Dikácz Bence befejezte, de nem végleg

Minden jel arra utalt, semmi különös nem történik vele, hiszen mell-úszásban uralja a hazai mezőnyt, főleg annak legrövidebb távján. A valóságban azonban a még mindig tizenéves komáromi úszó már ősszel befejezte élsportolói pályafutását. Hosszú mérlegelés, vívódások után. Igaz, nem végleges a döntése, mert visszatéréséről sem mondott le.

Akkor most pihen, félretette a versenyszerű úszást. Vagy hogy van ez?

Nyár óta elég sok minden történt velem. Csak baráti és úszókörökben volt eddig ismert, hogy szeptemberben úgy döntöttem, abbahagyom az úszást. Mert az augusztusi U23-as Eb nagyon betett nekem, miután nem úsztam jó időket. Ennek ellenére edzőmmel, Szeidl Balázzsal még egyszer végiggondoltuk a történteket, és szeptemberben újra edzésbe álltam. De akkor már nemigen tudtam magam rávenni, hogy újra rendre belemenjek a medencébe, és leússzam a szükséges kilométer-mennyiséget, folytassam a kemény munkát. Egyszerűen nem tudtam csinálni.

Mivel decemberben bajnok és érmes is volt a szlovák bajnokságon, tálcán kínálja magát a kérdés: versenyúszó-e még vagy nem?

Nem hagytam abba a sportolást, most többet járok tornázni, úszni is elmegyek, csak nem annyit, mint korábban, és nem veszem annyira komolyan. Szóval lazábban állok hozzá, azt nem tudom, ez meddig fog tartani. Egy évig? Fél évig? Vagy tényleg abbahagyom? Mert most arra van szükségem, hogy kicsit eltávolodjak az úszástól.

Átmeneti állapotról van szó?

Magam se tudom.

Amerikai egyetemi úszóálmai is voltak. Végleg szertefoszlottak?

Úgy éreztem, ha itthon nem tudok elvárásaim szerint úszni, akkor Amerikában miért lenne más. Visszavonulásom nem egyhetes döntés volt, nagyon sokat rágódtunk rajta szüleimmel. Több tényező befolyásolta elhatározásunkat. Tényleg nem edzőmmel, Balázs bával volt a gondunk, mert nagyon ment a munka, szerettük egymást, legalábbis én úgy érzem. Van egy velemszületett szívproblémám. Amikor hajrázom a medencében, nem tudok olyan nagy teljesítményt magamból kiadni, amekkorát kellene, mivel a szívem nem pumpál hozzá elég vért.

Érezte, hogy kialakult helyzetéből már nem tud továbblépni? Tényleg kijózanító volt 2023?

Szeptemberben tiszta fejjel beleálltunk, de nem tudtam úgy visszatérni, ahogyan gondoltam. Aki nem tapasztalta meg, aligha érzi át. Mikor az ember tényleg mindent feláldoz, és nincsen gyerekkora, mert nincsen, mert csak a sportnak szenteli mindenét, és aztán jön egy év, ami nagyon padlóra küldi, és nagyon rosszul sikerül, de minden, abból nehéz felállni. Néha kell a szünet, meglátjuk, akár nekem is hasznomra szolgálhat.

Milyen előzményei voltak tavalyi döntésüknek?

Nagyon nem az elképzelésem szerint alakult se a téli, se a nyári szezon. Nem sikerült megúszni a szintidőket, még a saját legjobbamat sem tudtam megjavítani, ami nagyon elszomorított. Gyakran beteg voltam, s a felkészülésemet is kicsit hátráltatta, hogy tavaly érettségiztem. Ami sikerült ugyan, de mind pszichikailag, mind fizikailag megmutatkozott az úszásomban, mert nem tudtam fejben teljesen ott lenni az edzéseken. Ráadásul nagyon stresszes ember vagyok. Ez érvényes volt rám az iskolában és az úszásban is. A kelleténél jobban rástresszeltem az érettségire, és tényleg nem tudtam magamat úgy odatenni az edzéseken, ahogyan az kívánatos lett volna. Június végén érettségiztem le, s augusztus közepén volt Dublinban az U23-as Eb, és két hónap alatt nem sikerült annyira felkészülnöm, amennyire szerettem volna. Pedig az edzések nagyon jól mentek. Júniustól tényleg mindent félretettem. Nagyon sok mindent feláldoztam, hogy sikerüljön, de nem volt elég. Egyik számomban se tudtam megközelíteni még a legjobb időmet se, pedig ennél többet szerettem volna.

Részben már említette az érettségit, a rövid felkészülési időt. Csak ezek játszottak közre az eredményekben?

Nagyon sokat gondolkoztam a balsikeremen, de nem jutottam jobb következtetésre, minthogy kevés volt a felkészülési idő, a kilométerszám. Az úszásom nem volt úgy összerakva, ahogyan szerettük volna.

2023 első felnőtt éve volt, továbbra is kedvenc vegyes és a mellúszó számaiban tűnt ki. Az érettségi, a betegségek a fejlődésben is visszafogták?

Igazából az időeredményeim árulkodnak a megtorpanásról, előrelépés helyett visszaesés következett a 2022-es évhez képest.

Mind nyáron az ötvenes medencében, mind télen a huszonötösben megnyerte az 50 méteres mellúszást a szlovák bajnokságon. Egyeduralkodónak érezte, érzi magát idehaza ebben a versenyszámban?

Csak azért indultam, mert szeretem úszni az 50 mellet, persze a többit is szerettem. Az 50 mell régen nagyon nem ment, de az utóbbi időben igazán rákattantam, és jó időket is úsztam. Úgy voltam vele, hogy miért ne vállaljam, aznap úgy sincsen más úszásnem a bajnokságon, amit lehetne teljesíteni, és kipróbáltam. Élveztem, s mindkétszer nyertem.

Beszélgetésünk idején Dohában zajlik a világbajnokság, de Dikácz Bence nélkül. Érzései?

Sajnálom, hogy nem lehetek ott, iszonyú jó élménytől estem el, egy csodálatos medencében. Az volt a cél, hogy kijussak Katarba, de nem jött össze a szintidő. Nyáron még 400 vegyesen szerettem volna nagyon, aztán szeptemberben, mikor visszatértem, inkább 200 mellen próbálkoztam, de az sem sikerült.

Somorja-Csölösztő kapta a 2025-ös U23-as Eb rendezési jogát. Lehet-e még kihívás Dikácz Bence számára?

Egyelőre nincs válaszom erre. Lehet, hogy sok ember úgy fogja gondolni, hogy ez hülyeség, de engem az 50 mell most megfogott. Jó időket is úsztam, amivel előrébb is léphetnék. Lehetséges, hogy erre a versenyszámra még rágyúrunk az edzőmmel, aztán meglátjuk, mi fog kisülni belőle.