Jelenleg a Spíler TV szakkommentátoraként tevékenykedik⋌ (Somogyi Tibor felvétele)
Alex Fergusonnal is tárgyalt Hrutka
Hrutka János háromszoros magyar és egyszeres német futballbajnoknak mondhatja magát. Az egykori 24-szeres magyar válogatott hátvéd jelenleg televíziós szakkommentátorként dolgozik. A 44 éves szakemberrel Budapesten beszélgettünk pályafutása emlékezetes pillanatairól.
Hol kezdte a pályafutását, és mikor került a Ferencvároshoz?
Hatévesen, Kőbányán kezdtem futballozni, 11 évesen kerültem a Fradihoz. Végigjártam a szamárlétrát, és 18 éves koromban Nyilasi Tibor vezetőedző vitt fel az A csapathoz. Akkoriban Simon, Telek, Kuznyecov (Szekeres) és Keller alkotta a védősort. Egy szenzációs csapat öltözőjébe léphettem, amely ráadásul az előző évben megnyerte a bajnokságot. Velem együtt a korombeli Lisztes és Zavadszky került fel az élvonalbeli csapathoz. 1993-ban, az Újpest elleni derbi előtt Telek megsérült, így a lilák elleni rangadón mutatkozhattam be az élvonalban.
Ezután kölcsönadták az MTK-nak, de gyorsan visszatért.
Akkoriban bármikor visszahívhatták a vendégjátékost, én is csupán négy meccset játszottam a kék-fehéreknél. Összesen egy hónapot töltöttem a Hungária körúton, amikor Telek Manci újra harcképtelenné vált, így visszakerültem a Fradihoz. Ezután folyamatosan játszottam, egymás után kétszer bajnokok lettünk (1995, 1996), zsinórban háromszor nyertük meg a Magyar Kupát. A legélénkebben az 1994-es kupasiker maradt meg bennem, amikor a Honvéd elleni győztes finálé után lovas rendőrök özönlötték el a pályát. Kardlapokkal nemcsak a drukkereket ütötték, hanem többek között Simon és Telek is kapott rendesen... Sosem felejtem, hogy a Fradival bekerültünk a BL csoportkörébe, és játszhattam az előző évi győztes Ajax és a Real Madrid ellen.
Kulcsembere volt az 1996-os olimpiára kijutott csapatnak. Az ötkarikás játékokon viszont nem játszott. Miért?
Ez egy külön történet. Állandó tagja voltam a csapatnak, a Skócia elleni szakadó hóesésben lejátszott meccsen is pályára léptem, amelyen Európából elsőként biztosítottuk helyünket az olimpián. Sőt, a játékok előtti, Hondurasszal vívott utolsó főpróbán még én voltam a csapatkapitány, aztán mégsem kerültem be a keretbe. Húsz játékossal érkeztünk Atlantába, ám csak tizennyolc futballistát lehetett nevezni a játékokra, akik be is költöztek az olimpiai faluba. A keretből kimaradt két focistát Orlando belvárosában kellett elszállásolni, és sérülés, eltiltás esetén be lehetett cserélni őket két bent lévő csapattag helyett. A későbbi olimpiai bajnok Nigéria elleni nyitómeccs előtti nap délelőttjén megérkezett a Laczkó Mihály elnök vezette MLSZ-küldöttség, amely Dunai Antal kapitánnyal tárgyalt. Ezután Dunai – akinek szövetségi kapitányi állást ígértek – közölte velünk, hogy ez nem az ő döntése, de engem és Mátyus Janit Bükszegi Zoli és Herczeg Miki vált fel a nevezett keretben, így el kellett hagynunk az olimpiai falut. Tehát már a rajt előtt kimerítettük a kvótát, mivel aki egyszer már kikerült a keretből, azt többet nem lehetett újra visszacserélni! Így az olimpia előtt elvették tőlünk azt a lehetőséget, hogy pályára lépjünk, a csapattól pedig azt, hogy két friss embert a későbbiekben cserélhessenek. Nagyon bölcsen mi már a torna előtt kimerítettük a cseréinket. Ha eleve minket akartak volna kihagyni, valószínűleg be sem neveznek, de ez a lépés, valamint az, hogy még az első mérkőzés előtti utolsó estén is, éjszakába nyúlóan ment a kemény vita a vezetőséggel a prémiumokról, azt mutatta, hogy nagyon amatőr vezetéssel kellett volna sikereket elérnünk. Ez nem is sikerült, pedig 24 év után került ki újra a magyar válogatott az olimpiára, és azóta sem látta futballcsapat közelről az öt karikát. Ezután már nem is törődtek velünk a vezetők, ott hagytak bennünket Orlandóban, egy idegen környezetben, földrészen, kontroll nélkül napokra, ők pedig elrepültek Miamiba, a következő mérkőzés színhelyére…
Hogyan fogadták ezt a játékostársak?
