Az utolsókból lehetnek az elsők

Majd eltelt 3 év, amit sokan úgy summáznak, hogy egymaga talán többet ért el, mint a MOST-HÍD a kormányzati ciklusa alatt összesen. Gyimesi Györggyel, volt parlamenti képviselővel, a Szövetség parlamenti képviselő-jelöltjével beszélgetünk. 

Láthatóan sűrű a programja, mégis milyen derűvel érkezik!

Ha jól szervezett a nap, nem gond, ha sűrű. Nincs okom panaszra sem. Ugyan valóban nyüzsgésben élek, sokat járom az országot, és ez sok utazással és távoli helyszínekkel jár, de több ezer emberrel találkoztam már az elmúlt hónapban. Ezek a találkozások sok energiával, erővel töltenek fel. Tudja, a parlamenti munkám során is érzékelhető volt, hogy az emberek gondjait ugyan a parlamentben kell megoldani, de folyamatosan kint kell lenni közöttük, elérhetőnek kell lenni, tartani velük a kapcsolatot. Nincs olyan, hogy az íróasztal mögül érzékelnénk, hogy miként él egy kisnyugdíjas, milyen nehézséggel küzd egy gyermekét egyedül nevelő anya vagy akár mi a helyzet a kórházakban. A probléma az utcán merül fel, és én szeretek arról első kézből értesülni, és azért vagyunk, hogy megoldásokat találjunk. Most nyakamba vettem az országot, és rengeteget beszélgetek. A mai napig több, mint 30 lakossági fórumon vagyok túl.

Meglepően nagy a látogatottsága ezeknek a beszélgetős estjeinek. Általánosságban elmondható, hogy a szlovákiai magyar ember akkor lát politikust, ha utána a Kis Grófó vagy Korda énekel. Ezzel szemben Önnél se zene, se gulyás, mégis teltház van. Minek tudható ez?

Bevallom a miérteken nem gondolkodtam, de végtelenül hálás vagyok minden résztvevőnek. Gondoljon bele, azok az emberek valamiről lemondanak arra az időre – van, aki a sorozatáról, van, aki a pihenéséről, és fontosnak tartja, hogy találkozzunk. A szlovákiai magyar ember nyilvánvalóan csalódott a politikában. Aki ezt nem veszi észre, ne gondolkodjon komolyan a politikában. 30 éve azt hallja a magyarságot érintő meghiúsult megoldások kapcsán, hogy nem volt rá politikai akarat, legutóbb pedig inkább tekintették árulásnak a magyar képviseletet, mint erénynek. Szóval, vannak pártok, akik a helyi magyarságot szeretnék képviselni, de nincs elég választó, aki ezt elhinné nekik. Innen indulunk. Én pedig nem ígérek se gulyást, se mulatságot, de őszintén szeretném tudni, hogy mit gondolnak az emberek – hol vannak a mi közösségi megoldásaink, és hálás vagyok, ha meghallgatják az én nézeteimet. Minden egyes nap azon kell dolgoznom, hogy a választók megrendült hitét megerősítsem. 

Hogy érzi? Sikerrel jár?

Nagyon sok pozitív tapasztalatom van! Az emberek közvetlenek velem, elmondják, mi aggasztja őket, minek örültek. Sokan biztosítanak a támogatásukról, rengeteg megerősítést kapok. Múltkor nagyon megható volt egy idősebb hölgy megszólalása, aki megköszönte, hogy végre azt hallja valakitől, ami az ő szívének fontos. Rendkívül fontos visszajelzés! Mert ez egyúttal azt is jelzi, hogy valóban sikerül képviselni az átlagember érdekét. A képviselőség egy öltönyben járó szolgálat. Ha ehhez nincs kellő alázat, az emberek megérzik, nem megvezethetőek.

Két üzenetet kommunikál az óriásplakátjain: a biztos erő és a béke oldalán. Miért pont ezt a két jelmondatot tartotta fontosnak?

