Naszvadi kézis lett Szlovákia legjobbja

A MOL Liga legjobb játékosának választották. Hogyan értékeli a díjat? Számított rá?

Nem számítottam a díjra, a csapattársaim és a barátaim szóltak, hogy a jelöltek között vagyok. Itt szeretném megköszönni mindenkinek, aki rám szavazott! 

Mennyire elégedett a szezonnal, a saját teljesítményével?

Elégedett vagyok a szezonnal, a kitűzött célt elértük. Egyénileg pedig azt mondhatom, minden sportoló egyre jobb szeretne lenni. Tudom, hogy hol voltak a hibák, és jövőre azon leszek, hogy ezekből a hibákból minél kevesebb legyen. 

Az NB I a világ egyik legerősebb bajnoksága. A játék maga mennyiben más itt és ott?

Az NB I-ben egyértelműen gyorsabb a játék, technikásabbak a játékosok. Viszont kiemelném azt, hogy oda a világ legjobb játékosait szedték össze. Francia, dán, norvég válogatottak játszanak ott, így könnyebb magas szinten kézilabdázni. Viszont itt, ebben a cseh–szlovák bajnokságban is nagyon sok olyan játékossal találkoztam, aki megüti azt a szintet, hogy az NB I-ben játsszon.

Nagyon sok játékperce volt. Hogy ítéli meg utólag, jó volt ez a fejlődése szempontjából, vagy még hatékonyabb lehetett volna, ha jobban tud a csapat rotálni?

Jobban tudtam és jobban tudtunk volna teljesíteni, ha több cserelehetőségünk van. Nyilván nagyon örülök annak, hogy ennyi időt tudtam a pályán tölteni, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. Viszont sokszor már nagyon fárasztó volt, de a jövő évi keret alkalmas lesz arra, hogy többet cseréljünk.

Kicsit döcögősen indult a szezon, sokáig nem jöttek a pontok, a győzelmek. Hol vett fordulatot az idény?

Igen, nehezen indult a bajnokság, fel kellett vennünk a liga ritmusát. A fordulópont talán a galgóci csapat elleni győzelmünk volt, ami után elhittük, hogy van keresnivalónk ebben a bajnokságban. Utána pedig szépen sorban hoztunk olyan eredményeket, amelyekre nem is gondoltuk, hogy képesek vagyunk. 

Reális ez a 10. hely, ahol a megszakításkor álltak?

A 10. hely volt a kitűzött cél, és ezt sikerült elérnünk. Viszont voltak olyan meccsek, amelyek csak a rutintalanságunkon mentek el. Ezek a pluszpontok nagyon jók lettek volna. Több volt ebben a csapatban, mint a tizedik hely, azonban nagyon elégedettek vagyunk azzal, hogy újoncként ilyen eredményt tudtunk elérni.

Melyik meccsre emlékszik a legszívesebben? Melyiken változtatna utólag, ha lenne rá lehetősége?

Egyértelműen a nagymihályiak elleni hazai győzelmet emelném ki, és a prágai Slavia elleni döntetlent. Amire nem szívesen emlékszem, és amiben sokkal több volt, az a vágsellyeiek elleni idegenbeli találkozó, amikor a végén úszott el a meccs. Volt pár olyan meccsünk, aminek a végén a rutin hiányzott ahhoz, hogy győztesként jöjjünk le a pályáról. 

Önre és Monika Rajnohovára hárult a fiatalok irányítása a DAC-ban. Mennyire feküdt önnek ez a szerep?

Ezzel nem volt egyikünknek sem problémája, és igazából annyira nem is kellett őket irányítani, mert ügyesek voltak.

A válogatottban is számít önre Pavol Streicher. Milyen várakozásai vannak vele, a csapattal kapcsolatban?

Igen, beszéltem az edzővel, tisztában van azzal, hogy nemrég műtöttek és most kezdtem el a rehabilitációt (ínszalagszakadás miatt kellett megműteni – a szerk.). Teljes mértékben támogatnak ők is, hogy minél gyorsabban és minél jobban sikerüljön a rehabilitációm. Abban egyeztünk meg, hogy először is a kezemre koncentrálok, és ha megint százszázalékos leszek, akkor ősszel beszélünk arról, hogyan tovább. 

Sokat kellett győzködnie Rékát, a testvérét, hogy igazoljon a DAC-ba? Megerősödve milyen céljaik lehetnek az új idényben?

Rékát nem kellett sokat győzködnöm, látta, hogy szeretek Dunaszerdahelyen kézilabdázni, és neki is nagyon szimpatikus ez a csapat. Jövőre a megerősödött kerettel a célunk egyértelműen a dobogó kell, hogy legyen. Személy szerint, én ettől még egy kicsivel előbbre mennék. Ez attól is függ, mennyire tudunk összeszokni a felkészülés alatt. Ez a nyár az összecsiszolódásról fog szólni, hiszen az új emberek más csapatban játszottak, más stílusban, és új edzőnk is lesz.