A Barcelonát Messi húzza, a Real Madridot senki

A két nagy gyengélkedése miatt újra izgalmas és nyílt lehetne a bajnoki címért folytatott küzdelem, ehhez azonban jelentősen fel kellene javulniuk a kihívóknak.

Arra, hogy a spanyolországi helyzet nem éppen optimális, Jose Maria del Nido, a Sevilla korábbi elnöke már régen felhívta a figyelmet. 

„Ha nem rendezzük a helyzetet nagyon-nagyon gyorsan, nem olyan lesz a bajnokságunk, mint a skót [kétcsapatos], hanem konkrétan Európa legsz.rabb bajnoksága lesz” – figyelmeztetett a Sevilla korábbi elnöke 2011-ben. Az elmúlt években a legnagyobb kérdés az volt, hogy vajon a Barcelona vagy a Real Madrid éri-e el a 100 pontot a bajnokság végén. Nyáron azonban már sejthető volt, hogy a 2018/2019-es lehet az utóbbi idők legizgalmasabb szezonja Spanyolországban, és ez néhány hónap után be is igazolódott – függetlenül attól, hogy már öt pont a Barcelona előnye a táblázat élén.

Eltűnt a Barca és a Real árnyéka

Hosszú évek kellettek hozzá, de a fizetésképtelenség teljesen eltűnt a spanyol futball két legmagasabb osztályából: a felhalmozott 600 millió eurós adósságot öt év alatt 50-re redukálták. A tévés pénzek elosztása mostanra sokkal racionálisabb lett (persze még így is óriási a Barcelona és a Real fölénye, de ez a fogyasztók miatt van így). A klubok bevételei folyamatosan gyarapodnak, egyre kisebb a szakadék a nagy- és a kiscsapatok között: nyáron 900 millió eurót költöttek a klubok játékosokra, de ebből csak 265-öt a Barcelona és a Real (tehát körülbelül a 30 százalékát). A nettó nyereség csak 100 millió euró lett, ami nem sok, de ahhoz bőven elég, hogy ezek a csapatok rövid távon fenntartsák magukat – a következő nyáron úgyis jön egy másik Premier League-klub, amely kifizet egy zsáknyi pénzt valamelyik játékosért (jó példa erre a 23 éves Lerma esete, akit 28 millióért adott el a Levante a Bournemouth-nak).

„A spanyol bajnokság soha nem volt ennyire kiegyenlített” – mondta a Rayo Vallecano vezetőedzője, Míchel. Nyolc forduló után már nem volt veretlen csapat a ligában. Ahogy nyeretlen sem. A top 3 (Barcelona, Atlético, Sevilla) összesen 57 pontot veszített eddig, miközben például az Angliában élen álló hármas csak 35-öt. Exponenciálisan számolva, Spanyolországban idén elég lehet 76 pontot gyűjteni a bajnoki címhez – ilyen kevés ponttal legutóbb a 2006/2007-es szezonban győztek. Az azóta eltelt tíz évben 87, 99, 96, 100, 100, 90, 94, 91, 93 és 93 pont kellett ahhoz, hogy valaki a tabella tetején végezzen.

Soha nem látott mélységekben a Real

Mindehhez persze kellett a Barcelona és a Real gyengélkedése. Miközben a világ Ronaldóért és Zidane-ért sírt, a nagy reményekkel kinevezett Lopetegui kockázatos döntések sorát meghozva próbálta nyomatékosítani: ez az ő csapata. A nyáron összesen 140 millió euróért igazolt Odriozolát, Courtois-t, Mariano Díazt és Viníciust hetekig jegelte (a 18 éves brazil csodagyereket egészen a Castilláig száműzte a harmadosztályba), a világbajnokság legjobb játékosának választott Modricra csak csereként számított, miközben megpróbálta beépíteni a Zidane-korszakban látványosan mellőzött Ceballost. A leggyakoribb kérdésre, azaz, hogy miként fogja tudni pótolni Ronaldót és az ő szezononkénti 50 gólját, az volt a válasza, hogy egyének helyett csapatban kezdett gondolkodni. A csapatjátékba nem nyúlt bele, de a Real láthatóan sokkal dominánsabb szerepet töltött be a mérkőzéseken az előző évekhez képest (több passz, több lövés, több labdabirtoklás). A Roma ellen 3–0-ra megnyert Bajnokok Ligája-találkozó után Sid Lowe, az egyik legelismertebb spanyol újságíró tudósításában azt írta, hogy ez a Real akár még jobb is lehet annál, amelyik sorozatban háromszor ért fel Európa csúcsára. Az eredmények pedig Lopeteguit igazolták. Az Atléticóval szemben elveszített Európai Szuperkupa után a Real sebességi fokozatot váltott, és elsöpört mindenkit, aki az útjába került.

