Aranygeneráció a lombardiai istennőnél

A Juventus már az átigazolási szezonban megnyeri a bajnoki címet, miközben a Napoli és a Roma a BL-helyekért harcol. Mögöttük kapálózik az európai színtérre évről évre sikertelenül visszakapaszkodó két óriás, az Inter és a Milan, illetve a saját árnyékát átlépni képtelen Fiorentina és Lazio. Azért itt-ott találunk üdítő kivételeket, elég csak a röhejes költségvetés mellett, három év alatt a Serie B-ből az Európa Liga csoportköréig jutó Sassuolóra gondolnunk. A 2016/2017-es szezon pozitív meglepetése azonban egy másik, Olaszország határain kívül viszonylag ismeretlen klub: ez az Atalanta Bergamasca Calcio. 

Bergamóban – a görög mitológiából ismert, erejéről és kegyetlenségéről híres Atalantéról elnevezett klubnál – Európa egyik leghatékonyabban működő akadémiáját építették fel az elmúlt három évtizedben.

[[{"type":"media","view_mode":"media_small","fid":"273429","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"150","style":"width: 202px; height: 150px; float: left; margin-top: 5px; margin-bottom: 5px;","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"202"}}]]

Oda-vissza, mint a Real Madrid

Minden középcsapatnak lehet két erős hónapja – legyintettek sokan, amikor októberben és novemberben a kilencből nyolc bajnokiját megnyerő Atalanta a Serie A 19. helyéről egészen az ötödikig kúszott fel.

Azóta sem estek vissza, az álomból kimondott cél lett az európai kupaszereplés kiharcolása a minden értelemben (költségvetés játékoskeret, vezetőedző) klasszikus középcsapatnál. Gian Piero Gasperini saját nevelésű fiatalokat és komoly tapasztalattal rendelkező játékosokat remek arányban ötvöző csapata jelenleg is megelőzi a Fiorentinát, az Intert és a Milant.

Hazai pályán kimondottan masszívak, ez számokban 11 győzelmet, 2 döntetlent és 3 vereséget jelent. 2017-ben áprilisig gólt sem kaptak az ütött-kopott Stadio Atleti Azzurri d’Italiában, az olasz bajnokság egyik legfanatikusabb közönsége előtt a Romát, az Intert és a Torinót is nulla ponttal küldték haza. 

A kiemelkedő eredmények sorából kihagyhatatlan, hogy idegenben és otthon is legyőzték a BL-nyol­cad­döntős Napolit, rajtuk kívül ebben a szezonban csak a Real Madridnak sikerült ugyanez, a Serie A többi csapata összesen kétszer tudta megverni a délieket (Juventus, Roma).

Pontokban nem mérhető, de nem elhanyagolható, hogy 2015 augusztusa óta a Bayern München mellett egyedüli olasz csapatként tudtak két gólt szerezni a hazai pályán 48 mérkőzés óta veretlen Juventus stadionjában.

[[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"273430","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"303","style":"width: 600px; height: 330px;","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"551"}}]]

Beérett a gyümölcs

Az Atalanta legfőbb erénye pont az olasz futball egyik gyengeségében, a saját nevelésű fiatalokban rejlik.Amikor októberben hazai pályán 1–0-ra felülmúlták a Napolit, öt U21-es olasz válogatott volt a pályán, mindegyikük Atalanta-nevelés. Öt hónappal később, amikor Nápolyban 2–0-ra nyertek, már csak négy, mert időközben az Internazionale 20 millió euróért Milánóba költöztette a 22 éves Roberto Gagliardinit, aki azóta a felnőtt-válogatottba is meghívót kapott. 

A szintén 22 éves középpályásra, Alberto Grassira pont a Napoli csapott le még 2016-ban 8 millió euróért, de egy évre kölcsön is adták nevelőklubjának, mert ezen a poszton most pont zsúfoltság van minőségből.

Maradva az 1994/1995-ös évjáratnál: a szezonban már ötgólos Mattia Caldara az olasz futball egyik legígéretesebb középhátvédje Alessio Romagnoli (AC Milan) és Daniele Rugani (Juventus) mellett, nem meglepő, hogy őt a Juventus kötötte magához 15 millió euróért. 

Figyelemre méltó Andrea Petagna felfedezése. A 21 éves csatár a Milan utánpótlásában nevelkedett, de nem kapott esélyt az első csapatnál, az Atalanta az Ascolitól szerezte meg 1 millió euróért, és a szezonban eddig 14 gólban vállalt részt. Az ötödik Azzurrini a vele egykorú Andrea Conti, akit Conte nézett ki magának a Chelsea-nél, felfutó hátvéd poszton akár hosszú távon megoldást jelenthet az olasz válogatottban. 

