Bakancsos barangolás az adventi Prágában (VIDEÓK)

Prága
Prága |

Újdonságokkal és meglepetésekkel várja adventi látogatóit a száztornyú főváros, amelyet 1992 decemberéig sokan büszkén a fővárosként emlegettünk és így látogattunk. Prágának különösen mámoros hangulata volt az 1989-es bársonyos forradalmat követő hónapokban, amikor többen elzarándokoltunk a város történelmi központjában lévő Vencel-térre. Az idei novemberi rendkívül gazdag megemlékezéssorozat alkalmával már hamisítatlan adventi hangulat uralkodott a nagyvárosban, és késő délután a Károly-hídon hólepte kabátan sétálhattunk.

Rendhagyó prágai barangolásra invitálnánk az olvasókat, elsősorban azokat, akik gyalogosan veszik nyakukba a város kanyargó, macskaköves utcáit egy-egy történelmi jelentőségű városnegyedben. Napi 7-9 kilométeres távokat gyalogoltunk végig keresztül-kasul, ami annak is köszönhető, hogy a lehető legtöbb időt szerettük volna eltölteni a  római korban alapított, gótikus, reneszánsz és barokk korszakban virágzó mai cseh főváros épületeit, zsibongó tereit csodálva.

Szállás a magaslaton

Az utikönyvek, elektronikusan letölthető tájékoztatók segíteni próbálnak a többnapos városnézésre indulónak, ám az élet olyan különös forgatókönyveket kanyarít, hogy végül minden másképpen alakul. Szállásfoglaláskor a mindent a szemnek ígéretével a Vyšehraddal egyvonalban, a Molva folyó felett, egy mintegy negyven méter magasan lévő kiadó szobát választunk. Közvetlenül a 9-10 században épített erőd közelében, és a Prágát alkotó városrészek egyik legrégebbikében ébredünk, pilinkélő hóesésben. Az utikönyv szerint néhány perc járásra van a metrómegálló, így a vadonatúj túrabakancs, melyet városavató gyalogsétára szántam, egy ideig meg lesz kímélve.

A portán arról tájékoztatnak, hogy a továbbépítési munkálatok miatt lezárták a metróállomásunkat. A Szent Péter és Pál-templommal egyvonalban, az Antonín Dvořák, Alfons Mucha, Bedřich Smetena és Jan Neruda örök nyughelyeként ismert sírkert közeléből így gyalogszerrel szállunk alá a történelmi városközpontba, ami a botanikus kertnél tett rövidítéssel együtt csaknem három kilométer. Ott találkozunk a gyengéd forradalom napján demonstrálókkal, ahogy haladnak felfele a Vencel-téren felállított pódiumhoz, a Jövő koncertjére. A felvonulók közt bőven akadnak korunkbeli emlékezők, akik részt vettek annak idején a tiltakozó megozdulásokon. Az egyik ötvenes éveiben járó férfi olyan rendőr egyenruhát öltött, amilyenben drasztikus módon felléptek az akkor tüntető diákok ellen. Cseh és ukrán zászlók lobognak, az utcasarkon az orosz elnök groteszk figuráját állították fel, ez a megemlékezés már más: van aki az ukrán-orosz háború ellen tiltakozik, mások az euró bevezetését sürgetnék Csehországban.

A Nemzeti Múzeum épülete előtti lépcsőfeljárónál alig észrevehetően emelkedik ki a macskaköves járdából a szovjetek bevonulása, a kommunista diktátúra ellen, a sajtószabadságért harcoló, 1969. január 16-án mártírhalált halt Ján Palach emlékére készített dombormű. Barbora Veselá tervei alapján Čestmír Houska és Jiří Veselý építészek alkották. Mécsesek égnek az emlékhelynél, közben a pódiumon fiatal zenészek együttesei követik egymást. Csendesebb emlékezésre vágyva átvonulunk az Óvárosi térre. Ekkor már az egész történelmi központban szól a hangszóróból Marta Kubišová 1968-ban született dala, amely a csehszlovák nép ellenállásának a szimbóluma lett: “Ať mír dál zůstává s touto krajinou…”  (Maradjon továbbra is a béke ezzel az országgal...), Imádság Mártáért címmel.