Nem szeretem a hatásvadász mázas marketingszlogeneket. Mesélhetnék én a nemzetállamok szuverenitásáról is, meg az esélyegyenlőségről, de nézzünk körül: a szomszédban háború zajlik. Az emberek alapvető biztonsága a legfőbb kérdés, a mindennapjaikat az áremelkedések terhelik, az energiaválság mindenre rányomta a bélyegét. Amikor én úgy látom, egy ilyen helyzetben minden más érdek fontosabb ebben az országban, nekem egyetlen közölnivalóm van: mégpedig, hogy a békét választom. Az elkövetkező években a józan észre igencsak szükség lesz a parlamentben, mert a progresszív liberális elvtelenségek nagy sikerrel győzedelmeskednek a környező országokban, és láthatjuk is annak eredményét. 5 perccel 12 előtt vagyunk. Most arról is döntünk majd, hogy a háborúpártiság fogja diktálni a jövőt, hogy feláldozzuk-e az európai keresztény kultúrát egy magasabb gazdasági érdek miatt vagy ragaszkodunk a hagyományainkhoz és értékeinkhez és kiállunk értük. És ha már a kiállásnál tartunk – ehhez kell az egyenes gerinc! Így a második üzenetemmel, a biztos erővel tulajdonképpen e mellett köteleződök el. Az emberek az elmúlt években láthatták, hogy képes vagyok felvenni a kesztyűt, vitáztam a nagyobb ligában játszó kollégákkal is, és ebből továbbra sem akarok leadni. A képesség, az elkötelezettség tehát adott, a munkát pedig folytatni kell.

Támogatottsága jelentős a szlovákok körében is. Népszerűségét Bugár Béla fénykorához hasonlítják…

Nem gondoltam, hogy talál párhuzamot, de ez vállalható. A viccet félretéve fel kell ismerni, hogy a szlovákoknak és egyéb nemzetiségű embereknek ugyanazon problémai vannak, ugyanazokkal a gondokkal küzdenek. Univerzális és nemzetiségtől független megoldásokra van szükség és együttműködésre. Ezért természetesnek veszem, hogy az én megoldásaim a magyar, szlovák és egyéb nemzetiségű embereknek is megoldások. Politikusként pedig nagyon fontosnak tartom, hogy a nemzetiségi kérdést a helyén kezeljük. A magyar érdekért ki kell állni, de a szlovák polgártársainknak el kell tudni fáradhatatlanul magyarázni, hogy valami miért fontos nekünk. Ha ötször nem elég, hatodszor is tárgyalni kell. 

Mi a titka? 

Nincs titok! Munka van. Eddig is ez volt a megoldás. Ha van egy gondolat, meg kell találni a módját, hogy miként lehet a törvényhozáson átvinni. A parlament nem egyszemélyes mutatvány. 150 képviselővel kell együttműködni, és a többséggel egyet kell érteni – mert ugye ettől lesz sikeres egy szavazás, ettől megy át egy törvény. Azonban minden új iránt nagy az ellenszenv, minden változást fenntartásokkal fogadnak. Egy képviselőnek pedig állhatatosnak kell lenni, és el kell tudni nagyon sokszor és sokaknak magyarázni, hogy miért tartjuk a javaslatunkat fontosnak. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ma már az eredmények beszélnek helyettem. Van egy Csemadok-törvényünk, amely 30 év után visszaadta a legnagyobb szlovákiai magyar kulturális szervezetnek az alanyi jogon járó támogatását mintegy évi 300 ezer euró értékben, van egy táblatörvényünk, amely lehetővé teszi kétnyelvű útirányjelző, település - és földrajzi neveket jelző táblák használatát. Az sem volt magától értetődő, hogy a szlovák nyelvet miért kellene a magyar tannyelvű iskolákban idegen nyelvi módszerekkel oktatni. Ma már láthatjuk, hogy sokkal elkötelezettebben, sokkal hatékonyabban kell fellépnünk, mint azt eddig a magyar képviselet elégségesnek gondolta. De nincs lehetetlen. Mikor felhívták a figyelmemet, hogy az ukrán menekültek miatt pár hét alatt kommunikáltak a munkahivatalok ukránul, megkérdeztem a miniszter urat, hogy más nemzetiségi nyelveken is tudnánk-e? Ma már több, mint 50 nyomtatvány elérhető nemzetiségek nyelvén. De megtanultak a vízművek is magyarul kommunikálni, és a Szlovák Posta Jézuskája is beszél már magyarul.  Nincs lehetetlen, csak hit, kitartás kell hozzá.