A legígéretesebb fiatalt a végére hagytuk, de ő nem olasz: az elefántcsontparti Franck Kessié alig múlt el 20, de már most a következő Yaya Tourét látják benne. Nem véletlenül: a liga egyik legjobb védekező középpályása még gólerős is, az olasz topklubok mellett a Premier League óriásai is sorban állnak az aláírásáért, José Mourinho különösen rajong érte.

Nem tavaly kezdődött

Gaetano Scirea az olasz futball és a Juventus történetének egyik legjobb söprögetőjeként vonult be a történelembe, ő az öt futballista egyike, aki pályafutása során a FIFA és az UEFA összes létező klubtrófeáját elnyerte. Azt már kevesebben tudják róla, hogy 1972-ben az Atalanta mezében lépett először pályára a Serie A-ban. Szintén fekete-kékben debütált az 1990-es évek egyik legjobb olasz középpályása, Roberto Donadoni, vagy a Juventusszal BL-t és hat bajnoki címet nyerő Alessio Tacchinardi, a 2005-ben az év fiataljának választott Giampaolo Pazzini, a 2007-es győztes Riccardo Montolivo, a szintén a Milanban kikötő Giacomo Bonaventura, a Juventusszal bajnok és BL-döntőig jutó Simone Zaza, valamint a Napolitól száműzött, de a Premier League-et hetek alatt meghódító Manolo Gabbiadini. 

Sajátos út, holland mankóval

Az Atalanta utánpótlás-stratégiájában a fordulópontot az 1990-es évek hozták el, közelebbről a klub egy korábbi játékosa, Antonio Percassi, aki 23 évesen befejezte pályafutását, és 1990-ben már elnökként tért vissza.

Sikeres üzletemberként a fiatalságban látta a siker lehetőségét, a settore giovanile (utánpótlás) megreformálásával Fermo Favinit bízta meg, aki szintén szolgálta a klubot játékosként. Az eredmények pedig jöttek, az akadémia különböző csapatai 1991 és 2014 között 17 korosztályos trófeát nyertek, eközben pedig folyamatosan feltöltötték az első csapat keretét, amelynek a Serie A-s tagság megőrzése mellett a játékosok sikeres beépítése és későbbi eladása maradt az elsődleges célja. 

„Az Ajax útját tekintjük követendő példának, remekül bánnak a fiatalokkal. Nem érdekli őket a pályán elért eredmény, csak meg akarják tanítani focizni a srácokat” – foglalta össze Favini a klub filozófiáját. 

Azért a bergamói útban is találunk sajátosságokat. Az Atalanta kimondottan Lombardia megye és Észak-Olaszország területén mű­köd­teti gondosan kiépített játé­kos-

megfigyelői hálózatát. A kör­nyék kisebb futballcsapatait anya­gilag támogatják, olyan egyesületeket, amelyeknek olykor új mezre sem mindig futja. Cserébe az ígéretes játékosokat az akadémiára küldik, így mindenki jól jár. 

Nemcsak tehetséges focistákat, hanem testben, fejben és lélekben is Atalanta-futballistákat nevelnek: az akadémián szinte kizárólag olyan edzők dolgoznak, akik korábban ott váltak felnőtt játékossá vagy éveket töltöttek a klubnál.  

2014-ben az öt európai topligában 25 Atalanta-nevelésű labdarúgó szerepelt, 2016-ban 16, ennél többet csak a Roma és a Milan tudott felmutatni Olaszországban. Az elmúlt tíz év mérlegét nézve csupán kétszer fordult elő, hogy az Atalanta nem zárta pluszban az átigazolási szezon könyvelését, 2007 óta 55 millió eurót profitált a klub játékosok értékesítéséből, tehát tökéletesen önfenntartó. A bevétel pedig egyedülálló módon nem az első csapat keretét, hanem az utánpótlás szakmai fejlődését és infrastruktúráját gazdagítja. A szurkolók ezt a legkevésbé sem bánják, ezt hűségük és a közel húszezres hazai nézőszám támasztja alá. A Napoli 2–0-s legyőzése és az Intertől elszenvedett 7–1-es vereség után is százak várták a csapatot a repülőtéren.

Karányi Kevin

» A Mister, Gian Piero Gasperini

Juventus-nevelés, tíz éven át volt a felnőttcsapat futballistája, és a torinói klub utánpótlásában töltötte edzői karrierje hajnalát is. Kétszer-kétszer volt a Palermo és a Genoa vezetőedzője, utóbbi csapatot a Serie B-ből a Serie A ötödik helyéig vezette, José Mourinho elismerését is elnyerve. Sokan az Internél töltött rövid időszakából ismerhetik a nevét: 2011 őszén, három hónap után menesztették egy sokszorosan halálra ítélt projekt bűnbakjaként. 2016 nyara óta irányítja az Atalantát, ahol szintén nehezen indult, az első öt fordulóban négyszer kikaptak, de élvezte és meg is hálálta a bizalmat, jelenleg a genovai sikereket éli újra Bergamóban, egy hasonlóan látványos futballt játszó csapattal.