Böde Dani a legnagyobb király

KISS TIBOR NOÉ

A törökök elleni vb-selejtezőn csereként beállva szerzett gólt, a magyar válogatott pedig ezáltal fontos pontot. Nem véletlen, hogy ő lőtte az egyenlítő találatunkat: Böde erőből, szívvel-lélekkel focizik. Ez pedig szimpatikus a szurkolóknak – teljes joggal.

Szombaton aztán ismét róla beszélt mindenki. A Fradi– Eger mérkőzés félidejében adott nyilatkozata alaposan meglepte a sablonszövegekhez szokott meccsnézőket. „Nagyon mérges vagyok a meccs miatt, mert vezetünk 2:0-ra, emberelőnyben vagyunk, és csúnya szót használva nekiállunk buzizni. Az ellenfelet ki lehetne végezni, ehelyett szórakozunk. Remélem, megkapjuk a lecseszést” – mondta a Sport Televízió kamerái előtt a Ferencváros csatára.

Nem a legelegánsabb nyilatkozat, de hát Böde Dani sem Gary Lineker stílusában futballozik. Az elegancia azonban ehelyütt sokadrangú kérdés: Böde mondatai tökéletesen helyénvalók voltak. Húsz-harminc éve hallgatjuk a semmitmondó nyilatkozatokat játékosoktól, edzőktől, futballvezetőktől. Hallgatjuk a hazudozást, becsomagolják nekünk a nagy semmit, és várják érte a tapsot. Böde elmondhatta volna a szokásos lózungokat. Vezet a csapat, de a helyzetkihasználás nem az igazi. Vagy: vigyázni kell, mert az Eger kontrái életveszélyesek. De Bödét még nem fertőzte meg a magyar futballközeg, ami a szívén, az a száján. „Buzizunk, várom a lecseszést.” Ennyi. Illetlen volt, de őszinte, márpedig az őszinteségnél egyszerűbb (és nehezebb dolog) nincs a világon.

Jellemző volt a Sport TV riporterének kérdése: „Életed formájában vagy?” Bödét szerencsére hidegen hagyta a benyalás, és elmondta, amit gondolt. Azt azonban tegyük hozzá a sztorihoz, hogy korai lenne még a magyar futball megváltójának kikiáltani Bödét, és elfelejteni a „nagyképű” Szalait. Az viszont biztos, hogy Böde mentalitása és őszintesége unikum a magyar futballban – erre van szükség.

Persze, Böde Dani valóban fogalmazhatott volna szebben is. De ez esetben tényleg nem ez a lényegi kérdés. Ha ugyanis a magyar futballban mindenki olyan alázattal foglalkozna a futballal, ahogy ezt Böde teszi, akkor nem valakik gyalázásával foglalkoznának a nézők, mert lenne kinek drukkolniuk. Akkor a magyar labdarúgás nem a kamuzásról meg a zsidózásról (buzizásról etc.) szólna. Hanem a futballról.