Zoboralja téli álmát alussza a hótakaró alatt

A zoboralji Zsérén élő gyerekektől megtudtam, a legtöbbször a süveges cukorra emlékeztető dombok tövéig merészkedő őzeken, a helyi mészégető lebegő csilléin felejtik tekintetüket. Egyszer talán ez a kép készteti őket maradásra. Arra, hogy nagyapáikhoz, apáikhoz hasonlóan itt neveljék fel a gyermekeiket.

„Orvosnál jártam Nyitrán, de elkéstem a csatlakozást” – kászálódik be stopposom, és az autó megtelik gazdagon ráncolt fekete szoknyájával. A zsérei asszony ízes zoboralji tájszólással kalauzol végig a kis falun, és ha nem volna mellettem, a faluvégi iskola helyett egyenesen a mészégetőben kötnék ki. A helyi magyar és szlovák kisiskolában a két magyar osztály igazgatónője Balkó Szidónia és Bencz Júlia pedagógus összetereli a négy évfolyam 18 gyermekét. Köztük a két elsőst, Zsebi Tibikét és Dallos Reginkát. Mindketten gyöngybetűkkel írják le nevüket a jegyzettömbbe, és egymást túllicitálva sorolják, mi mindent tanultak már szeptembertől.

ISKOLA A LÉTHATÁRON

„Sajnos az idei beiratkozások csak két gyermeket ígérnek az első osztályba. A szlovák tagozaton most is tizenöt elsős tanul. Hozzánk a következő évben nem érkezik utánpótlás. Egy évre rá viszont három gyermeket is jeleztek az óvodából – fogad az igazgatónő. – Annyira fáj néhány dolog, hogy azt már kimondani sem lehet!” – fakad ki, amikor az iskola mindennapjai felől érdeklődöm. Ha továbbra is ilyen kevés gyermek születik, talán jobb lenne egy közös magyar iskolát működtetni a környék községeivel. „A kislányom hetedikes. A zsérei gyerekek ötödik osztálytól a gímesi alapiskolát látogatják. A szülők hetven százaléka vegyes házasságban él, vagy legalább az egyik szülő szlovák alapiskolába járt” – keresi, magyarázza a magyar gyerekek megfogyatkozásához vezető okokat.

A polgármester, Zsebi József szerint nem csak a községükben születik kevesebb gyerek. „Zsérén korábban évente 10–15 gyermek jött a világra, tavaly csak öt, a szomszédos Kolonban és Gímesen is hasonló fogyatkozást tapasztaltak. A legutóbbi népszámláláskor a lakosoknak már csak a 63,6 százaléka vallotta magát magyar nemzetiségűnek, holott tíz évvel ezelőtt a 75,3 százalékuk” – jegyzi meg. Szerinte félő, hogy a következő népszámláláskor még szomorúbbak lesznek az eredmények. Zsérén egyre kevesebb a munkalehetőség, a szövetkezet kevés embert foglalkoztat. A tizennyolcadik században a tizenhat mészégetőjéről híres községben ma is százharmincan élnek a régi szakmából, közülük százan helybeliek. Aranyosmaróton megszűntek a korábban működő üzemek, Nyitrán többnyire meghatározott időre kapnak munkát a vidékiek. A községben húszszázalékos a munkanélküliség, vagyis körülbelül 160–180 embernek nincs állása. „Amikor négy évvel ezelőtt megkezdtem első választási időszakomat, első utam az iskolába vezetett. Akkor még szó sem volt a hatáskörök átvételéről. Tavaly átvettük a harmincéves iskolát, de már most tudom, sose lesz annyi pénzünk, amennyit az iskola karbantartása igényelne. Beázik a tető, gondjaink vannak a fűtéssel, az ablakok rosszul szigetelnek. Mi mégis örömmel fogadtuk az átvétellel ránk ruházott gondokat” – mondja a zsérei polgármester.

