Az angolok elbuktak, jönnek a katariak

KISS TIBOR NOÉ

Majdnem véghezvitte a csodát az Arsenal a labdarúgó Bajnokok Ligája nyolcaddöntőjének visszavágóján. A londoniak hazai pályán 3:1-re kikaptak a Bayern Münchentől, idegenben viszont 2:0-ra legyőzték a német csapatot, és csak kevesebb idegenben lőtt góljuk miatt zuhantak ki a sorozatból. „Majdnem tökéletesen játszottunk” – mondta a meccs után Olivier Giroud, az Arsenal csatára, aki már a 3. percben betalált Neuer kapujába. Csalódottan nyilatkozott a meccs után Theo Walcott és Mikel Arteta is – csalódottságuk érthető, hiszen az Arsenal közel állt a sosem látott bravúrhoz. Igaz, a szimpatikus vesztes szerepét nem az elmúlt három idényben rendre a legjobb tizenhat között búcsúzó Arsenalra szabták. A tavalyi Milan elleni meccshez hasonlóan ezúttal is hallhatunk egy megjegyzést a pálya talajára vonatkozóan – mintha a gyep csak Londonban lenne ideális.

Mindazonáltal téved, aki azt hiszi, hogy ezen a meccsen az Arsenal a kapujához szögezte a Bayern Münchent, és helyzetek sorát alakította ki a bajorok ellen. A Bayernnek huszonnégy kapura lövési kísérlete volt, az Arsenalnak hat. S bár a hazaiak nem játszottak csúcsformában, rengeteg lehetőségük akadt ahhoz, hogy bebiztosítsák a továbbjutásukat. Nem tették, és emiatt az utolsó öt percben (Koscielny 86. percben szerzett találata után) komolyan aggódniuk kellett. Az Arsenal masszivitása dicsérhető, az azonban meglepő volt, hogy az angolok milyen tisztátalan eszközökkel játszottak. Arteta olykor kültelki módszerekkel igyekezett megfélemlíteni Toni Kroost – a spanyol egymaga tízszer szabálytalankodott, az Arsenal pedig összesen huszonötször.

Az Arsenal búcsújának nagy jelentősége van: 1996 tavasza óta először fordult elő a Bajnokok Ligájában, hogy nem került angol csapat a legjobb nyolc közé. Akkor a Blackburn végzett a csoportja utolsó helyén, s most talán még kiábrándítóbb a helyzet. A négy angol induló (vagy fogalmazzunk így: sztárcsapat) közül kettő (Chelsea, ManCity) már a csoportkört sem élte túl, a legjobb tizenhat között pedig a ManUtd és az Arsenal is kiesett. Az angol klubok legjobb időszaka a kétezres évek második felében köszöntött be. 2005 és 2009 között mindig legalább egy angol klub bejutott az elődöntőbe, a 2007 és 2009 közötti években pedig a legjobb négy között három angol csapatot találtunk. A nagy angol tolongás nem jelentett feltétlenül BL-aranyakat (az említett öt szezonban csak kétszer született angol győzelem), de a szigetország dominanciája meghatározó volt.

Most azonban a spanyolok aratnak. Az első forduló után mindhárom spanyol együttes (Real Madrid, Barcelona, Málaga) kedvezőtlenebb helyzetből várta a visszavágót, mégis mindegyiknek sikerült a fordítás. A két gigász után a Málagának is összejött a bravúr: az idegenbeli 0:1 után hazai pályán 2:0-ra legyőzte a Portót, és ezzel már a negyeddöntőben van. Ez nagy dolog: BL-újoncként ezt megelőzően a Tottenham jutott ilyen messzire az elitben (2011). A Málaga mostani sikerének érdekessége, hogy a Porto ellen topklubokból kiselejtezett, elfelejtett futballistákkal volt telezsúfolva a spanyol csapat. Demichelis, Joaquin, Toulalan, Saviola, Júlio Baptista, Santa Cruz – ezek a nevek öt évvel ezelőtt jobban csengtek, mint most. Igaz, a 2010-es győztes Interben is hemzsegtek a pályafutásuk végén járó klasszisok. Ami még közös a két csapatban, hogy egy tapasztalt edző mutat utat a rafinált focistáknak. Az Internél José Mourinho kezében volt a varázspálca, a Málagánál a korábban a Villarrealt felépítő Manuel Pellegrini szerepe kulcsfontosságú.

Az angolok tehát eltűntek a BL-ből, ott vannak viszont az újgazdag, katari pénzből felturbózott európai klubok: a Málaga és a PSG. S bár a Málagánál tavaly nyáron csődközeli helyzet alakult ki, az ázsiai pénzek nélkül az együttes még most is a La Liga középmezőnyében vergődne, a szurkolók pedig az uruguayi Darío Silvát sírnák vissza a kezdőbe. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor a következő években újabb, keleti pénzekkel felturbózott csapatok léphetnek be a futballelitbe. Egyszer csak véget ér a Manchester City BL-szenvedése, és még az orosz klubok is ráérezhetnek az európai stílusra.

Változik a világ, változik a futball.