Arrivederci, Pirlo!

Hétfőn hivatalossá vált, hogy négy év után elhagyja a Juventus csapatát Andrea Pirlo. Az olasz játékmester az MLS-ben szereplő New York City csapatához igazolt.

Emlékszem, mikor 2011 nyarán robbant a bomba: Andrea Pirlo, az AC Milan ikonja 10 év után elhagyta a piros-feketéket, és az egyik legnagyobb riválishoz, az akkoriban dupla hetedik hely után új csapatot építő Juventushoz igazolt.

Emlékszem, hogy a Juventus-szurkolók nagy része és a szakértők is negatívan álltak a transzferhez. Repkedtek az „öreg”, „kiégett”, „lassú” és az ezekhez hasonló, negatív jelzők. Egyedül a Juventus vezetősége, és az akkor kinevezett vezetőedző, Antonio Conte hitt Pirlóban.

Emlékszem, a Maestro becenévre hallgató focista ezt a bizalmat már az első bajnoki meccsen meghálálta. 2011. szeptember 11-én a felújított Juventus Stadiumban a Parma volt az ellenfél, a zebrák 4:1-re kiütötték ellenfelüket. Andrea Pirlo zseniálisan játszott, kiosztott két, rá oly jellemző gólpasszt, az egész mérkőzésen remekül mozgatta a csapatot. Aznap Pirlo és a Juventus csillaga egyszerre kezdett ismét emelkedni.

Emlékszem az első góljára, amit Juve-mezben szerzett, természetesen szabadrúgásból. Összesen 164 mérkőzésen lépett pályára a bianconeri színeiben, ezeken 19 gólt lőtt (ebből 15-öt szabadrúgásból), és 35 gólpasszt osztott ki. Négy év alatt hét trófeát nyert a zebrákkal.

Számomra, és valószínűleg sok más Juventus-szurkoló számára az idei, városi rivális, Torino elleni kapáslövésgólja a legemlékezetesebb. Presztízsmérkőzés volt, a végletekig kiélezett, szakadó esőben. Döntetlen volt az állás még a 93. percben is, ekkor azonban jött Pirlo. Ez ő. Hanyag eleganciával és megingathatatlan nyugodtsággal élvezi ki a legfeszültebb és legnagyobb tétekkel bíró mérkőzések minden percét. Nem roppan meg a rá nehezedő elvárások súlyától.

Emlékszem az utolsó mérkőzésre, amelyet a Juventus színeiben játszott. Az idei szezonban már több rossz megmozdulása volt, mint jó, ám még így is kihagyhatatlan volt a kezdőcsapatból. Még mindig bíztak benne. Ő pedig Tévezzel együtt ismét meghálálta a bizalmat, bajnoki és kupadiadalig, majd a BL-döntőbe vezette a csapatot. Ott szoros meccsen ugyan, de a Juventus kikapott a Barcelonától. Pirlo a találkozó után könnyeivel küszködve vette át az ezüstérmet.

Karrierje során megfordult az Internazionaléban, ikonná vált az AC Milanban, majd közönségkedvenc lett a Juventusban. E három klub között folytonos rivalizálás folyik, szurkolóik, és néha a játékosaik is gyűlölik egymást. Mégis, Pirlót mindhárom klubnál tisztelték és szerették, talán semmi nem mutatja ennél jobban a foci iránti alázatát és szeretetét.

Egy korszakos zseni köszönt el hétfőn az európai csúcsfocitól, hogy Lamparddal és Gerarddal együtt megmutassák az amerikaiaknak, hogy mit is jelent valójában a labdarúgás.

Grazie, Maestro!