Albek Anna: „Nagyon sok erőt adnak a szurkolók”

A Mosonmagyaróvár jobbátlövője, Albek Anna márciusban orrcsonttörést szenvedett, így sokáig kérdéses volt, hogy ott lehet-e a válogatottal az olimpiai selejtezőn. Végül az orvosi stáb úgy ítélte meg, hogy számíthat rá Golovin Vlagyimir. A 22 éves kézilabdázó a britek ellen még nem került be a meccskeretbe, a svédek ellen már ott volt, de pályára végül csak Japán ellen lépett. „Nagyon motivált voltam a kényszerszünet alatt is. Minden futóedzést, amit egyébként nem szeretek, úgy teljesítettem, hogy itt szeretnénk lenni a csapattal. Csak az járt a fejemben, hogy csatlakozhassak a válogatotthoz, és olyan formában legyek, hogy tudjam segíteni a csapatot. Nagyon boldog voltam, mikor a szakmai és az orvosi stáb is azt mondta, hogy jöhetek és szeretnék, hogy itt legyek – nyilatkozta az utóbbi hetekről Albek, aki elmondta, hogy ugyan foglalkoztak még a nem túl jól sikerült Eurokupa-mérkőzésekkel, de nem azokon volt a hangsúly. – Próbáltuk kijavítani, amiket ott elrontott a csapat. Az edzéseken is figyeltünk azokra az elemekre, de mikor elkezdődött ez a torna, már magunk mögött hagytunk mindent. Mindenki csak arra fókuszált, hogy ez a három meccs olyan legyen, amilyennek szeretnénk. Lépésről lépésre haladtunk és rendre úgy jöttünk ki a pályára, hogy nem adunk esélyt az elenfeleknek. Szerintem látszott az önbizalom az egész csapaton.”

A védelem közepén a piszkos, kőkemény munkát elvégző játékos a második félidőben tért vissza a pályára, mikor csapata már jelentős előnyre tett szert. „Végig komolyan vettük a mérkőzést, de persze örömjátéknak éltem meg, úgy mentem fel a pályára, hogy minden percét élvezni akartam. Nada (Szöllősi-Schatzl Nadine – a szerk.) is odahívott magához, mielőtt becseréltek, és azt mondta, hogy »Élvezd, Nusi!«. Mert bár reméljük, hogy sokszor lesz még hasonlóban részünk, egy ilyen meccs, ilyen körülmények között azért nem adatik meg gyakran egy sportoló életében sem. Nagyon jó érzés volt a sérülésem után egy olyan győztes meccsen visszatérni, ahol kijutottunk az olimpiára” – beszélt a japán válogatott elleni 37:28-as sikerről a jobbátlövő.

„Leírhatatlan érzés, nehezen ocsúdok fel az élményekből. Nagyon büszke vagyok az egész csapatra. Persze látszik, hogy kellenek az extra egyéni teljesítmények, mégis mindig csapatként nyerünk a végén. Ez volt az, amit már az utolsó vb-mérkőzésünkön is megmutattunk, és ezen a három meccsen is látszott, hogy az egységünkben van az erő. Ezt a játékot, ezt a hozzáállást kell továbbvinnünk Párizsban és utána is – mondta bő háromnegyed órával a meccs vége után Albek, aki ekkor már több száz szurkolóval is találkozott. – Ez egy édes teher, ami az élsportolói élettel jár. Én nagyon élvezek a gyerekeknek és a felnőtteknek is örömet okozni egy-egy képpel, aláírással vagy pacsival. Ez nekem is nagyon sok erőt ad” – zárta beszélgetésünket az átlövő.