Amerikában lett vb-bronzérmes Gőgh Tamás

A 38 éves dzsúdós szlovák színekben lett minap bronzérmes az amerikai veterán világbajnokságon. Londonban értem el telefonon.

Hol volt a verseny?

A floridai Fort Lauderdale-ban.

Megtartotta korábbi súlycsoportját, vagyis 100 kilóban versenyzett?

Igen, mégpedig az M2-es kategóriában, vagyis a 35–40 évesek között.

Öt mérkőzéséből négyet megnyert. Mikor jött a vereség?

Nagyon jól felkészültem a világbajnokságra, kiváló edzésekkel, de a sorsolás picit megijesztett. Erőnyerőként kezdtem ugyan, de utána az időszerű világbajnokkal, a francia Patrik Eloumou Botebával találtam magam szemben.

És tőle kapott ki?

Nem. A világbajnokot megvertem. Utána következett egy újabb francia, Roman Chaussy. Azt gondoltam, ha megvertem a tavalyi aranyérmest, akkor egyszerű lesz. Nem így történt, mert vesztettem.

Aztán jött a vigaszág, és három remek diadal…

A kanadai Luc Dube, az ukrán Volodimír Drabaka, s végül a bronzmeccsen az amerikai Damian Ohara ellen.

Éremért utazott Amerikába?

Jól sikerült a felkészülés, éreztem, érett vagyok egy kiugró eredményre. Mondtam is előtte, ha már ilyen messzire utazom, legyek jól felkészülve, és összejöhet. Tavaly ötödik voltam az amszterdami vb-n, elvesztettem a bronzmeccset, gondoltam, most még azt is túlszárnyalhatom. És sikerült.

Végül is meglett a bronzérem. Ez megfelel az elvárásainak?

Nagyon örültem ennek a sikernek. Sokat dolgoztam érte, hogy meglegyen. Három hónap kemény felkészülés van benne. Hetente öt-hat nap edzettem. Főleg az erőt fejlesztettem, mert az hiányzott, nem a technika. A világbajnok legyőzése után elhittem, hogy minden egyszerű lesz. Nem volt. Vesztes meccsem kijózanított, s ráirányított arra, hogy taktikai repertoáromból is merítsek.

Amszterdam előtt is már indult a veterán világbajnokságon?

Ott volt a bemutatkozásom. Tavaly rajtoltam a veterán Eb-n is, Balatonfüreden bronzérmes voltam.

Amerikai érme nevezhető sportolói pályafutása legnagyobb sikerének?

Igen. Vannak, akik úgy gondolják, hogy a veteránok közötti sikernek már nincs olyan nagy értéke. De van! Aki kimegy egy ilyen világversenyre, az legalább tíz–húsz éve dzsúdózik. Nem olyan egyszerű köztük boldogulni.

Harmincnyolc éves, még korosztályában is van egy-két éve…

Aztán is folytatható, mert jóval idősebbek is indulnak. Amerikában hetvenéves volt a legidősebb versenyző.

Gútai származású, Angliában él. Mit csinál, ha nem cselgáncsozik?

London mellett lakunk. A fővárosban egy olajvállalat irodaházában dolgozom. Közben edzegetek.

Vagyis nem tud elszakadni a sporttól sem.

Egyelőre nem megy. Amíg lehet, addig készülök, bár a testem már időnként jelez. A dzsúdó olyasvalami, amitől nem könnyű megszabadulni. Harminc év az harminc év! Ennyit tett ki az életemből. Hatéves koromban kezdtem Gútán…