A bosszús, a smucig és egy zsák krumpli

Az egykori játszótársakban nemcsak az a közös, hogy egy klubból indultak és mindannyian nagyon magasra jutottak a futballban, hanem az is, hogy jelenleg éppen forr körülöttük a levegő.

Hasan Salihamidzic, a Bayern München labdarúgócsapatának sportigazgatója marasztalja Manuel Neuert, és szeretné, ha az első számú kapus szerződést hosszabbítana.

A sportigazgató optimista

„Optimista vagyok, tehát remélem, hogy meglesz a szerződés Manuellel” – fogalmazott Salihamidzic a Welt am Sonntag című lapban.

A klub és a kapus között az utóbbi időszakban voltak nézeteltérések. Március végén a német sajtó arról írt, hogy a 34 éves játékos elutasította a müncheni csapat ajánlatát, mert ő ötéves szerződést szeretne, miközben az egyesület csak 2023 nyaráig hosszabbítaná meg a 2021-ben lejáró megállapodást.

Salihamidzic megjegyezte: Neuer világszínvonalú teljesítményre képes, és a csapatnak szüksége van ilyen képességű kapusra. Ezen kívül a játékos tudja, hogy a Bayernnél igazán értékelik őt.

Neuer korábban kifejezetten bosszúsan nyilatkozott a tárgyalások kapcsán, szerinte ugyanis túl sok információ jut el a sajtóhoz a zárt ajtók mögött folytatott egyeztetésekről.

„Mióta itt vagyok, minden megbeszélés titkos volt, sosem szivárgott ki semmi. Most viszont sok minden megjelenik a lapokban, annak ellenére, hogy gyakran nem is igaz, amit írnak. Ez bosszant, a Bayernnél nem ehhez szoktam hozzá” – mondta a Bildnek Manuel Neuer.

Sajtóhírek szerint a 34 éves kapus és ügynöke, Thomas Kroth ötéves szerződéshosszabbítást és idényenkénti 20 millió eurós fizetést szeretne kiharcolni – emiatt pedig egyelőre megakadtak a tárgyalások.

Kulcsemberből kiegészítő játékos

Nem rózsás a helyzete Manuel Neuer egykori csapattársának, Ivan Rakiticnek sem.
Az FC Barcelona horvát labdarúgója úgy készül, hogy kitölti a jövő nyárig szóló szerződését a katalán klubnál, de ha mégis előbb – akár már idén – szakítanak, az az ő döntése lesz.

A 32 éves középpályás a Mundo Deportivo sportlapnak adott nyilatkozatában emlékeztetett arra, hogy nemcsak az elmúlt hetekben, hanem két éve folyamatosan ír a sportsajtó az idő előtti távozásáról.

„Én mindig azt mondtam, hogy a Barcelonában játszani számomra tökéletes helyzet” – közölte. Hozzátette, az együttesben már öt nagyszerű évet tudhat maga mögött, amelyből szerinte a legutóbbiban ment neki a legjobban a játék. A 2019/20-as idény első része viszont nagyon furcsán alakult számára, kellemetlen és meglepő dolgokkal.

„Előfordult, hogy olyanok történtek velem, amikre nem találtam magyarázatot. De elfogadtam, hogy ilyenek is megtörténhetnek, amiket nem értek, csak egyszerűen el kell fogadjak. Remélem, kitöltöm a szerződésem hátralévő részét, de most az a legfontosabb, hogy a lehető legjobban fejezzük be ezt az idényt. Akkor majd mindent átgondolok, és ha mégis megszűnik a szerződésem, az végső soron az én döntésem lesz” – nyilatkozta a világbajnoki ezüstérmes labdarúgó.

Hozzáfűzte, ő sem érti, miként lett kulcsemberből kiegészítő játékos, és erre azok sem tudtak magyarázattal szolgálni, akiknek a véleményére kíváncsi volt. Kifejtette, elképzelhetőnek tartja, hogy ezt a helyzetet az idézte elő, hogy tavaly nyáron sem akarta elhagyni a klubot, a vezetőknek viszont más terveik voltak. Bár a horvát játékost kapcsolatba hozták angol és olasz klubokkal is, Rakitic esetében leggyakrabban volt csapatát, a Sevillát emlegetik, mint következő állomáshelyet, miután nem akarja elhagyni a spanyol élvonalat.

„Nem egy zsák krumpli vagyok, amivel bármit meg lehet tenni. Velem mindenről lehet beszélni, de a legfontosabb számomra, hogy olyan helyen legyek, ahol szeretnek és tisztelnek, én pedig a családommal együtt jól érzem magam. Örülök, ha itt tudok maradni, de ha nem, akkor magam akarok dönteni a sorsomról, ne más tegye meg helyettem” – mondta.

Özil nem adja a fizetését

A harmadik muskétás a sorban Mesüt Özil, aki egykor szintén Neuerrel és Rakiticcsel futballozott együtt.

Özil körül már egy jó ideje puskaporos a hangulat, sokan az egyik első számú bűnbakként tartják számon az Arsenal mélyrepülése kapcsán. Ennek ellenére januárban még pozitívak voltak a róla szóló klubhírek.

A The Times, illetve angol források még 2019 végén számoltak be arról, hogy Özil 2020 januárjában elhagyhatja az Arsenalt. A világbajnok futballista többször is kimaradt a meccskeretből, és bár sérülés, illetve betegség is hátráltatta, akadt olyan alkalom – nem is egyszer –, amikor Unai Emery taktikai okokra hivatkozva döntött a német mellőzése mellett.