Fel voltak háborodva, annál is inkább, hogy az MLSZ-vezetők kevesebb prémiumot ígértek a nigériaiak, a brazilok és a japánok legyőzésért, mint amennyi akkor egy sima NB I-es sikerért járt. Hosszú tárgyalások után valamit módosítottak a jutalmazási rendszeren, de az a csapat, amely sikeres lehetett volna, pont nélkül, csoportutolsóként zárt. A japánok elleni meccsre pedig elfogytak a védők… Akkor cserélni kellett volna a keretben, de ezt a lehetőséget mi nagyvonalúan, a felső vezetés érthetetlen pressziójára már a torna előtt eljátszottuk. Nemcsak velünk, Dunai Antallal is kiszúrtak, mert nem ő, hanem Csank János lett a szövetségi kapitány, így hiába követte vakon a felettesek utasításait.
1998-ban az osztrákok ellen volt először válogatott a felnőttek között. Miként emlékszik a bécsi meccsre?
Felejthetetlen az első válogatott meccsem, idegenben 3:2-re legyőztük a Polsterrel és Herzoggal felálló osztrák csapatot. A néhai Bicskei Bertalan remek együttest rakott össze, Király Gabi fantasztikusan védett, Polster tizenegyesét is hárította. Mindig örömmel öltöttem magamra a címeres mezt, amelyben védő létemre három gólt rúgtam, mindhármat szabadrúgásból, az angol Seaman, a román Stelea és a litván Stauce kapujába. Azt viszont sajnálom, hogy egy jelentős tornára sem sikerült kijutnunk, bár akkor még egy tornán sem szerepelt ilyen sok csapat. Tőlünk mindig csak a csoportelsők juthattak egyenes ágon a legrangosabb tornákra. Sokkal nehezebb volt a helyzetünk.
Nem sokkal később viszont kikerült a Fradi kezdőcsapatából. Mi volt ennek az oka?
1996-ban Varga Zoltán lett a Ferencváros vezetőedzője, akivel remekül megértettem magam. Ő volt az első mesterem, akinél az számított, hogy ki hogyan teljesít a tréningeken. Egyáltalán nem a neveket nézte, hanem a teljesítményt. Miután Vargát elküldték, ismét Nyilasi lett az edző, aki minket, Varga-pártiakat furcsa szemmel nézett. Nem is játszottam az első nyolc bajnokin, a következő, Győr elleni meccsen sérülések miatt pályára léptem, és fejes gólommal 1:0-ra nyertük a találkozót. Utána az Újpesttel vívott derbit is a bólintásom döntötte el. Mindkét meccsen voltak német megfigyelők, akik Horváth Ferire voltak kíváncsiak, ám végül a csatár helyett engem vittek külföldre.
Miként gondol vissza a Kaiserslauternben eltöltött időszakra?
Télen kerültem a német csapathoz, két hónap kellett, amíg felvettem a ritmust. Kiváló játékostársaim voltak, például a cseh Kadlec és Kuka, a német gólzsák Olaf Marschall, Michael Ballack, a világbajnok Andreas Brehme vagy a svájci csapatkapitány Ciriaco Sforza. Otto Rehhagel személyében egy fantasztikus edzőnk is volt. Szűcs Lajos kapussal ketten voltunk magyar tagjai a bajnokcsapatnak, kevés honfitársunk mondhatja el magáról, hogy német bajnoki címet szerzett. Ez volt két és fél éves kaiserslauterni pályafutásom csúcsa, na meg az, hogy BL-negyeddöntőben szerepelhettem a Bayern München ellen.
