Végkielégítés

– a felmondás oka leépítés, a munkaerő feleslegessé válása a munkatörvénykönyv 63. paragrafusa 1. bekezdésének b pontja értelmében,

– a felmondási idő három hónap (2004. január elsejétől 2004. március 31-ig). Szeretném tudni, hogy jár-e nekem végkielégítés, köznyelven lelépő?

Jelige: Remény

A munkatörvénykönyv tavaly július elsején hatályba lépett módosítása értelmében a munkavállaló abban az esetben lehet jogosult lelépőre, ha munkaviszonya a munkaadó részéről történt felmondással szűnik meg abból az okból, hogy megszűnt vagy áthelyezésre kerül a munkahely, továbbá ha a munkavállaló feleslegessé lett, vagy ha a munkavállaló egészségi állapota miatt alkalmatlanná vált a munkavégzésre (a 63. paragrafus 1. bekezdésének a, b és c pontjai).

A munkáltató azonban ezekben az esetekben sem mindig köteles végkielégítést fizetni. A munkavállaló csak akkor jogosult lelépőre, csak akkor követelheti azt, ha ugyanez okokból kifolyólag beleegyezik a munkaviszony megszüntetésébe, még mielőtt a felmondási idő telni kezdene. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a munkavállalónak két lehetőség közül kell választania: vagy kitölti a felmondási időt, és alatta fizetést kap, vagy pedig – felmondási idő nélkül – beleegyezik a munkaviszony megszüntetésébe, s megkapja a lelépőt. Lényegében tehát a munkavállaló döntheti el, hogy az adott helyzetben melyik megoldást tartja előnyösebbnek. Ha úgy dönt, nem kívánja kitölteni a felmondási időt, a munkáltató köteles eleget tenni a kérésének, és felmondási idő nélkül bele kell egyeznie a munkaviszony megszűnésébe. Ilyen esetben ki kell fizetnie a végkielégítést. A munkáltató tehát a munkavállaló akarata ellenére nem kényszerítheti a felmondási idő kitöltésére. Az eddigi gyakorlattal ellentétben a felmondási idő kitöltése mellett a lelépő kifizetésére csak akkor jogosult a munkavállaló, ha ilyen jellegű megegyezés szerepel a munkaszerződésében vagy a rá is vonatkozó kollektív szerződésben. A végkielégítés minimális összege az érintett havi átlagfizetésének kétszerese. (Azon munkavállalók esetében pedig, akik az adott munkáltatónál legalább öt évig dolgoztak, a havi átlagfizetés háromszorosa.)

A leírtak alapján az Ön munkáltatója csak abban az esetben köteles lelépőt fizetni, ha Ön az erre vonatkozó igényét még a tavalyi év folyamán, a felmondás kézhez vétele után jelezte neki, és egyúttal a munkaviszonya megszüntetését is kérte felmondási idő nélkül. Ha azonban csak tudomásul vette a felmondás tényét, s január elsejétől már telni kezdett a felmondási idő, a munkáltató nem köteles végkielégítést fizetni Önnek. (Kivétel az az eset, ha a munkaszerződésében vagy a kollektív szerződésben van erre vonatkozó kitétel.) Feltételezem, a munkáltató tudatosan nem tájékoztatta Önt erről a lehetőségről, hiszen számára előnyösebb, ha a felmondási idő alatt is dolgozik a munkavállaló, és nem kell „ingyen” kifizetnie. ĺgy tehát a munkaviszonya március 31-én anélkül szűnik meg, hogy a fizetésén kívül bármilyen más juttatásra jogosult volna.

Gulyás Éva jogász, a Kalligram Alapítvány Jogelemző Csoportjának – CLA munkatársa