Vetnek, aratnak, szüretelnek, kukoricát fosztanak a színpadon

Dunamocs

A csoport a Csemadok égisze alatt férfi énekkarként alakult 1971-ben, de már egy évvel később lányok, asszonyok is csatlakoztak hozzájuk; elsősorban tájjellegű népdalcsokrokkal léptek fel. Az éneklőcsoport 1979-ben 11 tagú citerazenekarral egészült ki, amely a mai napig szerves része a csapatnak. A kezdetektől fogva rendszeresen részt vettek a Tavaszi szél… népdal- és népzenei versenyen, többször szerepeltek a Zselízi Országos Népművészeti Fesztiválon, eljutottak Gombaszögre, az országos kulturális ünnepélyre, de számos magyarországi fesztiválra is. A nyolcvanas évek közepétől a repertoárjukat fokozatosan bővítették a tematikus folklór-összeállításokkal. Eddig öt műsort állítottak össze azokból a mesterségekből, amelyek a múlt század derekáig jellemezték a települést. Régen több vízimalom működött a falu határában hömpölygő Dunán, ennek állít emléket a Molnárság a vízen című műsoruk, amelyben a céhszabályokról, az őröltető fogadásról, de a hétvégi mulatságokról is hű képet adnak. A Dunán történő mosás munkafolyamatát – a vászonszapulástól a mosáson át a mángolásig – dolgozták fel egy következő műsorukban. A további összeállításaikban a szőlőművelés és a szüret, a vetéstől az aratásig tartó munkafolyamatok, valamint a kukoricafosztás elevenedik meg a színpadon, sok-sok vidám énekkel fűszerezve.

A csoport művészeti vezetője Szegi Ilona, ő készítette a forgatókönyveket is. „Nagyrészt saját élményeim, emlékeim alapján állítottam össze ezeket a műsorokat – mondta lapunknak Szegi Ilona. – Nagyapám molnár volt, nagyanyámmal még én is jártam a Dunára mosni, szőlőben is dolgoztam több éven keresztül. A színpadon használt kellékek között nagyon sok az eredeti eszköz, ruha, a mosásnál használt vásznak például több mint száz évvel ezelőtt készült, kézzel szőtt darabok. Nagyon sok kellékkel dolgozunk, az aratási bemutatóhoz a szerszámokon, a munkaeszközökön, a kaszán, a sarlón, a kévekötőn, a cséphadarón kívül visszük a gabonakévéket is. Mivel műsor közben ki is cséplejük a kalászt, ilyenkor, aratáskor be kell szereznünk egy évnyi fellépésre elegendő kévét.”

A csoport tagjai minden hétfőn összegyűlnek, próbálnak, még a téli hónapokban is, amikor nincsenek fellépések. Olyankor köszöntik a jubilánsokat, névnapokat ünnepelnek, jól érzik magukat egymás társaságában. „Nagyon összeszokott csapat a miénk, egy idő után azt vettük észre, hogy igazán jól csak együtt tudunk mulatni, énekelni” – árulta el Szegi Ilona. Bár időről időre cserélődik a társaság egy része, az alapítók közel fele a mai napig tagja a csapatnak. Legidősebb tagjuk a 88 éves Mellék Emma – aki már a Csemadok-alapszervezet 1949-es megalapításánál is bábáskodott – ki nem hagyna egyetlen próbát sem.

Legközelebb a besenyői citerásokat mutatjuk be.