„A világversenyek edzései hiányozni fognak”

Élete utolsó versenyén fantasztikus kűrt futott, a közönség állva tapsolt a végén.

Azt hittem, a rövidprogramom is hibátlan lesz, mert jó formában voltam. De akkor nagyon izgultam, ráadásul utolsónak kellett futnom a csoportban, és ez a halálom. Örültem, hogy a kűrben a bemelegítés után én következtem. Először futottam hibátlan kűrt a szezonban, úgyhogy boldog vagyok, hogy itt lehettem.

Ilyen búcsút képzelt el?

Igen. Mindig abban bíztam, hogy a legutolsó kűröm ilyen lesz. Szóval, ennyi volt. Nincs több visszatérés.

Eredetileg úgy tervezte, hogy az Európa-bajnokság után vonul vissza, Sheffieldben azonban közvetlenül a kűr előtt kézsérülés miatt visszalépett. Mikor döntötte el, hogy el akar jönni Nizzába?

Sheffieldben először is nagyon dühös voltam, nem akartam többé korcsolyázni. Egy nappal a kűr után viszont már írtam a szövetségemnek, hogy ha lehet, akkor szeretnék elmenni még a világbajnokságra. Huszonegy éven át korcsolyáztam, nem akartam csak egy meghajlással befejezni. A szövetség viszont azt válaszolta, a másik srácot, Jorik Hendrickxet küldik. A feltételek előre adottak voltak: ha befejeztem volna az Eb után, így is, úgy is ő utazhatott volna a vb-re, ha pedig nem, akkor az Eb-n elért eredményünk volt hivatott dönteni arról, melyikünk mehet. Nekem végül semmilyen eredményem nem volt, Jorik pedig benne volt az első tízben. Elfogadtam a szövetség döntését, de négy nap múlva kaptam tőlük egy üzenetet, hogy meggondolták magukat, mégis én mehetek Nizzába. Az első gondolatom az volt: ó, ne! A közben eltelt néhány napban ugyanis azt ettem, azt ittam, ami jólesett, és egyáltalán nem húztam korcsolyát a lábamra. Hirtelen vissza kellett mennem a jégre, s nagyon keményen dolgoztam négy héten át.

Beszélt azóta Jorikkal, hogy ő hogyan fogadta a döntést?

Nem igazán. Találkoztunk egy luxemburgi versenyen, ahol én edzőként voltam jelen, de erről nem beszélgettünk. Remélem, a barátságunk megmaradt. A kűr után kaptam tőle egy SMS-t, örült, hogy ilyen jól korcsolyáztam. Mindig olyan volt számomra, mintha az öcsém lenne, remélem, nem romlik meg a viszonyunk.

Változtatott a szokásos felkészülésén a vb előtt, tudván, hogy ez lesz az utolsó versenye?

Igen. Egész nyáron azt erőltette az edzőm, hogy minél többször fussam le egyben a programokat, s figyeljek a komponensekre, amelyekre a második pontszámot kapom. De most azt mondtam: utoljára fogok versenyezni, meg akarom csinálni az összes ugrást, semmi más nem érdekel. Csak részleteiben gyakoroltam a programot, és ugráltam, ugráltam, ugráltam, napi négy órán át. Elhatároztam, hogy nem számít, ha a program végére beledöglök is, de akkor is megcsinálok minden ugrást.

A férfiak versenye most a szokásosnál később, csak pénteken kezdődött. Ez nem befolyásolta?

Nem, mert később jöttem a helyszínre. Rendesen mindig vasárnap érkezem, most viszont csak kedd éjjel jöttem. Befolyásoltak viszont a hajnali edzések. Otthon soha nem edzek déli tizenkettő előtt, itt meg reggel hétkor volt a rövidprogram előtti edzés. Egész nap meg voltam zavarodva, merevnek és fáradtnak éreztem magam. A kűr előtt ezért azt mondtam az edzőmnek, Silvie-nek, hogy nem megyek edzésre, inkább alszom, az jobbat fog tenni. Örülök, hogy így tettem.

