Aranylabdát ért a nagy Ronaldo-átalakulás

Cristiano Ronaldo, a Real Madrid portugál válogatott futballistája – a rekorder Lionel Messit utolérve – 2017-ben ötödször nyerte el a France Football magazin által odaítélt, az év legjobb játékosának járó Aranylabdát. A 32 éves Ronaldo 2008, 2013, 2014 és 2016 után érdemelte ki az elismerést. A támadó az előző szezonban klubjával történelmet írva megvédte címét a Bajnokok Ligájában, megnyerte a spanyol bajnokságot, valamint elhódította az Európai Szuperkupát, a válogatottal pedig kijutott a jövő nyári, oroszországi világbajnokságra.

Az aranylabdások névsora nem éppen változatos 2008 óta: Ronaldo, Messi, Messi, Messi, Messi, Ronaldo, Ronaldo, Messi, Ronaldo, Ronaldo a győztesek névsora. Hogy kettőjük közül ki a jobb, az a szurkolók körében hitvita kérdése –  aki az ösztönös futballra, az előre nem látható zsenialitásra és a futball finomságaira fogékony, annak egyértelműen Messi az etalon, míg Ronaldo azok hőse, akik a tökélyre fejlesztett precíziót, a szorgalmat, a mindent lebíró akaratot és a jó értelemben vett példamutató becsvágyat, a győzelem szentségét értékelik a legtöbbre a labdarúgásban.

A legjobb a történelemben

Maga az érintett már nem egészen ezt a fajta egyrészt-másrészt felfogást képviseli. 

A négyszeres Bajnokok Ligája-győztes Ronaldo a díjátadó gála után a France Footballnak nyilatkozott, és kijelentette: hiába vannak egálban Messivel, szerinte ő maga minden idők legjobb futballistája.

„Nem látok magamnál jobbat. Egyetlen focista sem csinál olyasmiket, amire én ne lennék képes, de látok olyan dolgokat, amelyekre mások nem képesek. Nincs nálam összetettebb játékos. Én vagyok a legjobb játékos a történelemben, a jó és rossz pillanatokban is. Egyetlen játékos sem nyert annyi egyéni elismerést, mint én, és most nemcsak az Aranylabdára gondolok, hanem mindent egybevetve. Ez mégis csak jelent valamit, nem?” – tette fel a kérdést Ronaldo minden további kertelés nélkül, majd ki is fejtette, miért tartja a legjobbnak magát. 

„A sikerek mögött elsősorban elvégzett munka áll. De nem csak arra gondolok, amit a konditeremben elvégzek, ez ennél összetettebb, sok dolog keveréke. Az olyan legendák, mint Floyd Mayweather vagy LeBron James nem véletlenül jutnak el a tökéletesség határára. Minden faktornak össze kell állnia. Ahhoz, hogy feljuss a csúcsra, és te legyél a legjobb, nemcsak a tehetségeddel, de a szorgalmaddal is bizonyítanod kell. Tiszteletben tartom mások véleményét, de én mindig a legjobbként gondolok magamra. Persze, ettől az emberek még mondhatják, hogy szerintük Neymar vagy Messi a legjobb. Én viszont úgy gondolom, nincs nálam komplexebb játékos: gyors vagyok, mindkét lábamat jól használom, erős vagyok, kiválóan fejelek, gólokat lövök, gólpasszokat adok. Persze most rám lehet sütni, hogy nagyképű vagyok, de szerintem ez normális: a csúcson lévőket mindig sok kritika éri.”

Düh és szomorúság

Ronaldo először még a Manchester United játékosaként nyerte meg az Aranylabdát 2008-ban, de aztán Messi évei következtek, aki zsinórban négyszer nyert, de ez csak tovább fokozta Ronaldo motivációját, még ha nem is bízott abban, hogy egy nap beéri riválisát. 

„Előbb nyertem el az Aranylabdát, mint Messi, de aztán messze maga mögött hagyott a négy győzelmével.  Nem tagadom: dühös és szomorú voltam. Csak vendégnek jártam a díjátadókra, soha nem nyertem semmit. El sem akartam menni. Minek, csak hogy egy emberrel több legyen a fotón? De aztán lépésről lépésre, a mellettem állók segítségével felszívtam magam, és azt erősítettem, hogy mindennek van kezdete és vége, és minden meccsnek csak akkor van vége, ha lefújták a küzdelmet. Türelmes voltam, és megnyertem az ötödik Aranylabdát is, ami csak további küzdelemre sarkall, a koromra való tekintet nélkül. Nagyszerűen érzem magam” – jelentette ki Ronaldo. 

