelemmel és három vereséggel a harmadik helyen, hogy az utolsó meccsüket pályaválasztóként 2–1-re elbukták az így éppen továbbjutó Delhi Uniteddel szemben. A keretben akkor két légiós is akadt: a Marseille-ben nevelkedett szenegáli védő, Lamine Tamba, illetve az elefántcsontparti középpályás, Lago Bei.

2017–18-ra erősödött a második vonal is, már 18 csapat adta le a nevezését, hatfős csoportokban mentek a körmérkőzések, és a négy legtöbb pontot gyűjtő jutott tovább. Az A csoportban a Real Kashmir és a Hindustan is veretlenül zárt, így látszott, hogy a négycsapatos végső körben közöttük dől majd el a feljutás kérdése. Így is lett: a kasmíri csapat egy óriási felhőszakadással tarkított mérkőzésen 3–2-re győzött, és két év után máris az élvonalban találta magát.

„Úgy gondolom, hogy ez a győzelem valódi tisztelgés a fiatal kasmír férfiak előtt, akik a régióban történtek ellenére sem adták fel álmaikat. Végre Kasmírnak van valami sajátja, amit a lehető legmagasabb szinten élvezhet Indiában” – nyilatkozta Meraj.

A tulajdonos hozzátette, azzal, hogy skót edző (David Robertson), elefántcsontparti (Yao Kouassi Bernard) és nigériai (Loveday Enyinnaya) játékos is akad a csapatban, a Real Kasmír igazi olvasztótégelynek számít. Egy olyan csapatnak, amelyben etnikai és vallási alapon nincsenek problémák. amelyben muszlimok, hinduk, szikhek, buddhisták és keresztények is megférnek. 

A 28-as keretben 17 kasmír volt, a mindent eldöntő mérkőzésen hatan a kezdő tizenegyben kaptak helyet. „Úgy látom, hogy ez a csapat híd lehet India és Kasmír között” – tette hozzá Meraj. A klub óriási alapokon nyugszik, a felnőtt keret mellett már U18-as, U15-ös és U13-as csapattal is büszkélkedhet. Pedig nem könnyű előteremteni az alapokat, a családok, a barátok és a magánemberek is nagy segítséget nyújtottak a finanszírozáshoz.

„Még mindig nem tudom, hogyan csináljuk. Bár szerintem a miénk a legegyszerűbb költségvetési modell: könyörgés, kölcsönkérés, lopás” – nyilatkozta nevetve Meraj.

Embertelen körülmények között is profik

2018/19-ben folytatódott a tündérmese, a Real Kashmir 10 győzelemmel, 7 döntetlennel és mindössze 3 vereséggel bronzérmet szerzett az I-League-ben, csupán hat ponttal maradt el a Chennai City FC és öttel az East Bengal FC mögött.

Az indiai liga is nyitottabbá vált, az előző szezonban immáron hat légióst lehetett foglalkoztatni csapatonként, így a kasmíri csapatban a zambiai válogatott Aaron Katebe mellett helyet kapott az elefántcsontparti Bazie Armand és Gnohere Krizo, a ghánai Abednego Tetteh, a nigériai Loveday Enyinnaya, illetve a skót Mason Robertson (az edző fia) is.

Az új idény ősszel kezdődik majd, de a csapat addig is készül. Augusztusban például elindult a Durand-kupa elnevezésű tornán – amely 1888-as megalapításával a legrégebbi futballeseménynek számít egész Ázsiában –, és miután veretlenül megnyerte csoportját, csak az elődöntőben kapott ki hosszabbításban a Mohun Bagantól. A torna azonban már az említett augusztus eleji belpolitikai változások idejére esett.

A Guardian riportja arról számolt be, hogy Mohammed Hammad, a Real Kashmir védője minden idegenbeli mérkőzés előtt fel szokta hívni édesanyját, hogy imádkozzon a csapatért. Erre készült a csoportdöntőnek is beillő Goa FC elleni meccs előtt is, de a kommunikációs vonalak blokkolása miatt már nem tudta elérni a családját.
„Nem tudtam felhívni, hogy imádkozzon értünk. Mint mindenki más, ő is csapdába esett otthon, azt sem tudom, van-e a családomnak elegendő étele és gyógyszere” – mondta Hammad.

A középpályás Khalid Qayoom arra panaszkodott, hogy a szülei így nem is értesülhetnek arról, mit játszanak. „Apám attól félt, hogy nem bírja ki, és megszegi a kijárási tilalmat. Senkinek sem tetszik, ami ott történik, mert embertelen. De profiként nem engedtük meg magunknak, hogy bármi elvegye a figyelmünket a koncentrációtól” –nyilatkozta Qayoom.

Kasmírnak szüksége van a boldogságra 

Jelenleg a 15 ezer fős TRC Turf Ground a csapat otthona, de ha elkészülnek a Bakshi Stadion felújításával (őszre ígérik az átadást), akkor akár 45 ezren (!) is kimehetnek egy-egy mérkőzésre.

Chattoo szerint erre azért még várni kell, de fél ház simán összejöhet. „A mostani mérkőzéseinkre húszezren kíváncsiak: 15 ezren a stadionban, a többiek kint szurkolnak. Még a tüntetéseket is leállítják erre a két órára. A Real Kashmir több mint futball. Ez maga a remény! Azt akarom, hogy a futball megváltoztassa Kasmír életét. Mert a futball boldoggá teszi az embereket, és Kasmírnak szüksége van a boldogságra.”