A Bundesliga leggyűlöltebb csapata célba ért

Pedig a klub nem tesz mást, mint ami mindig is előre vitte a futballt: halad a korral, még ha ehhez nem is a legszimpatikusabb eszközöket használja.  A Bundesliga első hivatalos, profi szezonja 1963-ban indult, a csapatok pedig a területi elosztás elve mentén kerültek be a legfelsőbb osztályba. A déli csoportból az Eintracht Frankfurt, az 1. FC Nürnberg és az 1860 München indulhatott, a Bayern Münchennek maradt az amatőrliga.  Nehezen dolgozta fel a történteket Wilhelm Neudecker, a klub elnöke, aki néhány év alatt felvirágoztatta a Bayernt – többek között úgy, hogy a német bajnok Köln edzőjét, Zlatko Cajkovskijt ültette a csapat kispadjára. Mindezt az amatőr ligában. Ha ismerős a történet, az nem a véletlen műve. A legmagasabb szintet  kell megcélozni Az energiaitalok királya, a Red Bull 2009-ben vásárolta meg az SSV Markranstädt klublicenszét, és egy pillanatig sem rejtette véka alá a terveit: a klub címerét megváltoztatta, a mezen is feltűntek a már jól ismert bikák, és a csapat új nevet is kapott. Így született meg a RasenBallsport Leipzig, röviden az RB Leipzig – persze a rövidítés nyilvánvalóan a csapat mögötti energiaitalra utal, ám a szövetség szabályai szerint névadó szponzoráció nem lehetséges a Bundesligában. Emellett a klub színeiben és arculatában is „megdöbbentő” hasonlóságot mutat testvércsapataival, az FC Red Bull Salzburggal és a New York Red Bullsszal. „Egyértelműen azzal a céllal invesztálunk a klubba, hogy 3-5 éven belül a Bundesliga első osztályában szerepeljünk, majd célba vegyük a Bajnokok Ligáját. A pályán és a pályán kívül is a legmagasabb célokat tűztük ki magunk elé” – jelentette ki 2011-ben a csapat tulajdonosa, a milliárdos Dietrich Mateschitz.  A klub egyelőre szárnyal, és a 2016/2017-es bajnokságot már a Bundesliga legfelső szintjén kezdhette meg, a sikereket azonban csak szórványos taps fogadta Németországban. Sőt, ki lehet jelenteni: manapság Németország leggyűlöltebb klubja a szurkolók között egyértelműen az RB Leipzig. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"245101","attributes":{"alt":"","author":"Timo Werner (jobbra) a lipcseiek gólfelelőse","class":"media-image","height":"369","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Nem a befektető, az anyaegyesület dönt A német futball fejlődését és sikereit a sportszakmai munkán túl jelentős mértékben a speciális gazdasági szemlélet is befolyásolja. Európa topbajnokságaihoz képest a német Bundesligában a klubok működését továbbra is az ún. 50 % + 1-es szabály határozza meg. A szabály, mely előírja, hogy a profi klubokat érintő döntések meghozatala továbbra sem befektetői csoportok, hanem maguk az anyaegyesületek kezében maradjon.  Az 50 % + 1-es szabály a lincenszeljárás keretében – szinte – megkerülhetetlen feltételként teljesítendő, ennek érvényesülése nélkül a Német Labdarúgóliga (DFL) nem ad indulási jogot egyetlen csapat számára sem a Bundesliga 1. vagy 2. osztályában való szereplésre.   Németországban a futballklubok egyesületi alapon szerveződnek: mint a civil szféra bármely más területén, itt is az egyesületek saját önkormányzattal, nyilvántartott tagsággal bíró jogi személyek; tulajdonosaik nincsenek, az egyesület – leegyszerűsítve – a tagok összessége. Tag pedig bármely természetesen személy lehet, aki a klub által előírt tagdíjat megfizeti és nem folytat olyan magatartást, melyet az egyesület alapszabálya kizárással fenyegetne. Két kivétel azonban van: a Bayer Leverkusen 1904-es megalakulása óta a Bayer AG tulajdonában állt, amiként a VfL Wolfsburg is ún. gyári csapat, ők a Volkswagen AG tulajdonában állnak. A DFL 1999-ben megalkotott alapszabálya velük azért tett kivételt, mivel a két klub esetében nem időleges befektetőkről van szó, hanem a klubok létalapjait megtestesítő társaságokról. Ez a helyzet az RB Leipziggel is, amely azonban egészen speciális módon kezeli az egyesületi tagság intézményét.  