Kűrjét A vasálarcos című film zenéjére futotta. Miért ezt választotta?

Legnagyobb példaképem mindig is Alekszej Jagugyin volt, s ő is marad. Ő korcsolyázott erre 2002-ben, azóta szerettem volna egyszer én is erre futni. Néhány évig azonban hagyni kellett „pihenni” ezt a zenét, aztán pedig úgy döntöttem, majd az utolsó szezonomban fogok erre korcsolyázni.

Nem tartott tőle, hogy az emberek tíz év elteltével is Jagugyinnal fogják összehasonlítani?

Az emberek mindig összehasonlítják a programokat. Ha valaki a Carmenre korcsolyázna, azonnal Lysacekkel vagy Pljuscsenkóval hasonlítgatnák össze. Másrészt viszont a zenének az a címe, hogy A vasálarcos, nem pedig A vasálarcos Jagugyin. Vagyis bárki használhatja, ha kedve van.

A vasálarcos karaktere illik is a személyiségéhez, nem?

Szerettem ezt a karaktert, mert férfias, expresszív, elszánt, harcias. Az egyetlen zavaró tényező az volt, hogy a világbajnokság előtt néhány nappal elszakítottam a kosztümömet. Ehhez a kűrhöz egy barna, arany, fekete kűrruhát viselek, de most kénytelen voltam elővenni a tavalyi rövidprogramhoz készült ruhámat, ami lila és fekete, nem sok köze van A vasálarcoshoz.

Mi történt a kűrruhájával?

Nem akarom elárulni, mert ki fognak nevetni! Éppen WC-re mentem, be akartam zárni az ajtót, beleakadtam a kilincsbe, és a ruhám elszakadt. Hú, de nagyon káromkodtam! Angliában készíttettem a kosztümjeimet, ez a baleset péntek délután történt, semmi esélyem sem volt rá, hogy kedd reggelig megjárja Angliát.

Ezek szerint otthon is kűrruhában edz?

A versenyek előtt igen, hogy szoktassam magam a helyzethez. Amikor izgulok, a legkisebb dolog is idegesít, ezért már egy héttel a verseny előtt rendszeresen kűrruhában edzek, hogy ne legyen kényelmetlen.

Nagyon izgulós típus?

Amíg nem érkezem meg a csarnokba, nyugodt vagyok. A bemelegítés utáni első tíz percben is jól érzem magam, aztán viszont rohamosan romlik a helyzet. Ezért szeretek elsőnek korcsolyázni a csoportban, mert az olyan, mint ha edzésen lennék: az ember bemelegít, aztán fut egy programot, ahogy minden nap. Nem szeretek várakozni.

Mi az, ami hiányozni fog önnek a versenyzői életformából?

Az edzések a nagy világversenyeken, mert azok egyszerűen szuperek. Otthon mindig egyedül edzek, de egy Eb-n vagy vb-n hirtelen olyanokkal lehetek a jégen, mint Brian Joubert vagy Michal Březina, s ez nagyon inspiráló. Az emberben már ott van az adrenalin és egyfajta versenydrukk, de még nincsenek bírók. Ez fantasztikus érzés, ez az egyetlen, ami hiányozni fog, hiszen továbbra is minden nap korcsolyázni fogok. A versenyzésből, a stresszből, utazásokból, szállodákból viszont már nagyon elegem van.

A kűr utáni nyilatkozatában azt is mondta, hogy az edzője is hiányozni fog.

Furcsa lesz nélküle. Persze ezután is fogom látni, mert minden pénteken jön majd a mi jégpályánkra Ira Vannuttal, egy tehetséges belga lánnyal. De furcsa lesz, hogy mostantól senki nem fog figyelni, ha korcsolyázom, senki nem segít, senki nem ad tanácsot. Ha ott lesz is a pályán, már nem fog irányítani.

Vannak már tervei, hogyan tovább? Köztudott, hogy szervez egy show-t, az Ice Fantillusiont.