Aztán valami megtört hirtelen

Szeptember 26-án a madridiak egy sima hármast kaptak Sevillában, ami lehetett volna több is. A városi rivális Atlético ellen a visszavágási vágy sem vezetett eredményre a Bernabéuban, a 0–0-s eredménynek még inkább ők örülhettek. A CSZKA Moszkva otthonában Kroos eladott labdájából kaptak ki 1–0-ra, de 26 lövésük és három kapufájuk volt a 90 perc alatt – az xG-tábla szerint, amely nem a helyzetek számát, hanem azok minőségét méri, is nekik kellett volna nyerniük. Már a három lőtt gól nélkül lejátszott mérkőzés is olyan mélypont volt, amilyenhez hasonlót 2007-ben produkáltak legutóbb, de a nyolcadik fordulóban a Deportivo Alavés kapuját sem sikerült bevenni – ilyen rossz sorozatra pedig még nem volt példa a Real 21. századi történelmében. „Addig nincs baj, amíg a helyzeteink megvannak” – mondta Nacho, és Lopetegui is hasonlóan nyilatkozott. A spanyol lapok krízisről írtak, összeomlásról, a madridi AS arról, hogy eddig csak rossz volt a Real, de most már szörnyű. A játékosok azonban kiálltak Lopetegui mellett, aki a Levantétól elszenvedett hazai vereség után kapott még egy esélyt: az október 28-ai El Clásicón még ő irányíthatta a csapatot.

Csöbörből vödörbe

A szintén rossz passzban lévő Barcelona viszont Messi hiányában is ötöt rúgott legnagyobb riválisának, ez pedig Lopetegui realos korszakának végét jelentette. Bár a mérkőzés után úgy nyilatkozott, hogy érzi magában az erőt, hogy folytassa, a helyi újságírók állítása szerint megtörten, magányos ember benyomását keltve állt a média elé. Már ekkor nyilvánvaló volt, hogy Lopeteguinek befellegzett, de a Real csak másnap este jelentette be hivatalosan, hogy megvált edzőjétől. Lopetegui helyét a klub korábbi játékosa, a tartalékcsapat edzője, Santiago Solari vette át.

A sajtó azonnali találgatásba kezdett, minden órában bedobtak egy új nevet. Antonio Conte állítólag már úton is volt Madridba, de a Real öltözője megfúrta az olasz érkezését. A spanyol szövetség szabályai szerint a Realnak két hete volt arra, hogy megnevezze az új vezetőedzőt, máskülönben az ideiglenesen kinevezettel kell szerződést hosszabbítania. Solari felfrissülést hozott a csapat életébe, az első négy mérkőzését megnyerte, ráadásul imponáló, 15–2-es gólkülönbséggel, ami után 2021-ig szóló szerződést kapott. Hamar bebizonyosodott viszont, hogy ezek az eredmények csak az új edző hozta lendület velejárói voltak. A Real egy sima hármast kapott az Eibartól a 13. fordulóban, és bár utána zsinórban négy meccset nyert, a Bajnokok Ligájában a CSZKA Moszkvától történelmi vereséget szenvedett: 3–0-ra kapott ki a Bernabéuban, ami a klub történetének legsúlyosabb európai kupaveresége volt hazai pályán.

Egyénileg rossz a Real

Az állandó kezdők nem hozzák magukat, senki sem tudja húzni a csapatot, de Solari a média nyomása ellenére sem hajlandó lehetőséget adni az elmúlt évek sikereiben kulcsszerepet játszó játékosoknak (Isco, Asensio). Ronaldo távozása után Bale-nek kellene a csapat élére állnia, de a walesi a sérülékenysége miatt alkalmatlan erre a feladatra: a Villarreal elleni elhalasztott bajnokin 22. alkalommal sérült meg madridi karrierje alatt, ami miatt összesen 84 mérkőzést kellett kihagynia. A Real legnagyobb problémája viszont az, hogy teljesen elveszítette a lélektani fölényét, a korábbiakkal ellentétben az ellenfelek már nem adják fel a meccset a Bernabéu öltözőfolyosóján. A hazai pálya előnye pedig kezdi értelmét veszíteni: egyre kevesebb szurkoló jár ki a stadionba, amelynek látogatottsága az elmúlt évtizedben átlag 8720 nézővel csökkent.

