Veszélyben a természetvédelmi terület...

Idén is rengeteg csiga pusztul el, egyre kevesebb a madár a természetvédelmi területenA szerző felvételeKöbölkút. Továbbra is pusztít az aszály a falu melletti Párizsi mocsarakban – a múlt csütörtökön 35 centiméteres apadást mértek a zsilipnél, tehát a júliusi ellenőrzés óta ennyit csökkent a vízszint. Jozef és Matej Medved, a láp természetvédelmi felügyelői szerint – bár az illetékes szakhatóságok júliusban gyakorlati segítséget ígértek az európai rangú, madártani szempontból is egyedülálló élő- és vonulóhely megmentésére – azóta semmi érdemleges nem történt a mocsár vízellátásáért. Júliusban ugyanakkor a Nyitra megyei természetvédelmi hivatal is egyetértett azzal, hogy hosszú távon csak rendszeres fenékkotrással, tisztítással biztosítható az optimális vízszint, ez pedig eléggé pénzigényes, 1 hektár kitisztítása mintegy egymillió koronába kerül.

„Azt szeretnénk, ha átmeneti megoldásként, azonnali segítségként, a fenyegető környezeti katasztrófa elhárítására legalább a környező halastavakból kapnánk vizet. Idén ugyanis még nagyobb puhatestű-pusztulás várható, mint tavaly, amikor tonnaszámra döglöttek a csigák, lárvák és a puhatestűek. A napokban pedig mintegy 300 ezer fecske röpült tovább innen, mert már egyáltalán nem találnak táplálékot. A láp ártéri erdővé alakul át, s olyan agresszív fajok is megjelentek, mint a feketefűz, valamint egyre több az allergiát okozó parlagfű is” – taglalta a jelenlegi viszonyokat Jozef Medved.

Fekete György, a Nyugat-szlovákiai Vízgazdálkodási Vállalat komáromi központjának igazgatóhelyettese azt közölte lapunkkal: sajnos ők sem tudnak vizet szolgáltatni a lápnak, mert a környező halastavakban is alacsony a vízszint, saját tartalékuk is kevés, ráadásul a mocsárba komoly vízmennyiség kellene, azt pedig ilyen időben el sem tudnák juttatni a Párizsi patakon keresztül. „Akármennyi vizet is biztosítanánk, az mind elveszne, el se jutna a lápig, legjobb esetben is csak rövid távon segítene a területen. Ugyanakkor tudni kell, hogy a vízgyűjtőterület kicsi és vízszegény, ugyanakkor a vízszint ingadozása roppant nagy. A halastavakat haltenyésztésre és mezőgazdasági területek öntözésére alakították ki, s azokban is folyamatos a párolgás és az apadás. Ráadásul, ha a tavakban csökkentjük a vízszintet, a halállományt veszélyeztetjük. Öntözésre tudunk vizet biztosítani, de a mocsár folyamatos ellátására nem, mert ott már olyan mértékű a talajfeltöltődés, behordódás, hogy azt hosszú távon semmiféle vízmenynyiség nem tudja ellensúlyozni. A kotrás lenne a legcélravezetőbb, de erről a megyei hivatal és az állami természetvédelmi felügyelet dönt majd” – mondta lapunknak Fekete György. (buch)