Igen, arra április végén kerül sor, és addig még nagyon sokat kell dolgoznom. Már öt éve csinálom ezt a show-t, ezért a mostani előadás fő témája az ünneplés lesz. Eredetileg azt hittem, az Eb után nyugodtan már csak a szervezési feladatokkal foglalkozhatom, de nem így lett, és most mindennel el vagyok maradva. Április másodikától pedig főállású edző vagyok a jégpályán, ahol eddig a versenyekre készültem.

Szeret edzősködni?

Nem ez álmaim munkája, szerintem nincs hozzá elég türelmem. Ha valami nem megy, hamar frusztrált leszek. Szívem szerint tornatanár lennék, de ahhoz négy éven át tanulnom kellene, és addig miből élnék? Utána kell néznem, el lehet-e végezni a testnevelés szakot távúton is, mert tényleg ez az álmom.

Szigorú edző?

Nagyon jó fej vagyok, a tanítványaim olyanok nekem, mintha a gyerekeim lennének. Vicces, hogy amikor Jenna (McCorckell, brit korcsolyázó, Kevin felesége – a szerk. megj.) is ott van a pályán, akkor mindent szépen megcsinálnak. Akkor nincs apelláta! De ha Jenna elmegy, kezdődik a parti. A sarokban állnak, beszélgetnek, nem akaródzik nekik ugrálni, forgásokat gyakorolni, én meg túl vajszívű vagyok. Ha valaki azt mondja, most nincs kedve piruetteket gyakorolni, ráhagyom, csináljon mást. De valószínűleg ez most megváltozik.

Visszatekintve a pályafutására, melyek voltak a legkiemelkedőbb pillanatok?

A rövidprogramom a 2002-es olimpián, mert igazán akkor kezdődött számomra minden. Egészen addig a szüleim pénzéből éltem, s ők az olimpia előtti nyáron azt mondták: adunk neked még egy évet, hogy ott lehess az olimpián, aztán be kell fejezned, mert nincs több pénzünk. Az olimpiai rövidem viszont meghozta az áttörést, kaptam állami támogatást, és hirtelen mindenem meglett, amiről addig csak álmodtam. A másik csúcspont pedig ez a nizzai kűr volt, mert a rövidprogram után már hallottam olyan hangokat is, hogy Jorikot kellett volna küldeni a vb-re, bla-bla-bla. Nagyon nagy volt a nyomás rajtam: egyrészt ez volt az utolsó versenyem, másrészt mindenki nagyon jól futott, izgultam saját magam miatt, és még azon is idegeskednem kellett, hogy ha kudarcot vallok, azt hallgathatom, Jorik jobban helytállt volna.

Fontos, hogy mit ír önről a sajtó?

Sokáig nem is olvastam a rólam szóló cikkeket, de amióta létezik Facebook, az ember nem igazán tudja elkerülni őket. Nem idegesítem magam miattuk, de túl óvatossá tettek. Régen mindig csak saját magamért, a magam örömére korcsolyáztam, de nagyjából két éve ez megváltozott. Azóta folyamatosan ott volt bennem, hogy nem ronthatom el, nem ronthatom el, aztán persze az ember pont ilyenkor rontja el.

Mit gondol a jelenlegi pontozási rendszerről?

Utálom. Most már minden csak a komponensekről szól. Korábban, ha az embernek volt négyfordulatosa meg tripla axelje, s hibátlan programot futott, sejthette, hogy dobogóközelben lesz. Most viszont, ha a bírók úgy gondolják, hogy valakinek húsz ponttal többet adnak a komponenseire, akkor megteszik. Rendben, ez az ő véleményük, de szerintem a komponenseknek csak fele ennyire kellene számítaniuk. A technikának kellene az elsődlegesnek lennie ebben a sportban, mert ha nem így van, akkor kapcsoljuk be a fényeket, és legyen ez egy show. Ha a komponenseknek nem lenne akkora súlyuk, teljesen más eredmények születnének egy-egy versenyen.