Biztató jelek is voltak a kézi-Eb-n

Célkitűzés nélkül

Kocsis Máté, a magyar szövetség elnöke hangsúlyozta, az Eb történelmi volt abból a szempontból is, hogy először utazhatott egy magyar válogatott úgy nagy tornára, hogy a szövetség nem fogalmazott meg konkrét célokat, csak a csoportból való továbbjutás volt elvárás a válogatottal szemben.

Ez jól mutatja a magyar kézilabdáról való gondolkodást: a csoportból való továbbjutás sok más nemzet számára (vagy a magyarok számára sok más sportágban) igenis elég konkrét célkitűzés lett volna. Az éremcsatákhoz szokott magyar kézilabda-rajongók számára azonban a csoportkör tényleg csak „előselejtező” (ebben az angol terminológia a sokatmondó, ott a csoportkört „preliminary round”-nak, a középdöntőt pedig „main round”-nak, „fő fordulónak” nevezik).

Svédországban a magyar válogatott majdnem lecsúszott a középdöntőről, azonban harmadik csoportmeccsén, a továbbjutás szempontjából kulcsfontosságú mérkőzésén győzni tudott Montenegró ellen. Ez azért is volt fontos, mert a korai kiesés azzal is járhatott volna, hogy a magyarok nem lesznek kiemeltek a vb-selejtezők mai sorsolásán.

Sérüléshullám

Kim Rasmussen szövetségi kapitány csapatát sosem látott sérüléshullám sújtotta az Eb előtt és alatt. A keretből kiesett Tomori Zsuzsanna, Szöllősi-Zácsik Szandra, Szamoránsky Piroska, Korsós Dorina, Kovacsics Anikó és Szucsánszki Zita is, Svédországban pedig Janurik Kinga, majd Triscsuk Krisztina sérült meg.

Rasmussen ráfizetett arra a szabályra, hogy bár a végleges 16-os nevezést csak néhány nappal a torna előtt kell leadni, oda csak abból a 28-as listából lehet válogatni, amelyet már október végén véglegesíteni kell. A dán szakember a három belső lövőposztra csak nyolc embert nevezett meg, a két szélre viszont tízet – ez végül erősen korlátozta a mozgásterét.

Görbicz gólpasszai

Görbicz Anitának voltak gyengébb megmozdulásai is az Eb-n, azonban ismét igazolta klasszisát, pedig előzetesen nem gondolhatta, hogy gyakorlatilag egyetlen bevethető irányítóként végig vezéregyéniségként kell húznia a csapatot. A középdöntővel bezárólag Görbicz állt a legtöbb gólpasszt adó játékosok listájának élén (39), a kanadai táblázaton pedig a 4. hely volt az övé (23 gól + 39 gólpassz).

Jó mutatókat hozott az Eb-újonc Kovács Anna is, aki a torna második szakasza után 7. volt a góllövőlistán 29 góllal, ezt 55 lövésből érte el, vagyis 53%-os volt a hatékonysága. Kovács 24 gólt mezőnyből ért el, ezzel 8. az erre vonatkozó listán.

A magyarok azonban a labdaeladások listáján is előkelő helyet foglalnak el: Klivinyi Kinga a második 21-gyel, Görbicz Anita pedig a harmadik 19-cel.

Harcoltak a végsőkig

Kim Rasmussen az utolsó középdöntős meccs után kiemelte, a lányok a nyilvánvaló fáradtságuk ellenére harcoltak a végsőkig. Érezhető volt a bizalom a csapat és az edző között, ami mindenképpen reménykeltő a jövőre nézve. A hat meccsből négyen kimondottan jól játszott a magyar válogatott – bár csak Montenegrót tudta legyőzni, az olimpiai bajnok oroszokkal pedig döntetlenezett, de a dánok és a címvédő norvégok ellen sem kézilabdáztak rosszul Görbiczék, csak a csehek elleni sokkoló fiaskó és a románoktól elszenvedett vereség alkalmával volt erősen bírálható a játékuk.

Kifejezetten pozitívum volt a kapus Janurik Kinga teljesítménye a montenegróiak ellen (sajnos, sérülés miatt nem tudta folytatni a tornát), és biztatóan mutatkozott be nagy világversenyen Kovács Anna is.

Kocsis Máté, a szövetség elnöke azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy a magyar kézilabdában a 22–26 év közöttieknél van egy komoly generációs kiesés, ami a jövőben is megmutatkozhat.

Kim Rasmussen szerződtetésekor a szövetség a tokiói olimpiát tűzte ki célul – azok után, hogy Londonban és Rióban sem lehetett ott a magyar női válogatott, holott korábban két érmet is hoztak a játékokról (1996, Atlanta – bronz, 2000 – Sydney, ezüst), a kvótaszerzés nagyon fontos lenne a sportág számára. A csapatépítés első fázisaként az Eb sok tapasztalatot szolgáltatott, a második kötelező feladat a vb-részvétel kiharcolása. (bt)