Csak hatodik a szlovákiai kajaknégyes

ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS

A szlovákiai egység 750 méterig a harmadik helyen haladt, de a finisben lemaradt a dobogóról. A részidők azt is megmutatták, hogy már a harmadik 250 méteren is Vlčekék voltak a leglassúbbak, ahogyan a verseny utolsó szakaszán is. A legjobb finisük a végül negyedikként beérő németeknek volt, de remek hajrát produkáltak a csehek is, akik bronzérmesek lettek. Az arany az ausztráloké lett, a második helyen a magyarok végeztek.

A szlovákiai négyes tagjai vigasztalhatatlanok voltak a futam után. „Nagyon fáj. Testileg, lelkileg – mondta Vlček Erik. – Még 100 méterrel a cél előtt is reményteljesen nézett ki a futam… De ott mintha falba ütköztünk volna, megállt a hajó. Minden reményünk elszállt, minden összeomlott. Nagyon reméltem, hogy legalább a négyessel érmet szerzünk… A célban az futott át az agyamon, hogy ez nem lehet igaz, gyerünk vissza a rajthoz, és ismételjük meg az egész versenyt…”

Vlček előző nap Gellével együtt a párosok 1000 méteres távján is rajthoz állt, ott csak nyolcadikok lettek. A tapasztalt komáromi kajakos azonban állítja, az erőnlétével nem volt gond: „Jól éreztük magunkat, csak az utolsó száz méteren jött egy szörnyű krízis. Már nem is emlékszem rá, mikor fordult elő ilyen velem utoljára… Harcoltunk, mert tudtuk, hogy hátulról nehéz versenyt nyerni. De hiába voltunk harmadikok, nem tudtuk megőrizni a jó helyezést… ”

Vlček tisztában van vele, hogy a csalódást okozó eredmény után otthon sokan kritizálni fogják. „Ezekkel a hangokkal nem szabad törődnünk. Ha még ezen is agyalnánk, csak feleslegesen lefárasztanánk magunkat – mondta Vlček, aki elismerte, a négyes futama előtt jobban izgult, mint egy nappal korábban. – Akkor még tudtam, hogy van még egy esélyem. Szerettünk volna legalább egy számban érmet szerezni…”

Tarr Györgyöt is elkeserítette a hatodik hely, csak nagy erőfeszítések árán tartotta vissza a könnyeit. „Jól mentünk, sokáig ott voltunk a magyarok és az ausztrálok nyakán. Azt gondoltam magamban, hogy ha az utolsó 200-ig így kitartunk, akkor jöhet a finis. De nem tudom, mi történt… Azt sem tudom, mit mondjak… – nyilatkozta a négyes utolsó embere. – Most beköltözünk Dorney-ból az olimpiai faluba, megnézzük legalább a várost, próbálunk kikapcsolódni. De legszívesebben elutaznék valahová messze.”

Vlček is hasonlóan érez: „Szép ez az olimpia, szuper a szervezés, de semmi kedvem már itt maradni…”

Gelle Péter a tévéinterjú során sírva fakadt, de aztán összeszedte magát, és próbált értékelni. „Mindenki többet várt tőlünk, mi is többet vártunk magunktól. Nem emlékszem, hogy valaha is így összeomlottam volna verseny után, de életem legnehezebb éve van mögöttem, és nem így képzeltem a kicsúcsosodását. Azt viszont továbbra is tartom, hogy nem azon múlt a siker, hogy mi Erikkel párosban is indultunk! Sajnos, ilyen a sport, valakinek veszítenie is kell. Idővel biztosan könnyebb lesz majd, senki nem tehet a másiknak szemrehányást, mindent megtettünk a sikerért” – jelentette ki a trencséni Dukla párkányi származású versenyzője.

A fiatal Martin Jankovec csak néhány héttel az olimpia előtt került be a négyesbe, de a többiek csalódását ő is át tudta érezni: „Számomra már az is nagy dolog, hogy itt vagyok, de nagyon sajnálom a fiúkat. Rengeteget dolgoztak a sikerért, nem ezt érdemelték.”

Tarr György elismerte, a négyes összetétele körüli huzavona rányomhatta a bélyegét az egység teljesítményére: „Az a véleményem, hogy a négy legjobb kajakosnak kell ülnie a négyesben. Én mindkét válogatót megnyertem, aztán türelmetlenül vártam, mi lesz tovább. Idegileg nagyon nehéz volt az az időszak. Ha már májusban döntöttünk volna a négyes összetételéről, mindenkinek könnyebb lehetett volna. De az is igaz, hogy ha most érmet nyertünk volna, minden egycsapásra megoldódott volna…” (bt)