„Drámai négy nap vár ránk”

Ján Filc vezetőedző biztos abban, hogy nem ismétlődik meg a naganói vesszőfutása A Szlovákia jégkorong-válogatottjának – a naganói ötkarikás játékokhoz hasonlóan – most is selejtezőt kell játszania a „főtáblára” jutásért. Három mérkőzésen (február 9.: Németország, 10.: Lettország, 12.: Ausztria) dől majd el, indulhat-e az olimpiai tornán. Ján Filc edzőt az előkészületekről faggattuk.

A korábbiakhoz viszonyítva most igencsak komolyan vette az olimpiai felkészülést a szlovák válogatott. Minek köszönhető ez?

Négy évvel ezelőtt a szó legszorosabb értelmében sokkolta a sportrajongókat az együttes, amikor elbukott a selejtezőben. Talán azért is könyvelték el tragédiaként a naganói kudarcot a szurkolók, mert az 1998-as olimpia előtt voltak olyanok is, akik éremről beszéltek. Hogy mi okozta a rövidzárlatot, nem tudom, egy dolog viszont meglepett, hogy szinte mindenki Ján Šterbák edzőt hibáztatta.

Az is meglepte, amikor a szövetség illetékesei felkérték, vállalja el a válogatott irányítását?

Annak ellenére, hogy a juniorokkal várakozáson felüli eredményt értem el a korosztályos világbajnokságon, nem hittem, hogy rám esik a választás. Mivel szeretem a kihívásokat, azonnal igent mondtam, elvégre nagy megtiszteltetés a válogatottat iránytani.

Egészen biztos, voltak elképzelései a jövővel kapcsolatban, s ezeket közölte is az illetékesekkel...

Én már 1999 nyarán kijelentettem: minden idegszálunkkal a Salt Lake City-i téli olimpiára kell összpontosítani, éppen ezért már akkor kijelöltem egy bővebb keretet. Azt szorgalmaztam, minél több előkészületi meccset játszanak a fiúk.

Azonnal tárgyalt a tengerentúli hokisokkal is.

Igen, nagy szükség volt erre, hogy tudjam, kikre számíthatok a továbbiakban! Hosszasan elbeszélgettem velük, s valamennyien igent mondtak. Kellemesen meglepődtem, amikor a kéthetes nyári edzőtáborozást sem ellenezték.

Fokozatosan belelendült az együttes, amely két évvel ezelőtt – nem kis meglepetésre – döntőt játszott a szentpétervári világbajnokságon...

Ha egy kis szerencsénk lett volna, még az olimpiai bajnok cseheket is legyőzhettük volna. De az ezüstéremmel is teljes mértékben elégedettek voltunk.

A következő, németországi vb-n azonban várakozáson alul szerepelt a válogatott. Miért?

Az elutazás előtt mindenki éremről beszélt, és ez – úgy tűnik – bénítólag hatott. Figyelmeztettem az illetékeseket, hogy egy évvel korábban senki sem vette komolyan a szlovák csapatot, Németországban viszont már az esélyesek közé soroltak minket. Tavaly ezért volt sokkal nehezebb dolgunk. Az viszont vitathatatlan: nagyon akartak a fiúk, a végére azonban elfáradtak. Egyszerűen nem ment a játék, hullámvölgybe kerültünk. A nagycsapatoknál is van ilyen...

Nem gondolt arra, hogy esetleg útilaput kötnek a talpa alá?

Egy sikertelen világbajnoki szereplés után ezzel is kell számolni. A részletes vb-elemzést követően elbeszélgettem a szövetség vezetőivel, akik közölték velem: továbbra is bíznak bennem, s remélik, maradok.

A nyár kellős közepén kezdték az olimpiai felkészülés utolsó szakaszát, s a pöstyéni edzőtáborozás után azt nyilatkozta, még sosem volt ilyen nehéz helyzetben. Miért?

Az olimpiai selejtező miatt több mint két csapatra való játékost kellett neveznem. Közöltem a hokisokkal, hogy a „kvalifikációs” válogatott fele nem játszhat az ötkarikás tornán, mert helyettük az NHL-es korongozók lépnek majd jégre. Tisztában vagyok azzal, hogy bánatosak lesznek azok, akiknek haza kell majd utazniuk. De hát mást nem tehetünk, ha a legjobbakat akarjuk szerepeltetni. Azt hiszem, azt mindenki elismeri, hogy a tengerentúlon hokizók jobbak az európai klubokban játszóknál.

Egészen biztos, kellemesen meglepődött, amikor kiderült, hogy már a selejtező mérkőzéseken ott lesz az NHL-ben szereplők egy része?

Gondoltam, csak egy-két játékossal számolhatok, ám Peter Šťastnýnak köszönhetően a vártnál jóval erősebb csapattal kezdhetjük az olimpiát.

A három selejtezőmérkőzésen mindig más csapatot kénytelen jégre küldeni. Nem jelent ez némi hátrányt?

Az biztos, hogy sokkal jobb teljesítményt nyújtanának az NHL-es hokisok, ha a tétmeccs előtt részt vehetnének egy-két közös edzésen. Erre azonban nincs mód, annak is nagyon örülünk, hogy klubjuk közvetlenül a selejtező előtt elengedi őket. A kvalifikációban az első két sor „európai” játékosokból áll majd, a harmadik pedig az NHL-ben szereplőkből.

A sikeres selejtezőt követően igencsak nehéz ellenfelek várnak védenceire...

Egyelőre még csak a németek, a lettek és az osztrákok elleni meccsre gondolunk. Hogy mi lesz ezután? Ráérünk ezzel foglalkozni a továbbjutás után. Addig azonban drámai négy nap vár ránk...