Üzen a múlt – a rozsnyói Rákóczi-hagyományok

Néhai Tököly Gábor, a város sajnálatosan fiatalon, idén elhunyt szerelmese és tudora minden Rozsnyót érintő történetnek igen kiváló, talán a nagyközönség által azonban kevésbé ismert munkájában, a Ki kicsoda Rozsnyón? című terjedelmes, nagyon jól használható művében huszonkilenc hivatkozásban, szócikkben emlékezik meg a nagyságos fejedelem gömöri ténykedéséről.

Az 1703-ben kitört és 1711-ig tartó szabadságharc vezérének életében Rozsnyó igen fontos szerepet töltött be. Kiemelkedő tény, hogy lényegében ebben a gömöri városban hozták meg a Habsburg-ház trónfosztásáról szóló döntést 1707-ben, s ezt a döntést ugyanebben az esztendőben a híres ónodi országgyűlésen ki is hirdették.

II. Rákóczi Ferenc bizonyíthatóan 1706. november 26-tól 1707. február 5-ig tartózkodott a városban. Itt fogta az akkori rendkívüli hideg tél, amely egyébként a Rozsnyóra meghirdetett országgyűlést is meghiúsította. A fejedelem a bányakamara épületében lakott, ez a ház ma is áll, lábasháznak is hívják a falait támasztó pillérek miatt. Rákóczi számos külföldi uralkodónak innen címezte diplomáciai levelezését, innen osztotta hadiparancsait, itt találkozott a közelebbi megyék küldötteivel. Bár tárgyi bizonyítéka nincs és egyéb források sem igazolják, a legenda úgy tartja, pénzverdéje is itt, a bányakamara pincéjében működött. Itt verték a rézből készült libertásokat, a szabadságharc pénzét. Ebben az időben Rozsnyón fellendült a vasgyártás és a fegyverkészítő ipar, valamint a nemesfémbányászat is új lendületet kapott.

Rozsnyóhoz és annak környékéhez kötődik a főnemesi Andrássy család, amelynek több tagja vezéregyénisége, képviselője, seregparancsnoka volt Rákóczi felkelésének. Az egyik közülük Andrássy II. György báró, aki mint gyalogsági tábornok csatlakozott a felkeléshez, és a közeli Karsznahorka várából irányította a harcokat. Az ő nevéhez fűződik az első rozsnyói közkórház, az ispotály megalapítása is, melynek homlokzatán ma is ott a tábla: „Istennek dicsőségére felépítette ezen rosnai ispitált Krasznahorkának eörökös ura idősbik Andrássy György lett régi hív szolgája tiszttartója Rosmáni industriája által”. Andrássy Pál Rákóczinak szintén generálisa volt, 1709 és 1710 fordulóján eszes hadvezérként csellel sikerült neki eltávolítani Viard generális csapatait a várostól. Andrássy Miklós, a dervisgenerális, a fejedelem biztosaként 1705 májusában érkezett Rozsnyóra, azzal a céllal és küldetéssel, hogy a másfél százados vallási türelmetlenség által sújtott városban II. Rákóczi Ferenc nevében kihirdesse a szabad vallásgyakorlatot.

Ha Rozsnyóról és Rákócziról beszélünk, nem hallgathatunk Gyöngyösi Istvánról, a kor kiemelkedő költőjéről sem, aki ügyvédként Zrínyi Ilona szolgálatában is állt, s a szabadságharc kitörésekor II. Rákóczi Ferencet támogatta. Gyöngyösi egyes források szerint itt, Rozsnyón halt meg 1704-ben, bár ez a kérdés ma is vita tárgya. E témában folytat kutatásokat Jankovics József a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetének professzora, aki a berzétei levéltárban eddig még fel nem dolgozott, Gyöngyösi István által írt levél kutatásába kezd hamarosan. Gyöngyösi halála előtt néhány hónappal – mint Gömör vármegye alispánja – a fejedelemhez fordul e levélben, hogy a garázdálkodó katonák megfegyelmezését szorgalmazza.

A kapcsolatok száma oly sok, hogy csak a teljesség igénye nélkül, néhány érdekes morzsát előkotorva lehet azokról most írni. Rozsnyó szívében, a négyszögletű téren sétálva feltűnik az őrtorony, amelyet Rákóczi-őrtoronynak hívnak a helyiek. A dél felé tekintő torony napórájával majdnem szemben található a bányakamara épülete, azzal szemben észak felé a ferencesek temploma, amelyet – mivel a ferences rendieket külön szerette a fejedelem – minden bizonnyal meg is látogatott. A ferencesek templomától nyugat felé a székesegyház méltóságos hajója, amellett pedig a kis ispotály épülete emlékeztet a múltra. S hogy Rákóczi hagyományai ne múljanak el teljesen, a rozsnyói magyar ház II. Rákóczi Ferenc nevét viseli. S hogy megmarad-e a fejedelem szelleme a városban? Ez Rozsnyón már a magyarság megmaradásának kérdésével egyező.