A DAC egykori játékosa szívét-lelkét beleteszi a kispályás fociba

Bombicz Ádám a nagyszombatiak mezében ott lehetett a Niké Superliga kicsúcsosodásánál. A homonnai négyes torna a hazaiak végső sikerét hozta, a nagyszombatiak végül lemaradtak az éremről. „Ebben az évben nem volt olyan a formánk, mint korábban, nem volt meglepő, hogy a 4. helyen végeztünk. Megfordult a szerencse is, például a Humenné elleni elődöntőben 7-8 kapufát is lőttünk. A hazaiak végső győzelme csodaszámba ment, de a nyitraiak is hasonló bravúrt mutattak be két éve – elevenítette fel a történteket az Új Szónak Bombicz. – A legjobb csapatok közé nagy általánosságban rajtunk kívül a pozsonyiak, a kassaiak és az eperjesiek tartoznak, ők minden évben az élmezőnyben végeznek.”

Kispálya vs. futsal

Mint megtudtuk, az emlegetett csapatok egyfajta regionális válogatottak. Az egyes városokban működő csapatokból kerülnek be oda a legjobbak. Értelemszerűen a fővárosban a legnagyobb a konkurencia, mintegy 10 bajnokság 250 csapata alkotja a kínálatot, de például Nagyszombatban is létezik több tucat gárda. Bombicz a Golden Boysnál játszik, akikkel már háromszor volt bajnok. „Hat éve jelentkeztem náluk, és négy éve vagyok a régiós válogatott tagja is. Korábban futsalban játszottam I. ligát Érsekújvárban és Nyitrán, de ez a válogatottsággal együtt már sok volt, ezért váltottam” – mondja a 31 éves focista.

Az átállás pedig nem is volt egyszerű. A laikusnak első ránézésre talán csak az tűnik fel, hogy míg futsalban 4+1 a játékosok száma, addig a kispályás fociban 5+1-en alkotnak egy csapatot. De ennél azért összetettebb a dolog. „A kispályás foci lényegében teljesen ugyanúgy zajlik, mint a nagypályás, csak kisebb területen. Ellenben futsalban elég sok egyéb szabály, megkötés van, például nem lehet becsúszni, lábbal kell a bedobást elvégezni vagy csak egyszer lehet a kapushoz passzolni. Az első kispályás meccseimen egyáltalán nem is passzoltam hátra, még annyira bennem voltak a tiltások” – magyarázza Bombicz.

Alacsonyabb osztályban

Aki természetesen nagypályán kezdte a pályafutását. Eljutott a DAC-ba, ahol az U19-es korosztályban játszott, sőt, Radványi Miklós edzősködése idején bekerült a felnőttcsapat 25-ös keretébe is. „Sajnos a klub működése szempontjából a legrosszabb időszakról volt szó, hamarosan azt tanácsolták a játékosoknak, keressenek maguknak másik csapatot. Ímelyiként visszatértem Érsekújvárba, ahol nyolc évig szerepeltem. Mivel fiatal voltam, a Dunaszerdahelyen történtek nagyon megviseltek, elvesztettem a motivációmat, hogy az élvonalban vagy a II. ligában szerepeljek. Maradt az alacsonyabb osztály, jelenleg Ausztriában, ahol gyerekeket is edzek” – árulja el Bombicz.

A napjai így meglehetősen sűrűek. A kispályás meccseket hétköznap rendezik, így Ímelyről ingázik Nagyszombatba. Ehhez jönnek havonta a regionális tornák – és persze a válogatott találkozók. A szlovák nemzeti csapat számára az idei év a vb-re való felkészülés jegyében telik. A tornára október végén kerül sor az Egyesült Arab Emírségekben, Szlovákia Angliával, Franciaországgal és Albániával került egy csoportba.

„Senkinek sincs bérelt helye a válogatottban, nekem sem. Akkor sem volt, amikor Borbély László személyében érsekújvári szakember volt a szövetségi kapitány, aki nagyon jól ismert. S most a korábbi futsalos Branislav Škorecnél sincs. Neki van egy pontos játékrendszere, én pedig azt csinálom, amit kér, hisz ő a főnök. Nagy motiváció, hogy szerepelhessek a sportá negyedik vb-jén is – jegyzi meg Bombicz, akinek (és magának a kispályás focinak) a tavalyi, kassai Európa-bajnokság hozta meg az ismertséget. – Addig az emberek gyakorlatilag nem is tudták, hogy létezik ez a sportág.”

Valóra vált álom

Kassán azonban egymásra talált közönség és csapat. A Steel Arénában egészen elképesztő hangulat uralkodott a meccseiken.

„7, 8, 10 ezer szurkoló előtt gólt lőni egy felvidéki magyar gyereknek, ez álomszerű. Mikor bemondták a nevem, a lelátón megbolondultak az emberek. Annak, aki nem volt ott Kassán, nehéz elmondani, mit éltem át, brutális volt. Az Eb-n mindent visszakaptam, amit a sportágba fektettem, úgy éreztem, mindent elértem, amire gyerekként vágytam – meséli Bombicz még egy év távlatából is olyan lelkesedéssel, hogy a hideg futkos az ember hátán, a telefonvonal másik végén is. – Amikor először léptem be a szlovák válogatott öltözőjébe az arénában, és megláttam az előkészített mezemet a nevemmel, az valami fantasztikus volt, elkapott a sírás. Mindenkinek kívánom, hogy átéljen egyszer ilyesmit. A családunkban mindenki focizik, hatalmas volt az örömünk.”

Ha nem is volt ehhez mérhető fieszta, májusban Galántán is remek kulissza mellett játszhatta a mérkőzéseit a szlovák válogatott az EMF Nation Gamesen. A nemzetközi torna egyik húzóneve Miroslav Stoch lett volna…

„Prágában, egy igen jó bajnokságban kispályázik. Az utolsó meccsén viszont összeszedett egy sérülést, ezért nem tudott Galántára jönni. Azóta nem jutottak el róla hírek hozzánk, de az biztos, hogy ha csatlakozna valamikor a csapathoz, ő sem lenne kivételezett helyzetben” – szögezte le az egykori Chelsea-játékossal kapcsolatban Bombicz.

Új út az amatőröknek

Ismert nevekkel nélküle is találkozni hazai kispályás meccseken, a kassaiak egykori ásza, Vladimír Janočko a 40 év fölöttieknél rúgja a bőrt, de Kolčák, Paukner vagy Charizopulosz is megfordult korábban a legmagasabb osztályban nagypályán. A napokban lezajlott Niké Országos Bajnokságot megnyerő pezinokiaknál például Ľubomír Guldan is ott volt, aki Lubinban és Razgradban is légióskodott.

Az ob-n a nagyszombati Golden Boys az 5. helyen végzett, de Bombicz ezután sem pihent, a szintén vb-résztvevő Magyarország elleni páros felkészülési meccsen lépett pályára Budapesten (2:0 és 3:8 magyar szemszögből). „A kispályás foci teljes mértékben amatőr, én beleteszem a szívem-lelkem, és persze a pénzem is. Itt lettem ismert játékos, és nagyon örülök, hogy egy új út nyílt a fociban sokak előtt. Szerintem komoly jövője van a sportágnak” – tette hozzá Bombicz.