Ezután Frankfurtba került.
Felix Magath edző hívott az Eintrachthoz, aki rendkívül kemény gyakorlásokat tartott. Sajnos, a felkészülés utolsó tréningjén megsérült a térdem, így idő előtt véget ért a frankfurti kalandom.
Majd visszatért a Fradihoz...
A szezon közben Szűcs Lajossal és Pinte Attilával együtt érkeztem az addig botladozó Fradihoz. De aztán belelendültünk, és a Csank János által irányított csapatunk végül bajnoki címét szerzett. Attila fantasztikus fél évet produkált, öröm volt nézni, milyen gyors és technikás.
Miért távozott a sikeres idény után?
Tulajdonosváltás történt a klubnál, Várszegi Gábor lett a tulaj, aki nem tartott igényt a legjobban fizetett játékosokra, így rajtam kívül többek között Pinte Attila is távozott szezon közben… Ezután rövid ideig a Vasasnál szerepeltem kölcsönben, majd a Honvédnál játszottam egy fél évet, és 30 évesen a szögre akasztottam a futballcsukát.
Mivel foglalkozott ezután?
Játékosügynökként kezdtem tevékenykedni, majd 2004-ben Lothar Matthäus szövetségi kapitány felkért, hogy technikai igazgatóként és menedzserként legyek a segítője a válogatottnál. Nagyon értékes tapasztalatokat szereztem az egykori világsztár mellett.
A játékosok közül kik voltak a legismertebb kliensei?
Vass Ádám és Zsivótzky Norbert rajtunk keresztül került a Stoke Cityhez, Farkas Balázs pedig a Dinamo Kijevhez, Varga Roland a Bresciához. Segítettünk Kádár Tamás Newcastle-be való szerződésénél, de vittünk Barcelonából is fiatalt a Fulhamhez. Mi voltunk, akik legelőször jó kapcsolatot építettünk ki a Liverpoollal, ennek is köszönhető, hogy Gulácsi Péter és Németh Krisztián odakerült, majd később az MTK együttműködési szerződést alakíthatott ki az angol klubbal. Számos fiatal tehetség került akkoriban rajtunk keresztül a külföldi topligákba.
Mi volt a legnagyobb élménye ügynökként?
Hogy tárgyalhattam Alex Fergusonnal, a Manchester United legendás menedzserével. Nagyon barátságos volt a skót szakember, aki szívesen látta volna Farkas Balázst a csapatában. Sajnos, nem sokkal később Balázs súlyos sérülést szenvedett, így sajnos véget ért a nemzetközi topkarrierje. Kimagasló képességű fiatal volt, szenzációs játékos.
Jelenleg mivel foglalkozik?
A Spíler TV szakkommentátoraként tevékenykedem, elsősorban a Premier League-meccsek és a Bajnokok Ligája szakértőjeként foglalkoztatnak, de idén már az El Clásico kommentálásra is felkértek, valamint a hét végi Barcelona–Atlético Madrid csúcsrangadón is szerepet kapok.
Hrutka János
Született: 1974. október 26-án, Budapesten
Posztja: középső védő
Klubjai: Ferencváros (1985–1998, 2000–2003), MTK (1993), Kaiserslautern (1998–2000), Eintracht Frankfurt (2000), Vasas (2002), Honvéd (2003)
Válogatott mérkőzések, gólok száma: 24/3
Sikerei: német bajnok (Kaiserslautern, 1998), háromszoros magyar bajnok (Ferencváros, 1995, 1996, 2001), Magyar Kupa-győztes (Ferencváros, 1993, 1994, 1995), BL-csoportkör (Ferencváros, 1995/96), BL-negyeddöntő (Kaiserslautern, 1998/99)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.