A Szövetség listáján indul. Annak is a legvégén. A felmérések alapján a biztos bejutást adta fel azzal, hogy Igor Matovič ajánlatát visszautasította. Érkezése pedig elég hangosra sikerült, hiszen a Híd platform tagjainak egy része távozott. Nem bánta meg?

Ha a választók fordítottak volna hátat, azon lett volna mit megbánni. A Híd platform elenyésző része felállt, és távozott. Ezt sem gondolom tragédiának. Egy természetes kiválasztási folyamat. A vak is láthatta, hogy eltérő véleményen vagyunk. Mi értelme lett volna egy kampányos bohóckodásnak, hogy azokat a véleményeinket ütköztessük, amelyek egyébként egy listán ugyan, de szöges ellentétben állnak egymással? Hogy néz ki ez egy parlamenti bejutásnál? Én az elvszerű politizálás híve vagyok. Képzeljék el, ahogy egy frakción belül egy szavazásnál másképp szavaztunk volna. Én ahhoz gyűjtök szövetségeseket, amit én képviselek. A velem szimpatizáló emberekkel nyilvánvalóan közös értékrenddel bírunk. Megérdemlik, hogy nagyszámú és rátermett képviseletük legyen.

Nem gondolja, hogy az utolsó helyről indulni elég nagy rizikó?

Egy megélhetési politikus biztosan így gondolkodna. De! A felvidéki magyarság mindent egy lapra tesz most fel: ha otthon marad, és nem szavaz, vagy nem az egységre szavaz, a magyar érdeket végleg kiszavazza a parlamentből. Nyilvánvaló, hogy ez az utolsó választás, ahol még vissza tudunk térni. Több ilyen nem lesz. Ha a választó úgy érzi, hogy jelentett valamit az én eddigi munkám, ha ugyanúgy gondolkodunk dolgokról, akkor ő meg fog találni az utolsó helyen, és végtelenül hálás leszek érte, mert ezt egy igazán erős mandátumnak fogom tekinteni. 

Kicsit benne van a népmesei fordulat is – az utolsókból lehetnek az elsők…

A magyar balsors után igazán ráfér a közösségre, hogy legyenek pozitív fordulataink, eredményeink. Ne legyünk a félretettek, lemaradottak, akik még várhatnak, ráérnek. Nem érünk rá, és nem lehet bennünket félretenni. Azért jöttem, hogy ennek nyomatékot adjak. És ha erre van kereslet – egészen pontosan 160 ezer ember, akkor megcsináljuk. Ha pedig nincs, akkor majd a progresszívek megmondják, hogy miként éljünk a jövőben.

FIZETETT POLITIKAI HIRDETÉS

Objednávateľ: Magyar Közösségi Összefogás - Maďarská komunitná spolupatričnosť -> SZÖVETSÉG - Magyarok. Nemzetiségek. Regiók. / ALIANCIA - Maďari. Národnosti. Regióny, Čajakova 4048/8  Bratislava 811 05, IČO: 52695514

Dodávateľ: DUEL - PRESS, s.r.o. Bajkalská 19/B, Bratislava 821 01, IČO: 35722517