Több száz éves komlónedű

Az utcák, a villamosok karácsonyi díszítést kaptak, csaknem minden teret fenyőfa ékesít, a boltok kirakatai a közelgő ünnepekre hangolják pazar kínálatukkal a sétálókat. Adventi vásártérekre bukkanunk, az óvárosban alig találkozunk cseh lakosokkal, vendégekkel. Van, aki még mindig nem adta fel, hogy az U Fleků sörözőben kóstolja meg a híres neves komlónedűt, de Prága csaknem ötszáz éves legendás vendéglőjében mindig teltház van. Azok, akik Bohumil Hrabal cseh író törzshelyére vágynak, a szűk, kanyargós utcák egyikében található Aranytigrishez címzett pilzeni sörözőt részesítik előnyen. Hrabalnak saját korsója, asztalhelye volt, az ide betérők a látogatás és a fotók hatására bizonyára felütik valamelyik kedvenc kötetét, vagy felidézik mondását: "A sörfogyasztás számomra szent idő, a vendéglő olyan védett hely, mint amilyenek egykor a templomok voltak...". Egy kis kocsmai melegedés után könnyebb útra kelni. Koraeste felduzzad a tömeg, a Károly-híd irányában már csaknem libasorban haladnak a turisták az újabb söntések, kisboltok ablakfényénél. Először nem értem, miért vannak kihelyezve székek, asztalok egy-egy kisvendéglő előtt. Prágában ma már egyetlen étteremben, kifőzdében, sörözőben sem lehet rágyújtani. Máris törlöm emlékeim szótárából a "füstös kiskocsmák" -at. Az Assziszi Szent Ferenc templomban komolyzenei koncert kezdődik, így a gótikus toronynál élő zenei kíséretet kapunk a hídra vonuláshoz. A Moldva folyó vizét szabályozó munkálatokból nem sokat látunk az alkonyatban. A legtöbb hídon fényképezkedő turista magyarul társalog, az éttermekben is találkoztunk több magyar asztaltársasággal. A Kisoldalon (Malá strana) lévő Hradzsin (Hradčany) egy külön világot jelent. A Szent Vitus székesegyház, a királyi palota, a Szent György bazilika és az Arany-utcácska mind-mind belépőjegyes, amit néhány évtizede, a családi és osztálykirándulások során nem tapasztaltam. Kissé érthetetlen, és nem csak Prágában, hogy Isten házába belépőjegyet kérnek még az adventi időszakban is.

Fényalagút a nemzetiben

Az 1818-ban alapított Nemzeti Múzeumot korábban hazai, vagy honismereti múzeumnak nevezték, a neoreneszánsz főépület csarnoka megindítóan szépséges. November 17-én ingyenes volt a látogatás, de más napokon is hosszú, kígyózó sorok állnak a monumentális építmény előtt. Fagyoskodunk, várakozunk, de reménytelenül lassan fogy a sor, ezért kissé csalódottan átballagunk az út szemközti oldalán lévő épülethez, lemondván a gazdag természettudományi, történelmi és régészeti gyűjtemény megtekintéséről.

A rendkívül nagy érdeklődés részben annak is tudható, hogy a 2011-2018 között lezárt múzeum teljesen megújult. Az utca túloldalán a Nemzeti Múzeum új, füstüveggel borított épülete előtt alig 6-7 ember áll, húsz-harminc perc után kiengedik a látogatókat és jegyet válthatunk. Rendkívül kedvesek a teremőrök, barátságosan felhívják a figyelmünket egy-egy időszakos kiállításra. A földszinti termekben tavaly nyitották meg, és idén december végéig látható az Amikor a csillagok ragyognak elnevezésű tárlat, amely a cseh színművészet két évszázadát mutatja be. Arcképcsarnokkal, színpadon és filmekben viselt ruhakölteményekkel, folyamatosan vetített filmrészletekkel idézzük fel egy-egy remek színészóriás alakítását. Rengeteg meglepetést tartogat a 20. száz története című kiállítás, ahol 3D-s filmvetítésekre invitálják a látogatókat, így a tárgyak, a berendezett szobák és a dokumentumfilmek, interaktív játékok hatására időutazáson veszünk részt. Az igazi meglepetés azonban még hátravan, az egyik teremőrként dolgozó hölgy tanácsára a mínusz harmadik emeletre liftezünk, ahol egyfajta fényalagúton át bejutunk a Nemzeti Múzeum történelmi épületébe. Az alagútban folyamatosan prágai történelmi épületekről készült felvételeket vetítenek. A harmadik emeleten található lépcsőn bejutunk a kupola térségébe, ahonnan elénk tárulnak Prága történelmi utcái, hídjai, ellátunk a várig. Madártávlatból nézzük a gyalogosan megtett utunkat, és tervezzük az újabbakat. A Nemzeti Múzeum teljes felújítására csaknem százhúsz évet kellett várni, az épület 1945-ben és 1968-ban a katonai támadások során megrongálódott. A 42 hónapig tartó felújítási munkálatok előtt a hiányzó padló miatt nem volt a kupola látogatható. Frank Sinatra dalát itt a kupolában írom át "prágai motívumokra", mivel az elénk táruló látvány hatására megszűnnek a be nem járatott bakancs okozta gyötrelmeim. These vagabond shoes, are longing to stray... "Ezek a világutazó cipők kóborlásra vágynak. New York, Nex York (helyett Prága, Prága). Fel akarok ébredni a városban, ami nem alszik.Rájönni, hogy én vagyok a domb királya, a halom teteje".

Azoknak, akik adventi hangolódásként, vagy megelelőgezett karácsonyi ajándékként máris csomagolnának és indulnának a száztornyú városba azt ajánlanám, tegyék ezt a tőlük telhető legbiztonságosabb módon. Úton, vasúton, gépkocsival a sztrádán, kinek hogy felel meg a leginkább. A hazafelé úton a sztráda sem bizonyult a leghatékonyabb megoldásnak, mert váratlanul kigyulladt egy banánokat szállító kamion, és egy 14 kilométer hosszú kocsisorban vesztegeltünk, az eredetileg 4-5 órásra tervezett út legalább 10 óráig tartott, de máris indulnék újra!

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!