Bajnoki álmok a Renault-nál

A Renault jelenleg a Forma–1 középmezőnyében foglal helyet, azonban kész tervük van arra, hogy több mint tíz év után hogyan kerüljenek újra a királykategória csúcsára. A francia istálló már a Forma–1 minden szintjét megjárta: küszködtek a középmezőnyben, harcoltak az élen, Fernando Alonso mindkét világbajnoki címét velük szerezte meg. 2011-ben gyári csapatként kiszálltak a száguldó cirkuszból, azonban a 2016-os szezon előtt felvásárolták a Lotus istállót, és újra nekivágtak a nagy kihívásnak. Persze nem azzal a céllal, hogy a kiscsapatok között harcoljanak, hanem azért, hogy belátható időn belül a tabella csúcsára érjenek.

Cél a vb-cím

Adott ehhez két fiatal, tehetséges, ambiciózus versenyző, az újonc Jolyon Palmer és a McLaren korábbi pilótája, Kevin Magnussen – mindkettejük édesapja F1-es pilóta volt, így mondhatni, beleszülettek a versenyzésbe. Palmer a Forma–1 kisiskolájában, a GP2-ben bajnok lett, Magnussen pedig a Formula Renault 3.5-ös sorozatot nyerte meg – mindketten ígéretes tehetségek, kérdés, hogy mikor lesz lehetőségük valóra váltani legnagyobb álmukat.

„Öt éven belül világbajnok szeretnék lenni. Ha nem leszek, akkor valamit nem csináltam elég jól – nyilatkozta Magnussen az Új Szónak. – Abban a pozícióban vagyok, hogy ezt meg tudom tenni, és azzal a csapattal versenyzek, amely pontosan ezt tervezi, és amelynek ez a célja. Ha nem tudom ezt megvalósítani, akkor az az én hibám lesz.”

Magnussen 2014-ben a McLarennél debütált a Forma–1-ben, ám a wokingi istálló félbeszakította a fiatal pilóta karrierjét, amikor bejelentette, hogy 2015-ben csak tesztpilóta lehet. Tavaly pedig csúnya véget ért a kapcsolatuk, a hírek szerint e-mailben, éppen a születésnapján közölte a versenyzővel a McLaren, hogy új munkaadót kell keresnie. A kérdésre, hogy a világbajnoki címet mindenképpen a Renault-val szeretné-e elérni, Magnussen így válaszolt: „Imádnám, ha a Renault-val tudnám ezt megtenni.”

A 23 éves versenyző szerint idén nem lehet panasz a teljesítményére, így nagyon bízik benne, hogy a Renault – annak ellenére, hogy szerződése még nincs a következő szezonra – hosszú távon tervez vele.

„Általánosságban véve elégedett vagyok a saját teljesítményemmel. Idén csak én szereztem pontot a csapat számára. Eléggé magabiztos vagyok azt illetően, hogy itt leszek jövőre. Meglepődnék, ha nem így lenne, hiszen úgy érzem, hogy szeretnek és megbecsülnek a csapatnál. Szóval meglátjuk, az idő majd eldönti” – mondta Magnussen.

Kell néhány év

A dán pilóta csapattársának, Palmernek sincsenek kétségei afelől, hogy néhány év múlva már az élen fognak küzdeni.

„Ez az év most nagyon kemény, de jövőre már javulhatunk, és a Renault visszatérhet – a legjobbak szeretnénk lenni – mondta a brit versenyző. – Ez az első évem, és szeretnék világbajnok lenni a jövőben. Talán három éven belül már a győzelemért küzdhetünk, öt éven belül pedig a világbajnokságért. A legfontosabb, hogy a motivációnk meglegyen, hozzuk az eredményeket, és minél több jó szakember dolgozzon együtt velünk.”

Amennyiben a felsorolt tényezők mind összeállnak, valóban elérhető közelségbe kerülhet a világbajnoki cím, ám Palmer – tapasztaltabb csapattársához hasonlóan – egyelőre azért küzd, hogy 2017-ben is a Renault-nál vezethessen.

„Megvan a lehetőségem, hogy megmutassam, mire vagyok képes. Az a célom, hogy nagy benyomást tegyek a csapatra, és hogy itt maradhassak a jövőben – jelentette ki Palmer. – Folyamatosan fejlődtem eddig, természetesen voltak hullámvölgyek, de a tíz versenyből 4-5 sokkal jobb volt már, a tempóm hasonló volt Kevinéhez, ami 10 verseny után elég jó. Nem olyan rossz a helyzet így a szezon felénél.”

