„Az a célunk, hogy történelmet írjunk!”

A héten megkezdődik az elit-világbajnokság. Milyen hangulatban várja a tornát a magyar válogatott?

A hangulattal nincs baj. Több idősebb játékosunk van, a csapatkapitánynak és a helyetteseinek a feladata, hogy egyben tartsák a csapatot, és úgy érzem, a felkészülési meccseken elszenvedett vereségek ellenére ez nagyon jól sikerül nekik. A szív és a tűz ott van a csapatban, minden meccsre úgy állunk ki, hogy nyerni akarunk, és ha nem is sikerül épp, akkor is vissza tudunk pattanni a földről és a következő találkozóra fókuszálni.

A Kanada elleni mérkőzésig 1 győzelem, 9 vereség volt a mérlegük a felkészülési időszakban. Mi az, ami a jobb eredményekhez hiányzik?

Az összes meccsünk ki-ki meccs volt, szinte mindig 1-2 góllal kaptunk ki. Az edzőtábor elsősorban arról szólt, hogy az edző rámutatott a hibáinkra. Arra fókuszáltunk, hogy megtanuljuk a taktikát, és lassan formába lendüljünk. A szlovének elleni találkozó előtt emelte ki először a főnök (Kevin Constantine szövetségi kapitány – a szerk. megj.), hogy a taktikát már tudjuk, most már nyerni megyünk ki a jégre, most már ez legyen az első számú cél. Tudatosan építette így fel a szisztémáját, most már valóban magától jönnek ezek a dolgok hoki közben, ehhez kell hozzátennünk a saját játékunkat. Ha ez meglesz, akkor leszünk eredményesek. A csapat és a szurkolóink is megérdemlik, hogy nyerjünk már meccseket.

Akár már Kanada ellen, a vb-főpróbán?

Természetesen, ellenük is ez a cél. De hogyha nem is sikerül, legalább azt szeretnénk elérni, hogy Kanada úgy jöjjön le a jégről, hogy »ezek a magyarok kemények«, hogy nem adjuk könnyen a győzelmet, amiért egy NHL-sztárokkal felálló válogatottnak is meg kell küzdenie ellenünk. A kilátogató közel húszezer embernek pedig egy emlékezetes estét akarunk szerezni. Ez óriási esemény a magyar jégkorong számára, lehet, sok kisgyerek a meccs hatására elkezd hokizni, vagy aki most lát először jégkorongot, az ezáltal szeret bele a sportágba. Azt hiszem, a csapatból mindenki számára az MVM Dome a valaha volt legnagyobb csarnok, amelyben hokizott, óriási lendületet adhat ez a csapatnak a vb-re.

Olyannyira, hogy a bentmaradás is elérhető lesz? Milyen mélységig elemezték, számolgatták már, ki, kik ellen lehetne megcsípni az ehhez szükséges bravúrponto(ka)t a nyolccsapatos csoportban?

Pont a hétfői meetingen emelte ki Kevin, hogy ebben a sportban tényleg bármi megtörténhet. Lehet, hogy pontot szerzünk Amerika ellen, lehet, hogy kikapunk Franciaországtól. Lehet, valaki úgy készül majd ellenünk, hogy mi csak a magyarok vagyunk, és nem százszázalékos fókusszal állnak ki. Nekünk az a célunk, hogy legalább egy jó pillanatot elcsípjünk, és akár egy meccs megnyerésével, de bentmaradjunk az A csoportban, és ezzel történelmet írjunk. Ebben a csapatban ez benne van, a vereségek ellenére. Nagyon együtt vagyunk, én bizakodó vagyok.

A papírforma alapján akár az is megtörténhet, hogy a zárótalálkozón, az osztrákok elleni ki-ki meccsen fog eldőlni a bentmaradás/kiesés kérdése…

Sokat beszélgetünk erről az öltőzőben, látjuk, ki milyen erővel bír, de nem lehet a papírformára hagyatkozni. A francia, az osztrák, talán a dán meccs sikerülhet, ezekre nagyon készülünk, de egy Amerika vagy egy Finnország ellen is ugyanolyan lendülettel szeretnénk kimenni a jégre.

Fiatal kora ellenére már megjárta Finnországot és a tengerentúli hokiligákat is. Mielőtt hazatért volna nevelőegyesületébe Székesfehérvárra, Alaszkában az egyetemi bajnokságba (NCAA) is belekóstolt. Mi volt a legemlékezetesebb élménye a nem épp tipikus hokis környezetben?

Fél év alatt kétszer lettem covidos, a szövődményei miatt pedig asztmás lettem. Vérnyomásproblémáim voltak, a hoki szempontjából elég nehézre sikeredett az a szezonom. Viszont nekem a bakancslistámon rajta volt, hogy egyszer látni szeretném az északi fényt, és ez egy hónap után, egy szeptemberi éjszakán sikerült. Óriási élmény volt, percekig csak néztem ki mosolyogva az ablakon. Három évig játszottam Amerikában, ami életem három legjobb három éve volt, rengeteg tapasztalattal gazdagodtam, nem titkolt célom, hogy egyszer visszajussak és újra ott hokizzak. De mindig szeretek a következő lépcsőfokra koncentrálni, két évet most a Fehérvárnál fogok tölteni, ott nőttem fel, ez az otthonom. A válogatott edzője a klubedzőm is, és úgy érzem, irányításával jobb játékos és jobb ember lettem.