A nagy Ronaldo-átalakuláshoz egyébként több kellett egyszerű elhatározásnál, kitartásnál és szorgalomnál. 

Egy sérülés dramatikája

Még 2015 májusában történt, hogy a Real Madrid 3–2-re nyert a Sevilla otthonában a spanyol bajnokság 35. fordulójában. Crist­iano Ronaldo mesterhármast szerzett, ezzel ő lett a liga történetének első játékosa, aki egymást követő öt szezonban is triplázni tudott egy adott csapat ellen. 

Bár mesterhármasával Ronaldo újabb rekordot állított fel, összességében mégis érdekesebbnek tűnt az, ahogy szerezte a góljait. Karim Benzema sérülése miatt ekkorra Carlo Ancelottinak ugyanis nem volt megfelelő középcsatára, ezért a portugál sztárra kezdett számítani ezen a poszton. 

A vezető találatnál Isco beadását bólintotta a kapuba az ötös vonaláról, aztán egy perccel később James Rodríguez beadásába Javier Hernández csúsztatott bele, és ismét Ronaldo érkezett kiválóan (0–2) a kapu elé, vagyis a portugál támadó két perc alatt kétszer is betalált. A győztes gólnál a sérüléséből visszatérő Gareth Bale ment el a jobb oldalon, beadása átcsavarodott az ötös túlsó sarkára, de a remekül emelkedő Ronaldo innen is szépen bólintott a hosszú sarokba. Vagyis Ronaldo minden gólját egy érintésből, a kapuval szemben állva, a tizenhatoson belülről szerezte, és ezzel végleg megváltozott pályafutása iránya. 

Az idő előrehaladtával, ahogy Ro­naldo gyorsasága megkopott, éppen aktuális edzőjének az volt a feladata, hogy minél közelebb tartsa az ellenfél kapujához, hiszen cselezőkészsége, gólérzékenysége és fejjátéka változatlanul életveszélyes. Karrierjének alakulása szempontjából azt is figyelembe kellett venni, hogy rendszeresnek mondható térdsérüléseivel is foglalkoznia kellett, márpedig középcsatárként jóval kisebb igénybevételnek van kitéve a térd, mint szélső támadóként, ahol szinte a pálya teljes hosszát be kell futnia, és nem ritkán teljes sebesség mellett kapja a rúgásokat is – nem mellékesen pedig nem kell védekeznie.  

Szélsőből lett befejezőcsatár 

A folyamat egybevágott Portugália terveivel is. A portugál válogatott évek, szinte évtizedek óta nélkülöz egy erőteljes, gólerős középcsatárt, emiatt Ronaldót már többször próbálgatták azon a poszton – már csak amiatt is, mert így nem kell védekeznie a felfutó szélsőhátvéd ellen, ami nem igazán az erőssége. A kísérletek kezdetben csak részsikereket hoztak, bár feltehetően részben azért, mert Ronaldo átpozícionálásával a válogatott éppen kiváló széljátékát vesztette el, így nem volt, aki megfelelően kiszolgálja. A kiváló portugál szélső hátvédek és a fiatal generáció tagjai viszont tökéletesen alkalmasnak bizonyultak a szerepre, így a 2016-os Európa-bajnokságra Ronaldóból egyértelműen középcsatár vált. 

A folyamat akkor lesz a legegyér­telműbb, ha megvizsgáljuk a játékos mutatóit 2009 és 2017 között. 

Ronaldo – amikor szélsőként volt karrierje csúcsán – közel 6,5 sikeres cselt mutatott be meccsenként, miközben 3 helyzetet alakított ki a társak számára átlagosan. Ezek a mutatók az évek alatt szisztematikusan csökkentek, 2017-re már csak 2 csel jut meccsenként a 0,8, mások számára kialakított helyzet mellett, mint ahogy Ronaldo passzainak a száma is drasztikusan csökkent 40-ről 27-re. Csak egy dolog változatlan: az ipari mennyiségben termelt gólok száma. Ám azzal, hogy Ronaldo a tizenhatoson belülre, környékére került, nincs annyi területe cselezni, nem ő alakít ki helyzeteket mások számára, hanem fordítva, és már az akciók felépítésében sem kell részt vennie, csak befejezni azokat – emiatt csökkent a passzok száma. 

Nem sok játékos akad, aki pályafutása során fel tud érni a csúcsra, és a legjobbá tud válni a maga posztján. Akinek pedig mindez két poszton is sikerül, az biztosan a labdarúgás valaha volt egyik legnagyobb csillaga. 

Hegedűs Henrik