A labdarúgás haldoklik  Lipcsében! Klubtagnak lenni nem túl drága mulatság Németországban. A Bayern München például 60 eurót számít fel éves szinten a klubtagoknak, a tagság pedig nagyjából 300 ezer főből áll. Az RB Leipzig azonban nem aprózza el: a tagsági díj évi 800 euró, és ezen felül minden tagnak belépéskor plusz 100 eurót is be kell fizetnie a kasszába. Mindennek a tetejébe a klub fenntartja a jogot, hogy külön indoklás nélkül bármely jelentkező tagsági kérelmét elutasítsa. Ennek megfelelően klubtagjai száma nagyságrendileg 300 fő, és közülük is csak 17-nek van szavazati joga. Csodák csodája: ők mindannyian a Red Bullhoz köthető személyek. A bombabiztos anyagi háttér és a klub reklámhordozóvá történő silányítása persze rettentően bántja a németországi futballdrukkerek szemét. „A labdarúgás haldoklik Lipcsében!” – ez a leggyakoribb drapéria, amit az RB Leipziggel való találkozáskor az ellenfél drukkerei kifeszítenek. Nem csoda: a klub megtestesít mindent, ami szálka az „igazi” drukkerek szemében: klubkultúra helyett vállalati kultúra határozza meg a csapat életét, ami a kelet-németországi háttér miatt még pikánsabb színezetet kap. Emiatt fogalmazott úgy Philip Oltermann szakíró a Guardianben, hogy „amikor egy játékos fontolgatja, hogy az RB Leipzighez szerződik, számolnia kell azzal is, hogy az ország leggyűlöltebb klubjának címerét viseli majd.” A történet persze bonyolult, mert ha kicsit is egyszerűsítünk, azt mondhatjuk, hogy minden ma ismert nagy klub hasonló módon került fel a futballtérképre. Ebből a szempontból csodálattal adózhatunk a teljesítményük előtt – legyen az a Bayern München vagy az RB Leipzig – hiszen ismeretlenül, a semmiből építettek fel egy olyan klubot, ami aztán a legfelső szintig emelkedett. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"245102","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"233","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"427"}}]] Muszáj haladni a korral Tényszerűen nézve az történt, hogy ropogós bankók találkoztak roppant szellemi tőkével, tudás a szándékkal, tervszerűséggel, tőke az emberi versenyképességgel. Hosszú évek tengése-lengése után megszületett a Bayern München, a világmárka, és megmutatta magát, miközben az addig domináló városi rivális, az 1860 München egy életre megnyomorodott. Egyszerűen azért, mert nem állta a versenyt. És ez a helyzet a Bundesligával is. Az olyan tradicionális, nagy klubok, mint a Hamburg, a Stuttgart, a Hannover vagy a Hertha óriási problémákkal küzdöttek az elmúlt években, mert nem tudtak felnőni az olyan vetélytársakhoz, mint a klubmenedzsment kérdését alapjaiban újragondoló Ingolstadt, Darmstadt vagy Augsburg. Ráadásul második hullámban még profibb riválisok jönnek az RB Lepizig vezetésével: még nagyobb tőke, még profibb szakmai háttér, amelyet jelenleg az a Ralf Rangnick irányít sportigazgatóként, aki korábban a Hoffenheimet is megteremtette.  A futball környezete tehát még a hagyománytisztelő Németországban is évről évre változik, és aki nem tud felülni a hullámra, az pontosan úgy jár majd, mint az egykor etalonnak számító 1860 München, még ha ezt a folyamatot sokaknak nehéz is lehet elfogadni. Hegedűs Henrik