A világelitben Szlovákia örmény nagymestere

Jelenleg 2718 Élő-ponttal huszonkettedik a Nemzetközi Sakk-szövetség (FIDE) világranglistáján. Beletartozik a szűk világelitbe, vagy közvetlen közelében van? Ha van, hol húzódik a határ a csúcsot jelentő szupernagymesterek és a többi nagymester között?

Nem létezik pontosan meghatározott határvonal, de abból már sok megállapítható, hogy kit hívnak meg a szupertornákra. Felmerült korábban a szupernagymesteri cím létrehozása is. Ide azokat sorolták volna, akik túllépték a 2700-as Élő-pontszámot. Egyelőre azonban nincs ilyen sakkminősítés. Ha végignézzük, ki mindenki indult az utóbbi két-három évben a legrangosabb tornákon, akkor abból könnyen kiolvasható, hogy szinte ugyanazok szerepeltek. Nagyon nehéz közéjük beékelődni. Nem is tudom, hogyan lehet ezt elérni. Szerintem a magas Élő-pontszámon kívül a médiaszereplés és némi szerencse is kell hozzá, hogy a tornaszervezők megszólítsanak. Idén elég jól játszottam a Wijk aan Zee-i szupertornán, csak fél ponttal lemaradva végeztem a győztes mögött. Ebből arra lehetne következtetni, hogy legközelebb is meghívót kapok, de nem így történt. Logikát nem látok a tornaszervezők viselkedésében, igaz, a világranglista-helyezés mértékadó lehet. A zárt tornák mezőnyének összeállítása vélhetően sok körülmény összjátéka. Persze, azokat meghívják, akik jól játszanak, csak előtte be kell jutni az ilyen nagy torna indulói közé.

Januárban pályafutása eddigi csúcsán járt, hiszen 2751 Élő-ponttal tizedik volt a világranglistán. Mi történt azóta, hogyan vesztett el 33 pontot, mert feltételezem, hogy nem csökkent a sakktudása és -tapasztalata?

Ha valaki ilyen magasra kerül a világranglistán, meg kell szoknia ezt a környezetet a vetélytársakkal együtt. És eredményesnek kell maradnia, mert egy vereség máris mínusz hét pontot jelenthet, amit legfeljebb csak két győzelemmel lehet visszaszerezni. Roppant erős ellenfelekkel szemben. Nos, velem az történt, hogy az első félévben nem sikerült állandósítani a formámat. Sajnos, pontokat vesztettem a német Bundesligában. Ez megcsorbította az önbizalmamat, következett az orosz liga és a szarajevói torna, ahol halványabb teljesítményt nyújtottam. És elúsztak a pontok. Júliustól azonban állandósítottam a formámat, a második félévvel már elégedett vagyok.

Mi értékesebb egy olyan kaliberű sakkozónak, mint ön: tizediknek lenni a világranglistán vagy tornákat nyerni, rangos versenyeken kiválóan helytállni?

Legjobb lenne mindkettő kombinációja. Én örülök a sikereimnek, a két szarajevói győzelmemnek, az idei Wijk aan Zee-i negyedik helyemnek és még sorolhatnám. Ezeket a ranglistahelyezés elé tenném, már senki nem veszi el tőlem. Igaz, vb-negyeddöntős még 1999-ben voltam, de én úgy érzem, nem mondtam még ki az utolsó szót. Az, hogy hányadik vagyok a FIDE-listán, csak a pillanatnyi formáról árulkodik.

Ön grúziai örmény, aki Pardubicében él, ugyanakkor szlovák állampolgársága van, és országunkat képviseli a nemzetközi színtéren. Emellett nyolc nyelven beszél. Minek tartja magát?

Örménynek születtem, s az is maradok. Jó ideje azonban Európában élek, ezért egészen pontosan örmény származású, több kultúrából merítő európainak tartom magamat.

Nyolc nyelven beszél, de a feltüntetettek között nem szerepel a szlovák, pedig most is ezen a nyelven értekezünk. Miért van ez így?

Amikor az országba jöttem, még közös volt a cseh és a szlovák állam. Először szlovákul tanultam meg, csak később csehül. Már régebben is számos tornán szerepeltem Szlovákiában, köztük az 1993-as, pozsonyi korosztályos vb-n. Számomra a cseh és szlovák egy nyelvként jelentkezik. Ha valaki nagyon fog ragaszkodni hozzá, akkor feltüntetem külön a szlovákot is.

Tavaly ilyenkor a szlovák és cseh topmenedzserek pozsonyi sakktalálkozója keretében rapidmérkőzésen győzte le Anatolij Karpov volt világbajnokot. Idén a hétvégén zajlott a menedzserek összecsapása, és ön újra a vendégek között volt. Sakktudását is megmutathatta?

Az első napon Vlastimil Bobula cseh nagymesterrel több mint öt és félórás szimultánt adtunk a résztvevőknek, másnap pedig egymás ellen játszottunk, mint a két csapat kapitányai, mégpedig az első táblán.

Nagyon ritkán tartózkodik Szlovákiában. Itteni klubja a szlovák élvonalban egy árvai település, Dunajov csapata. Már tudja, hogy hányszor ül asztalhoz színeikben a bajnokság során?

Nagyon nehéz időpontot találni. Előnyben részesítem a tornákat, és más bajnokságokban is játszom. Jelenleg még nem tudom, mikor jut időm az extraligára, és hány mérkőzést vállalhatok el, de látom, hogy évről évre erősebb a mezőny, és lassan már nem lesz különlegesség az olyan játékos szereplése sem, mint én vagyok.