A szövetség súlyos büntetése sokkolta a vízkeletieket

Az irányító szövetség sporttechnikai bizottságának határozata értelmében a játékvezető pályán és pályán kívül történt bántalmazása miatt a bajnokság alapszakaszának befejezése után hat pontot levonnak a vízkeletiektől. A fegyelmi bizottság a Štefan Mrllák bíró pályán történt bántalmazása miatt 7 meccses eltiltással sújtotta Huszár Pétert, aki előbb meglökte, majd megfenyegette a játékvezetőt. Miloš Radovanovičot, aki a játéktéren kívül ütötte meg a játékvezetőt, 18 hónapra tiltotta el a játéktól. A jegyzőkönyvben a vízkeletiek edzőjének asszisztenseként feltüntetett Lukovics Krisztiánt a bíró öltöző előtti bántalmazásáért 8 hónapos eltiltással büntette. Az ominózus bajnokin két sárgáját követően kiállított Prágai Dávidot pedig egy mérkőzésre tiltotta el a játéktól. A vízkeleti klub büntetésként 400 eurót köteles befizetni a szövetség kasszájába. Ugyanakkor a kosútiakat a rendezői szolgálat hiányosságai miatt 33 euróra büntette meg. A fegyelmi bizottság egyébként a mérkőzés jegyzőkönyvében, az ellenőri jelentésben feltüntetett tények mellett a találkozóról készült videofelvétel megtekintése után hozta meg elmarasztaló döntéseit. „Sokkolt bennünket a büntetéshalmaz. Hat ponttal lettünk szegényebbek, hónapokig tétlenségre ítéltek kettőnket. Súlyosabb vétségekért sem szokott ilyen szigorúan büntetni a fegyelmi bizottság. Szerintem mindenáron példát szerettek volna statuálni. Miloš Radovanovičot teljesen leírták, de Huszár Péter esetét is túlkapásként értékelem. Ami pedig engem illet, szándékuk szerint örökre száműznének a futball világából. Aki kinyitja a száját, aki kinyilvánítja a nemtetszését, kérdez és kritizál, azt jól elmeszelik. Ellenlábasainknak üzenem: nem dobjuk be a törülközőt, nem lépünk ki a bajnokságból, továbbra is méltó szerepet kívánunk játszani a mátyusföldi fociban. Ugyanakkor azon leszünk, hogy élen járjunk a megtisztulás folyamatában. Hogy erre mikor kerülhet sor, azt megjósolni sem tudom. De egyszer erre is sor kerül majd, hiszen ez így sokáig nem folytatódhat. Néhányan ugyan profitálnak a játékból, korrumpálnak és korrumpálódnak, de ezen az úton a vesztünkbe rohanunk. Természetesen, lehetetlenség konkrétumokról beszélni, hiszen amit a focikullisszák mögött a klubvezetők rebesgetnek, azt a hivatalos helyeken már nem erősítik meg. Hogy is tennék, ha ők is részesei a bírók lefizetésének” – kommentálta keserűen a fegyelmi bizottság elmarasztaló ítéletét Lukovics Krisztián, a vízkeletiek labdarúgója, aki klubvezetőként, de edzői asszisztensként is szerepet vállal a helybeli focitörténésekben. Bosszantja, hogy a részrehajló sípmestereket vaskos tévedéseik ellenére sem büntetik. „A területi szövetség tisztségviselői kesztyűs kézzel bánnak a szabályokat önkényesen megszegő bírókkal. Mondván: kevés a játékvezető. Ezzel a helyzettel ők vígan visszaélnek. Ami még ennél is rosszabb, arrongáns módon provokálnak, fenyegetőznek. Ez felháborító. Tisztelet a kivételnek” – nevesítette a játékvezetők viselkedését az egykor felsőbb osztályban, de Ausztriában is megfordult rutinos sportember. Vajon gazdag tapasztalatai birtokában miért nem tudta féken tartani indulatait? „Elpattant bennem az a bizonyos húr. Hibáztam. Nem bírtam elviselni a bennünket ért sorozatos sérelmeket. Megjegyzem, nem ütöttem meg, csak megfogtam az öltözőbe iszkoló bírót. Szerettem volna választ kapni arra a kérdésre, hogy miért kellett minket mindenáron leradírozni. Ő ezt személyes sértésként élte meg, s elintézte, hogy mellékvágányra kerüljek. Az is elhangzott a szájából: hogy végre szögre akaszthatom a csukákat. Erről viszont nem tett említést a jegyzőkönyvben” – sorolta sérelmeit Lukovics Krisztián. – Nem vitás, fellebbezünk. Beidéztek, engem azonban nem hallgattak meg az ügy tárgyalásakor. Érintettként szeretnék véleményt nyilvánítani. Az éremnek is két oldala van.”