A jugoszláv misszionárius újabb küldetése

Többféle csúcs fűződik Bora Milutinovics nevéhez, a legfrissebb éppen vasárnap óta. Október 7-én vált ugyanis bizonyossá, hogy a jugoszláv szakember jövőre, Dél-Koreában és Japánban az ötödik válogatott kispadján ülhet világbajnoki mérkőzéseken.

Ráadásul egy tornát sem hagyott ki az első fellépés óta, nem úgy, mint a brazil Carlos Alberto Parreira, aki négy együttest (Kuvait – 1982, Egyesült Arab Emírségek – 1990, Brazília – 1994, Szaúd-Arábia – 1998) gardírozott a vb-k történetében.

Milutinovics azonban még valamiben felülmúlja a világ összes többi edzőjét: elképesztő módon minden eddigi csapatával túlélte a csoporttalálkozókat. Pedig az eddigi négy kísérletből kétszer igazi outsider társaság élén vágott neki a nagy feladatnak. Lássuk a részleteket! 1986-ban a hazai pályán játszó Mexikóval, a többéves ott végzett munka eredményeképpen annak legnagyobb sikerét érte el: a negyeddöntőben csak tizenegyesekkel kerekedtek felül a későbbi döntős nyugatnémetek. Négy évvel később irányításával a tökéletesen ismeretlen Costa Rica megverte Skóciát, döntetlent játszott Svédországgal, egy góllal kapott ki Brazíliától, a nyolc közé azonban Csehszlovákia jutott – főleg Tomáš Skuhravý mesterhármasának jóvoltából. 1994-ben a nagy Bora ismét a házigazdák, az Egyesült Államok szakvezetőjeként dolgozott, ezúttal a végső győztes Brazília jelentette a végállomást, ám a Kolumbia elleni diadal világraszóló szenzációnak számított. Legutóbb ugyan Mexikót juttatta ki Franciaországba, de a vb-n - mindössze féléves felkészüléssel - a nigériai „szupersasokkal” próbált szerencsét. A gárda így is továbbjutott az egyik legnehezebb kvartettből, majd Dániával szemben váratlanul kiesett.

Nem véletlen tehát, ha az 57 éves Milutinovicsot sokan a labdarúgás „misszionáriusának” nevezik, aki a világ legkülönbözőbb pontjain képes csodát tenni, akár addig reménytelennek tűnő csapatok kapitányaként. Itt van például a kínai válogatott, amely eddig hatszor próbálkozott kijutni a világfutball seregszemléjére, mindhiába. A végletekig frusztrált kínaiak vélhetően nehezen viseltek volna el egy újabb kudarcot, a szövetség tehát igyekezett jól hangzó külföldi nevet szerződtetni a kapitányi posztra. A német Klaus Schlappner nem vált be, utódja Bobby Houghton lett, ám népszerűsége és az olimpiai szereplés ellenére neki is mennie kellett.

Ekkor – több mint másfél éve – került a posztra Bora Milutinovics, aki mellesleg klubedzőként is tevékenykedett már, például a mexikói UNAM Pumasnál vagy az argentin San Lorenzónál. Bár a szurkolók messiásként fogadták, a kínai sajtó azonnal lecsapott rá, amikor Jugoszlávia barátságos mérkőzésen megverte a nemzeti tizenegyet. A China Daily című napilap azzal vádolta, hogy még mindig nem ismeri névről, sőt meg sem tudja különböztetni egymástól a játékosokat, akik viszont „kommunikációs nehézségekre” panaszkodtak. Ő maga nem izgatta fel magát, dolgozott tovább, és amikor csak az Ázsia-kupa elődöntőjében állították meg legénységét a japánok, már senki sem hőzöngött.

Mi több, az orgánumok egyenesen hozsannázni kezdtek, amint a válogatott százszázalékos teljesítménnyel, 25:3-as gólkülönbséggel abszolválta a vb-selejtezők első körét. A második etapban a szerencse is mellé szegődött, elkerülte ugyanis Szaúd-Arábiát és Iránt, ennek megfelelően most öt győzelem és egy döntetlen áll a neve mellett a táblázaton. (Becslések szerint a legnagyobb rivális Egyesült Arab Emírségek elleni, 3:0-ra végződött összecsapást mintegy százmillióan nézték a tévében Kína-szerte.)

Érthető, hogy a soha nem látott siker nyomán óriási a boldogság az országban. A legnagyobb napilapok szerkesztőségi cikkekben ünneplik az eredményt, összefüggésbe hozva azt a politikai reformokkal, hovatovább a kínai nemzet reneszánszát jósolva. Az elismerésből bőven kijut a több helyütt „varázslónak” titulált trénernek is. „Milutinovicsnak óriási szerepe van a sikerben” – jelentette ki Jan Si-duo, a szövetség elnöke. „Ahogy telt az idő, rájöttünk, hogy Bora zseniális edző, és a nyelvismeret hiánya ellenére fantasztikusan tudja motiválni a futballistákat” – így Fan Cse-ji, az angol Crystal Palace védője.

Milutinovicsnak nemcsak a szakmai kvalitásait, ötleteit (lábteniszezés bevezetése az edzéseken, fiatal játékosok szerepeltetése) méltatják hívei, hanem emberi tulajdonságait is. Nyilvánvalóan nem egy pénzhajhász, hiszen a közel-keleti olajsejkségekben sokkal többet kereshetne, mint mondjuk Costa Rica alkalmazottjaként. Aztán sokan emlegetik ama bátor nyilatkozatát is, melyben kifejezte reményét: a futballsikerek elősegítik majd Kínában az emberi jogok tiszteletben tartását. (ns)