Új szabályok

A világbajnoki álmokat illetően a pilóták nem a levegőbe beszélnek, hiszen 2017-ben jelentős mértékben változik a Forma–1-es szabálykönyv, így a Renault-nak minden lehetősége megvan a felzárkózásra. A csapatok az új regulák értelmében szezon közben is fejleszthetik motorjaikat, amelyek várhatóan hangosabbak is lesznek. Emellett az autók kinézetében is változás lesz, ugyanis például szélesebb abroncsokkal szerelik majd fel a versenygépeket.

„Az új szabályok miatt egy kicsit mindenki a nulláról építkezik jövőre – nyilatkozta Magnussen. – Az új autó, az új design tiszta lapról indul, szóval a többi csapat előnye egy kicsit eltűnik. Nyilván nem teljesen, mert sok területen előttünk állnak, nemcsak a fejlesztések, hanem az infrastruktúra terén is. Le vagyunk maradva hozzájuk képest, de folyamatosan fejlődünk, így remélhetőleg jövőre nagyot lépünk előre, majd még többet fogunk javulni a következő szezonra. Aztán végül oda fogunk érni. Ez a célunk.”

Kevés az igazi csata

Beszélgetésünk során Palmer elárulta, a Hungaroring az egyik kedvenc pályája a versenynaptárban, legfőképp azért, mert GP2-es időszakában remek csatákat vívott a magyar pályán: „Imádom a Hungaroringet, a GP2-ben itt voltak a legjobb versenyeim, nagyon izgalmas kerék-kerék elleni csatákat vívtam. Nagyon szórakoztató itt vezetni, elég kanyargós, szóval jól kell összerakni a kört, mert ha valahol időt veszítesz, akkor elment az egész köröd.”

A kérdésre, hiányoznak-e neki ezek az izgalmas csaták a Forma–1-ből, a 25 éves pilóta nevetve válaszolt: „Igen. Ez az egyik dolog, ami a legjobban hiányzik a Forma–1-ből. Az a probléma, hogy az autók nem egyformák, valamint néha túl könnyű előzni. A GP2-ben nem volt DRS, a versenygépek ugyanolyanok voltak, szóval ha jó munkát végeztem, akkor gyors voltam, ha valaki mögé beragadtam, akkor ki kellett fékeznem, vagy valamit tennem kellett, hogy megelőzzem.”

Palmer hozzátette, a GP2-ben egy kis hiba pozíciókba kerülhetett, és nagy izgalmakat okozott az is, hogy nem mindig ugyanaz az autó állt az élen: „A Forma–1-ben az autók különböznek, és ha például mi jó munkát végzünk, akkor lehetünk tizenötödikek az időmérőn, ami már nagyon jónak számít. Arra esélyünk sincs, hogy a pole-ban legyünk. A GP2-ben lehetsz pole-ban, vagy lehetsz a tizenötödik helyen is. Előzni is elég könnyen lehet, mert nagy különbségek vannak a tempó tekintetében, így kevesebbet kell harcolni a pozícióért.”

Súlyos quadbaleset

A brit pilóta 2014-ben lett bajnok a Forma–1 előiskolájában, ám 16 éves korában kis híján félbeszakadt versenyzői karrierje, amikor súlyos quadbalesetet szenvedett, és életveszélyes állapotban szállították kórházba. A Renault pilótáját arról kérdeztük, okozott-e ez bármiféle változást a versenyzéshez való hozzáállásában. „Egyáltalán nem, csak azt sajnáltam, hogy a szezont ki kellett hagynom – válaszolt a brit, aki ebben az időszakban édesapja sorozatában, a Formula Palmer Audiban versenyzett. – Jó ideig voltam kórházban, de abban a pillanatban, amikor bekerültem, máris azt gondoltam: »A fenébe, ki fogom hagyni a következő versenyt!« Az elejétől fogva vissza akartam ülni az autóba, és keményen küzdöttem azért, hogy így is legyen. Ez talán 8 hónapig tartott, aztán visszaültem.”

Palmer hozzátette, a quadozást sosem űzte versenyzői szinten, de a baleset sem rettentette el attól, hogy újra ráüljön a négykerekűre: „Csak hobbi volt, de imádtam. Még mindig, bár már nem csinálom olyan gyakran. Odavagyok mindenért, amiben motor van… Imádom a sebességet. Amikor ütköztem, akkor néhány barátommal quadoztunk, csak úgy, szórakozásból. 16 éves kölyök voltam, szűk volt a terep, fák voltak körülöttünk, aztán nekimentem az egyiknek, ami nem volt túl vicces.”

Amellett, hogy a fiatal pilóta néha még hódol ezen szenvedélyének is, Magnussennel együtt maximálisan a Forma–1-re koncentrál, és mindketten azon dolgoznak, hogy minél előbb feljuttassák csapatukat a csúcsra, és valamelyikük elmondhassa: Fernando Alonso után ő lett a Renault második F1-es világbajnoka.

(Berta Kitti)