A kihívást választotta

Budapest. Végre eldőlt, pontosabban Torghelle Sándor végre eldöntötte, hogy Angliában folytatja pályafutását. A legutóbbi vb két döntősének, Brazíliának és Németországnak is gólt lövő Torghelle végül a korábban érkező kérőnek, a szezonnak az angol Premier League újoncaként nekivágó Crystal Palace-nak mondott igent, nem pedig a holland Roda Kerkradenak.

„A lényeget mondom: csupa négyes – nyilatkozta a papírok aláírását és Angliába faxolását követően Torghelle Sándor. – Szóval négy évre szóló szer-ződést írtam alá a londoni klubhoz, és négy nap múlva indulok. Akad még néhány elintéznivalóm idehaza, kell egy kis idő, amíg mindent rendbe teszek.”

Miért az angolok, s nem a hollandok?

Ezt tényleg hosszas lenne végigmondani. Azt hiszem, senki sem kétkedik azt hallva: a Premier League hatalmas kihívást jelent minden futballista számára, itt hétről hétre bizonyítani kell.

A válaszra – a korai, kecsegtetőnek hangzó ajánlat ellenére – mégis sokat kellett várni. Bizonytalan volt valami miatt?

Nem, semmi probléma sem volt, csak nem akartam kapkodni. Volt időm a mérlegelésre, és éltem is ezzel a lehetőséggel.

Csakhogy így lemaradt a gárda észak-írországi edzőtáborozásáról. Ez azért nem előny...

Bár lehetetlen és felesleges is hasonlítgatni, azért megjegyzem, én sem lazsáltam. Itthon edzettem az MTK-val.

Négy év – hosszú szerződés. Nem túlontúl hosszú?

Nem hinném, elvégre nyugaton ez szokásos megoldás a futballban, öt-hat évre szóló megállapodásokról is hallani. Ez azt bizonyítja, hogy a klub hosszú távon számol a játékossal, jelen esetben a Crystal Palace velem. És ez kellemes érzés.