„Alapesetben nem beszélnék Mesut helyzetéről, de az átigazolásáról szóló pletykák miatt fontosnak éreztem tisztázni néhány dolgot, hogy véget vethessünk ezeknek, és a játékra koncentrálhasson” – mondta akkor Erkut Sogut, Özil ügynöke a goal.com-nak. „Mesut tavaly írta alá az új szerződését, az Arsenalnál képzeli el a jövőjét, és ez nem változott. A szerződése végéig maradni akar, talán még tovább is. Százszázalékosan elkötelezett a klub iránt, amelyet imád, nem akar máshol futballozni. Büszke arra, hogy az Arsenal mezét hordhatja és a klubot képviselheti a pályán és azon kívül is. Nagyon komolyan veszi a kötelességeit, nagyszerű kapcsolatot ápol a csapattársaival, a személyzettel és a szurkolókkal.”

Most azonban újra változott a helyzet: az ESPN beszámolója szerint három labdarúgó mondott nemet az Arsenalnál a klub legutóbbi fizetéscsökkentési tervére a koronavírus-járvány ideje alatt. Egyikük Mesut Özil volt. Angliában óriási felháborodást váltott ki a szurkolók körében Özil döntése, elvégre a német a klub legjobban kereső futballistája, és a hivatalos adatok szerint legalább heti 350 ezer fontot, azaz 143 millió forintot kap a számlájára együttesétől.

Ebből kellett volna lemondania 12,5 százalékról Özilnek, amibe azonban egyelőre nem ment bele. Az ESPN beszámolója szerint azonban szó sincs arról, hogy a világbajnok légiós a pénzét féltené, sokkal inkább aggódik amiatt, hogy egyelőre semmilyen terv nem készült arról az Arsenalnál, mire is menne el az így a kasszában maradó összeg, ráadásul a londoni egylet nem három hónapra kérte a fizetéscsökkentést, hanem egy évre, ami szintén furcsa a futballisták szerint.

Meglepő csapattársak a futballban

Kezdjünk egy klasszikus szembenállással: bár Cristiano Ronaldo a Real Madrid sztárjaként égett bele a köztudatba, míg Gerard Piqué a Barcelona meghatározó arca, és számos párharcot vívtak egymás ellen, jó ideig mindketten a Manchester Unitedben futballoztak. Piqué 2004-ben, alig 17 évesen került a Barca-akadémiáról Angliába, és ott is maradt 2008-ig – az első csapatban nem tudott megkapaszkodni. Ronaldo 18 évesen, 2003-ban került Sir Alex Ferguson szárnyai alá, és vált már Manchesterben világklasszissá.

És ha már Anglia: David Ginola és Wayne Rooney két külön korszak csillagaként él a fejünkben, pedig szintén futballoztak együtt: a 2002-es Evertonban, csak addigra a francia már túl volt a csúcson, és a visszavonulására készült, Rooney pedig 16 évesen készült az első csapattal.

Az edzőjük egyébként nem más volt, mint az a David Moyes, aki az 1994/1995-ös szezonban együtt futballozott a még szinte ismeretlen, az MU-tól kölcsönbe érkező David Beckhammel a Prestonban.

A Leicester City vélhetően ezerszer megbánta, hogy nem szavazott nagyobb bizalmat colos támadójának, Harry Kane-nek, aki a sokadosztályból érkező Jamie Vardy csapattársa volt még 2012-ben a Rókáknál, hogy aztán már az angol válogatottban álljon össze újra a csatársor.

De hogy Anglián túlra is kitekintsünk: Pep Guardiolával kapcsolatban is akadnak érdekességek. 2001-ben például Roberto Baggio mellett futballozott a Bresciában, egy évvel később pedig Guardiola–Totti középpályát tudott felmutatni az AS Roma. És ha már Olaszország: a Schalkéhoz hasonló világsztárokat dédelgetett a keblén a Pescara is a 2011-es szezonban, amikor egyszerre tudta a pályára küldeni Marco Verrattit, Lorenzo Insignét és Ciro Immobilét, de talán arra is kevesen emlékeznek, hogy Ronaldóval együtt játszott az Interben Andrea Pirlo, vagy hogy szintén a kék-feketéknél Laurent Blanc és Robbie Keane csapattársak voltak 2000-ben.

Franciaországban Ronaldinho és Jay-Jay Okocha varázsolt együtt a Paris Saint-Germainben 2001-ben, a Lille pedig Joe Cole és Eden Hazard párosával rohamozta az ellenfél kapuját (2011/2012). Spanyolországban Isco és Ruud van Nistelrooy focizott együtt (Malaga, 2011/2012), Hollandiában Luis Suárez és Edgar Davids (Ajax, 2007/2008). Rivaldo a Barcelona, Casemiro a Real Madrid sztárjaként vált ismertté, egymástól szintén korszakos távolságban, pedig az ő pályájuk is találkozott a Sao Paulo csapatánál 2011-ben, míg Toni Kroos és Arturo Vidal Leverkusenben küzdöttek vállvetve.

És hogy hol futballozott együtt Samuel Eto’o és Willian? A helyes válasz az Anzsi Mahacskala (2013).