ÁTFOGÓ KÉP ZOBORALJÁRÓL

Az iskola tanulói mit sem sejtenek az intézmény jövője körül folyó vitákról. Örültek, hogy idén Csáky Pál miniszterelnök-helyettestől vehették át a félévi bizonyítványt, aki a szlovákiai magyar értelmiségi elitről beszélt. „Mindannyian magyar iskolába jártunk és magyar iskolákban szerzett tudásra támaszkodva értük el, amit elértünk. Konkrét bizonyítéka ez annak, hogy a magyar iskola igenis tud Szlovákiában olyan képzést nyújtani, amely képessé teszi a gyerekeket arra, hogy nemzetközi összehasonlításban is megállják a helyüket. Nagyon nyugtalanít a kisiskolák helyzete az oktatásügyi reform és a közigazgatási reform folyamatában. A helyi önkormányzat és az iskola vezetésével, régióbeli képviselőkkel egy elemzést készítünk az elkövetkező 6–7 évről. Arról, milyen helyzetbe juthatnak ezek az iskolák. Egész Zoboraljáról szeretnénk átfogó képet alkotni, március elején megpróbálnánk koncepciót kialakítani. Magam is egy kis községből származom, egy teremben öt évfolyam tanulói tanultak. Nem akarok a pedagógusokkal szakmai vitába keveredni, de én szeretettel gondolok az iskolámra, az összevont osztályoknak is megvan a maguk ereje” – jegyezte meg Csáky Pál, aki szerint, ha egy kis faluból elmegy az iskola, nem biztos, hogy a szülő a gyermekét utaztatni fogja a harmadik-negyedik faluba, ahol magyar iskola van.

Az utazást egyébként is megnehezíti a szárnyvonalak megszüntetése, mivel a megyei önkormányzatok sem gondoskodnak megfelelő pótlásukról. A ma már nyugdíjas Bencz Bálint és öccse, Gábor született zsérei. „Öregapáink és dédöregepáink itt nyugszanak a temetőben. Néhány ember odafönt olyan döntéseket hoz, mintha élve akarnának itt bennünket eltemetni. Vasútállomásunk a Lipótvár–Aranyosmarót közti szakaszon fekszik, de kivonták a forgalomból. Harminc embert szállított a helyi mészégetőbe! Mi lesz velük? A környező községekből, a kerületi székhelyen át kell jönniük Zsérére, de autóbusz nem jár. Vonattal három kilométer volt az út, ha Nyitrán keresztül utaznak a munkások, harminc kilométert, oda-vissza napi hatvan kilométert kell megtenniük autóval” – magyarázza Bálint. Testvére hozzáfűzi: „ha megszűnik a vasút, a mészégetőből sem tudják elszállítani az árut. A teherautók pedig tönkreteszik az utakat a faluban, meg a levegőt”.

VIHARVERT NEMZETTUDAT

Behavazott lejtőkön ereszkedem a kerületi székhely felé. A fekete szalagként tekeredő hegyi ösvények valamelyikén jött el mátyusföldi nagyapám egykor a zoboralji Alsóbodokra, hogy feleségül kérje nagyanyámat. Ez az a hely, ahova Csámpai Ottó, nyitracsehi születésű szociológus vissza-visszatér, hogy a Zoboralja és Nyitra vidéke magyar falvai identitástudatának kérdéseire keresse a választ. „Zoboralja magyar lakosságának nemzettudata nem tér el a más régiókban élő magyarokétól. Természetesen a vidék sajátosságai sokban befolyásolták az itt élő emberek gondolat- és érzésvilágát. A szlovák etnikummal való kapcsolat nagyobb intenzitása, a beolvasztási törekvések burkoltabb és rafináltabb eszközeinek használata a politikai hatalom, a tudomány és az oktatás részéről a magyar történelmi múlt eseményeinek szembeállítása a mitologizált Nyitra-központú szlovák államisággal, ugyanakkor a régebben és ma is létező magyar politikai, társadalmi és kulturális szervezetek kisebb figyelme, mind maradandó nyomot hagyott az itt élő magyarság nemzeti-etnikai azonosságtudatának egyes elemein, illetve összetevőin”. ĺrja a szociológus „Viharvert Nemzettudat” című elemzésében, csaknem egy évtizeddel ezelőtt. Azóta nem sok minden változott.