Azarenka és Djokovics megvédte címét

GYÖRGY NORBERT

Viktorija Azarenka ismét AusOpen-t nyert és világelső maradt. Ez így leírva sima ügynek tűnik, de ha kicsit jobban belenézünk, hamar kiderül, hogy nem volt minden ilyen egyértelmű. Az idei ausztrál nyílt teniszbajnokság nyitánya, főleg az első hét, meg kicsit a második hét első fele – női optikával nézve – mindenekelőtt a jelenlegi tenisz nagyasszonyáról, Serena Williamsről és a nagyon affektált, de amúgy szupertehetséges orosz Marija Sarapováról szólt. E két hölgy ugyanis ellentmondást nem tűrően, s szinte már megalázó módon gyalulta le sorra ellenfeleit. Sarapova például egy kétszer 6:0, 6:0-ás hurrikán után már 4:0-ára is vezetett Venus Williams ellen a harmadik körben (tehát zsinórban huszonnyolc játékot nyert), ami abszolút rekord a Grand Slamek történetében, s szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy a döntőben hiányozni fog.

Serenát a bokája

állította meg

Ugyanez érvényes volt Serenára is: azon túl, hogy a tavalyi szezon második felét úgy húzta be, mint ahogy azelőtt még sosem (Wimbledon, olimpiai arany, US Open, WTA-világbajnokság – e trófeákat mind bezsebelte), Melbourne-be sem esélytelenként érkezett. Sőt. Csakhogy: Serena Williamst egy rossz mozdulat és a saját bokája állította meg a negyeddöntőben (a tehetséges honfitárs, Sloane Stephens élt a lehetőséggel, nyilván fogunk még hallani róla), Sarapovát pedig a kínai Na Li verte el nagyon csúnyán, aki két évvel ezelőtt volt már itt döntős (akkor Kim Clijsterstől kapott ki három szettben), s akinek per pillanat az a Carlos Rodriguez a trénere, aki korábban Justin Heninnel is dolgozott már együtt, nem kevés sikerrel.

A következetes Azarenka

A döntő előtt sokan Lit favorizálták, s úgy vélték, hogy ha a Sarapova elleni agresszív és pontos támadójátékát hozni tudja, nem lesz ellenszer. És csakugyan: Li a döntő első pillanatától agresszív volt, támadó felfogásban teniszezett, s tulajdonképpen nyerhetett is volna, ha következetesen végigviszi a megbeszélt stratégiát. Hogy ez mégsem sikerült, arról nem az a kétszer tízperces egészségügyi pauza döntött, amit a kínai lány a meccs során kénytelen volt abszolválni, hanem Azarenka következetessége, akarata és tenisztudása. Ezért nyerhetett 4:6, 6:4, 6:3-ra a fehérorosz játékos.

A világ legjobbja: Djokovics

A férfiaknál gyakorlatilag semmi új nem történt: a szerb Novak Djokovics mint világelső és a planéta aktuálisan legjobb teniszezője; Roger Federer, kicsit már túl a zeniten, de mint minden idők legjobbja; Rafael Nadal, aki (sérülés miatt) most ott sem volt; és a brit (skót) Andy Murray, akinek megint sikerült úgy elveszítenie egy GS-finálét, hogy a döntő meccs kétharmadában ő volt a jobb játékos. A négy nagy közül Novak Djokovics nem azért ül momentán a férfi tenisztrón csúcsán, mert néhány frekventált pillanatban a fiatalkori Robert de Niróra emlékeztet, hanem mert Novak Djokovics elhitte, sőt, Novak Djokovics tudja, hogy most ő világ legjobb teniszezője.

Murray még alakulófélben

A döntőben mutatott játék alapján Murraynek például már 2:0-ára, és brékelőnnyel kellett volna vezetnie (végül nyernie), és nyilván vezetett is volna, ha a másik oldalon nem a már említett szerb áll. Murray nyesett fonákjai az elején jól működtek, rendre zavarba hozták a szerbet, de mint az kiderült, nem eléggé. Pedig a taktika jó volt: Andy okosan futtatta Novakot, s bár az első adogatásai nem igazán hozták a pontokat, így is nyomás alatt tudta tartani ellenfelét. Aztán hirtelen elfáradt: fizikailag, mentálisan, mindenhogyan. Talán az elődöntőben vívott, Roger Federer elleni öt szettes meccs viselte meg? Nem valószínű. Andy Murray per pillanat alakulófélben van, ami azt jelenti, vagy nyer, vagy veszít. Magyarán: átmeneti állapot. És ezen most sem Ivan Lendl (Murray edzője) nem tud változtatni, sem az ifjú szőke szerető, aki oly látványosan végigizgulta a mérkőzést. De valami mégis azt súgja, hogy Murray fog még GS-tornát nyerni. Még ha a mostani AusOpenen ki is kapott Djokovicstól 6:7, 7:6, 6:3, 6:2-re.

Eredmények a 16. oldalon.