A futónagykövet századik maratonija

ZSÉLYI ZOLTÁN

Egy maratoni futótáv 42,195 kilométer. Az ember (legalábbis én) ilyen szám hallatán egyből keresi az összehasonlítást – a közelébe eső városok közti távolságokban. Milyen hosszú is az a 42 kilométer? Rimaszombat– Fülek 30 km, Bodrogszerdahely–Nagykapos 38 km, Gúta– Dunaszerdahely 39 km. Maratoni viadalon ezeknél is hoszszabb távot kell lefutniuk a versenyzőknek. A legtöbb ember még gondolatban sem engedi meg magának, hogy legyalogoljon ennyi kilométert. Kele Géza dunamocsi hosszútávfutó pedig ezt a távot Trencsénteplicben 2012. november 18-án már 100. alkalommal futotta le. Ezzel a teljesítménnyel ő lett az első szlovákiai magyar maratonfutó, aki a hivatalosan vezetett versenyek listáján átlépte a százas küszöböt.

Nagy volt az ováció a célba érkezésénél! Szlovák futók népes tábora mellett a mi, számban szerényebb, de hangadásban erősebb csallóközi csapatunk is gratulált az ünnepeltnek. Elmondta, hogy nagyon nehéz volt a pálya, és a nyomás is nagy volt rajta. Mi lesz, ha pont itt, a 100. maratoniját lesz kénytelen feladni, ismételte verseny alatti gondolatait. Betegségből kilábalva jött el futni, de küzdött a kilométerekkel, és ismét diadalmaskodott fölöttük, mint előtte kilencvenkilencszer. Nem ért el olyan jó időt, mint 1989- ben a Kassai Békemaratonon, amikor is csak 3 perc és 29 másodperc választotta el a 3 órán belüli időtől, de ez a verseny most nem is erről szólt. Negyvenhét évesen a maratoni távot még most is olyan iramban futja, hogy sok fiatal egy-két kilométer megtétele után már nem tudna vele lépést tartani.

Ki is ez a Kele Géza? Kétgyermekes családapa, a sport szerelmese. A futballozást nemrég hagyta abba, most járási szinten van a szervezői között. A futás tekintetében ő Magyarország akkreditált futónagykövete hazánkban. Főszervezője a június végi dunamocsi futófesztiválnak, ihletadója volt a Lábatlan– Karva, a Dunaszerdahely–Győr és a gútai maratoninak. Komáromban edzéseket szervez, futóverseny kis régiónkban nélküle már elképzelhetetlen. De nemcsak a futásban van otthon, táncolni is szeret. Egy alkalommal egyik futótársunk felesége meg is jegyezte, hogy „mi mellette csak tapogunk, mint gólya a salátában“. Igaza volt. Születésnapi bulijai sem szokványosak. Csak az részesül a gulyásból, aki részt vesz az ebéd előtti dunamocsi szőlőparcellája körüli 500 méteres futóversenyen.

Arra a képzeletbeli dobogóra, amelyre csak azok állhatnak fel, akik a futásért a legtöbbet tették Dél-Szlovákiában, én Magyar Imre (Zsitvabesenyő – 2011-ben Szlovákia maratoni és félmaratoni bajnoka) és Bögi Sándor (Dunaszerdahely – ultramaratonfutó, háromszoros spártai hős, többszörös hosszútávfutó világcsúcstartó) mellé Kele Gézát állítanám. Géza, megtiszteltetésnek veszem, hogy barátod lehetek, de ne feledd: nyomodban vagyunk, és üldözünk. Hodossy Péter (Csallóközkürt) már 70, én pedig a 64 lefutott maratoninál tartok. Most azonban a csallóközi futótábor nevében gratulálunk.