A walesi lapok az Eb-részvételt ünneplik, de az országos sajtóban Pochettino menesztése volt a vezető sporthír (A szerző felvétele)
Démonokat emleget, és Giggset dicséri a walesi sajtó
Korábbi selejtezősorozatok démonjai, régen volt dicsőség – ezek a kifejezések a magyar futballdiskurzusból is ismerősek lehetnek. A Wales–Magyarország Eb-selejtező után azonban a brit lapok is ilyesmiket emlegettek a walesiek sikerével kapcsolatban.
„Igen, tényleg megtörtént” – kezdődik az Echo dél-walesi kiadásának cikke Wales 2:0-s győzelméről. „Wales Aaron Ramsey két fenséges góljával jutott ki az Eb-re, végre, végre, végre megnyerve egyet azok közül a diadalt vagy csődöt hozó utolsó körös selejtezők közül, amelyek annyi gyötrelmet okoztak Cardiffban a múltban. Hiba lenne azt mondani, hogy a Románia elleni 1993-as, az oroszok elleni 2003-as vagy az írek elleni két évvel ezelőtti mérkőzések démonai örökre eltűntek volna. De Ryan Giggs nagyszerű gárdája sokat tett azért, hogy így legyen, és ami még fontosabb, biztosították, hogy ez az összetört nemzet a kétségbeesés helyett most örülhet” – folytatódik az írás.
A brit sajtó kiemeli a szövetségi kapitány Ryan Giggs szerepét, aki a nyári horvátországi és budapesti vereségek után is képes volt felrázni a csapatot. Aaron „Rambo” Ramsey is a legjobbkor épült fel, először volt kezdő ebben a selejtezősorozatban, és kulcsfontosságú gólokat lőtt, de dicsérik Bale-t, Daniel Jamest, a hátvédsorba beépülő fiatalokat, Mephamot, Robertset, Rodont és Lockyert, megjegyezve, hogy minden játékosról lehetne sok pozitívumot írni, mert mindannyian részesei voltak a sikeres selejtezősorozatnak.
Sokatmondó, hogy az Echo tudósításában egyetlen magyar futballistát említenek név szerint, Gulácsit, őt is csak abban a kontextusban, hogy mellette fejelte el a labdát Ramsey.
Pedig a walesi válogatott sem tartozik az európai élcsapatok közé, bár 2016-ban a négy közé jutott a franciaországi Eb-n, azt megelőzően viszont 1958-ban járt nagy tornán. Ezt a tényt a Times tudósítása a címében is kiemeli.
„A sikertelen vb-kvalifikáció még mindig ott rezonált a gondolataiban, így Ramsey eltökélt volt, hogy bebizonyítsa, a 2016-os Eb-elődöntő nem csak egyszeri megismételhetetlen eredmény volt” – fogalmaz a Times, amely megemlíti a meccs előtti, lúdbőröztető walesi himnuszt is: a zenének csak az első taktusait játszották le, utána harmincezer ember együtt énekelt elképesztő erővel. „Ez volt a Mae Hen Wlad Fy Nhadau legszenvedélyesebb előadása, amit valaha is hallottunk a Cardiff City Stadionban” – állapítja meg a Times.
Fanatikus szurkolók, máig kísértő démonok, hosszú évtizedek nagy futballtorna nélkül – a lapszemle is rámutat, hogy walesi és a magyar labdarúgás között sok a hasonlóság. Egy lényeges különbségről azonban nem szabad megfeledkezni. A játékosok egyéni kvalitásait nem lehet összehasonlítani.
A walesi kezdőben sem mindenki topligás játékos, még ha nyilván az angol másodosztály egészen más fizikális és mentális felkészítést ad is, mint a magyar NB I. De a walesi keretben van egy Bale, egy James, egy Ramsey, akik a kontinens élklubjaiban meghatározó játékosok, hozzá vannak szokva a kemény ellenfelekhez és a téthelyzetekhez is.
A magyar keretből csak Gulácsi és a most sérült Orbán számít topligában kulcsembernek, Szalai nem kulcsember a Bundesligában. Szoboszlai kinőheti magát, és a Salzburg jó kiindulási alap, de a csodához kevés.
És ha ezek a trendek nem változnak meg, akkor a 2016-os Eb-nyolcaddöntő hosszú ideig egyszeri, megismételhetetlen siker marad.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.