A szlovák válogatott, aki nem tud szlovákul

Lévai István vasárnap szerzett Bakuban bronzérmet, tegnap délelőtt pedig már haza is érkezett a Peter Pellegrini házelnököt szállító kormánygéppel. Különös tapasztalat egy szlovák válogatott szavait tolmácsolni a szlovák kollégáknak – Lévai István ugyanis nem tud szlovákul nyilatkozni. Még Bakuban a rádiónak elmondott egy sebtében betanult mondatot: „Teším sa, že mám medailu”, a pozsonyi reptéren azonban csak magyarul beszél a sikerekről.

„Miért jött Szlovákiába?” – faggatják Lévait azok, akik talán csak most fedezték fel, hogy van egy ilyen birkózó az országban.

„Mondd, hogy szimpatikus voltam” – vágja rá magyarul Lengyel Károly, a kötöttfogású birkózóválogatott edzője. Aki érti, felröhög, a többiek tanácstalanul néznek.

Lévai pedig rövidre zárja a témát: „Ez egy hosszú sztori, keressék ki a régi újságokból.”

Négy éremre nem számított

„Karcsi bát már régóta ismerjük. Egy edzőtáborban találkoztunk először, körülbelül nyolc évvel ezelőtt. Amikor világossá vált, hogy az otthoni anyagi körülmények nem teszik lehetővé számunkra a profi sportolást, elmentünk utána, hogy nem jöhetnénk-e át Szlovákiába” – mondta az Új Szónak 2011 nyarán István bátyja, Attila, aki szintén birkózik.

„Ha otthon maradtam volna, nem foglalkozhattam volna csak a birkózással. Dolgoznom kellett volna” – magyarázza most a dorogi származású István. Az országváltáskor maga sem hitte volna, hogy négy év alatt négy Eb-érmet szerez szlovák színekben: „Úgy voltam vele, hogy reméltem, öt év múlva lesz legalább egy érmem. A négyre nem számítottam.”

István jelenleg a besztercebányai Dukla versenyzőjeként rendszeres fizetést kap, és csak a birkózásra koncentrálhat. „Ha otthon maradok, most valószínűleg nem tartanék itt” – hangsúlyozza.

Mindig orosz állította meg

Jól érzi magát a szlovák válogatottban, de a nyelvre nincs szüksége. Csak néhány szót tud, amelyek az edzéssel kapcsolatosak. „A többiek is magyarul beszélnek” – feleli a kérdésre, hogyan fogadták a többiek, hogy nem tud szlovákul. István ugyanis főleg a birkózótársakkal van kapcsolatban, a bakui szlovák küldöttség többi tagjával nem nagyon beszélgetett.

A megnyitón sem vett részt, másnap mérlegelés várt rá, ezért inkább fogyasztott és pihent. A bakui versenyek hangulata azonban lenyűgözte: „Sok volt a néző, nagyon jó volt a szervezés.”

Lévai István az azeri fővárosban csak egy meccset vesztett, a negyeddöntőben az orosz Szurkov ellen. Sorozatban a harmadik Eb-bronzérmét szerezte, 2012-ben kontinensbajnok volt. „Amikor bronzérmes voltam, mindig orosz versenyző állított meg. Jó lenne már megszakítani ezt a sorozatot” – jegyzi meg a 24 éves birkózó, aki első sikereit még 60 kg-ban érte el, az utóbbi két évben viszont már 66 kg-ban versenyez.

Hosszú út Rióig

A fő cél természetesen Rió, oda azonban hosszú az út. 2012-ben hiába volt Európa-bajnok, ez nem jelentett olimpiai kvótát. Az ötkarikás részvétel jogát ugyanis vagy a világbajnokságon, vagy az azt követő három kvalifikációs versenyen lehet kiharcolni. „Ilyenek a szabályok, így kell felkészülni. Fejben ott kell lenni, és egy jó sorsolás sem ártana” – sorolja a sikerhez szükséges összetevőket István.

A szlovák sajtó már most Anastasia Kuzminával és David Musulbesszel együtt emlegeti – mindketten honosított sportolók, és mindketten olimpiai érmet szereztek Szlovákiának. „Hogy hasonlítok-e hozzájuk? Ezt nem nekem kell megítélni” – hárítja el a kérdést Lévai István.

Rióban viszont nagyon szeretne a nyomdokaikba lépni.