Barcelonában sincs minden rendben

A Barcelonának is volt egy komoly hullámvölgye, amikor majdnem egy hónapon keresztül nem tudott meccset nyerni, de aztán Messi és Suárez formajavulásával egyenesbe jött a csapat. Umtiti hiányában azonban még mindig komoly problémákkal küszködnek a védelemben, 19 forduló alatt 20 gólt kaptak – máskor egy szezonban nem kapnak ennyit. Messin és Suárezen kívül még két másik húzóembere van a Barcelonának, de pont ők azok, akikkel a legkevésbé lehet elégedett Ernesto Valverde vezetőedző. A tavaly 150 millióért igazolt Coutinho a kezdőcsapat és a cseresor között ingadozik, a nagy ígéret Dembélé pedig hiába játszik remekül, a pályán kívüli magatartása miatt nem kap állandó lehetőséget. 

A francia támadó november 10-én úgy hagyta ki a csapat délelőtti edzését, hogy arról senkit sem értesített. Az edzés kezdete után a stáb többször is megpróbálta őt felhívni, de nem tudták elérni, ezért elmentek a lakásához, ahol a játékos azt mondta, hogy gyomorproblémái vannak. A madridi AS azonban utánajárt a történéseknek, és kiderült, hogy semmiféle gyomorproblémája nem volt Dembélének, egyszerűen az történt, hogy előző nap éjszakába nyúlóan videójátékozott a barátaival, és elfelejtette beállítani az ébresztőt. A lap szerint Dembélé egyedül él Barcelonában, és a virtuális világba való menekvés mostanra függőséggé vált nála, ami negatív hatással van a pályán nyújtott teljesítményére és a csapattársakkal való kapcsolatára.

A legfőbb kihívók sem remekelnek

A Barcelona jelenleg zsinórban hat megnyert bajnokinál jár, de ez elsősorban Messinek köszönhető, aki az Aranylabda-szavazás és Pelé kritikája óta csúcsformába lendült, és kettesével rúgja a gólokat. Kérdés, hogy ez hosszú távon mennyire vezet majd eredményre. A Barcelona nagy szerencséje, hogy a legfőbb kihívója, az Atlético is csak szenved. Diego Simeone csapata eddig mindössze egy vereséget szenvedett, a baj az, hogy emellett nyolcszor döntetlenezett. Az Atléticónak még soha nem volt ennyire erős kerete, viszont egy igazi befejező csatár nagyon hiányzik. Costa nagy reményekkel tért vissza a csapathoz, de idén csak egy gólt szerzett (igaz, azt pont a Barcelona ellen), ráadásul meg is sérült, műteni kellett, így még egy darabig biztosan nem játszhat.

A legnagyobb csalódás egyelőre a Valencia, amely tavaly negyedik lett a bajnokságban, idén viszont csak a tizedik, négy ponttal megelőzve a már kiesőhelyen álló Rayo Vallecanót. Az eredmény viszont becsapós, mivel mindössze négy vereséget szenvedett a csapat, és csak 17 gólt kapott. A probléma, hogy ugyanennyi gólt is lőtt, ami nagyon kevés, ha elvileg klasszis támadóid vannak (igaz, ami igaz, az xG-mutató – amely nem a helyzetek számát, hanem azok minőségét méri – szerint a Valenciának 29 pontja kellene, hogy legyen, ami jelenleg a hatodik helyre lenne elég).

A szezon meglepetései közé tartozik, hogy az Alavés 19 forduló után is az Európa Liga-indulást érő ötödik helyen áll. A spanyol liga stílusával teljesen szembemenő Getafe a hatodik, míg az ősz legjobb meccsén a Barcelonát a Camp Nouban 4–3-ra legyőző Betis a hetedik. Az elmúlt években az élmezőnyhöz tartozó Villarreal – amely még az Európa Ligában is áll – már túl van egy edzőváltáson, de érthetetlenül gyengén szerepel, november 25-e óta nem nyert bajnokit, és jelenleg csak 19. a tabellán.

Kovács Gábor