Unió előtti úton az Ipoly hídtorzói mellett

Helyére kerül az urnaTASR-felvételA folyó, amely összeköthetne, hidak nélkül áll jó hosszú szakaszon át. Tervek, elképzelések, pályázatok, akarat már volna. Pénz is lesz-e, még nem tudni. Unió, azt mondják, lesz. Építeni- és áthidalnivaló is éppen elég. Elindulni ezen a tájon és végigmenni a volt Nógrád megye ezen részén egyfajta sajátos képét mutatja az oktalan elválasztás leépítő voltának. Ezt kell majd az itt élőknek megoldaniuk, erre lehet és van is esélyük. A határfolyó Ipolyvilke, Kalonda és Tőrincs községek katasztereinek találkozása környékén válik egyszerre határfolyóvá.

Ipolyvilke a központi község, nagy hagyományokkal, rendezett faluközponttal, erős hitű katolikus lakossággal. Némi hígulás természetesen itt is van, de dolgos és tettre kész emberek lakják a falut. Ez látszik meg a felújított templomon, a most épülő kálvárián, a jól karbantartott községi hivatalon. Az emberek nyitottak, a politikát viszont nem szeretik. Néha kocsmaasztalnál elvitatkoznak ugyan róla, az unióhoz való csatlakozás is téma. A lakosságnak megközelítőleg 20 százaléka munkanélküli, talán ez a réteg a legszkeptikusabb. Vas László polgármester ugyan bízik abban, hogy sikerül meggyőznie a nagy többséget. A falu 60 százaléka magyar nemzetiségűnek vallja magát, ha ők és a jövőt megváltoztatni kívánó többi lakos elmennek választani, akkor Ipolyvilke elmondhatja magáról, hogy a helyiek megtették, amit tenni kell.

Kalondán, az egykor színmagyar kisközségben pár plakát hirdeti és buzdítja a helyieket a népszavazáson való részvételre. A polgármester, Gyenes József naponta járja a falut, beszélget, agitál, de véleménye szerint éppen csak meglesz az 50 %-os részvétel. Panaszként rója fel, hogy a népszámlálás költségei is a falut terhelik, hogy a bizottságok tiszteletdíját, egyéb költségeit a falusi költségvetésből kell megelőlegezni, aztán majd hosszú hónapok múlva térül vissza csak a kiadás az államkincstárból. De a falut működtetni addig is kell. Igaz, ami igaz, vannak helyben többen, akik fizetéskiegészítésként szinte állandó tagjai mindenféle és fajta választási bizottságnak. Magyar gyerek magyar iskolába egyre kevesebb jár, talán két kézen meg lehet számolni mennyien. De lassan már egy kéz is elég lesz hozzá. A határátkelő a kívánt fellendülést nem hozta meg: jó hogy van, de valami több, valami más is kellene. Reményt keltő a községi hivatal kezdeményezése, amely alapján elindult a magyarországi oldalon lévő Ipolytarnóchoz tartozó, európai hírű paleontológiai park lelőhelyeinek feltárása a szlovák oldalon, de ez csak a nagyon távoli jövőben hozhat konkrét hasznot. Mezőgazdasági vállalkozás indul idén ősztől, a falu határában több hektár monokultúrás bogyós gyümölcs termesztenek majd, ez lehet még esély a kitörésre.

A mindent összekötő és elválasztó Ipoly jobb partján egy, az ötvenes évek végén halára ítélt, mostanra teljesen nemzetiséget és lakosságot váltott, hajdan szebb napokat is látott községbe érhet az idelátogató. Tőrincs jelenlegi állapotaiért nagyban felelős az a sokáig érvényben volt döntés, amely építkezési zárlatot rendelt el ebben a faluban. A tervezett Ipoly-völgyzárógát csak papíron maradt, a falut viszont elhagyta az őslakosság, beköltöztek a közeli városokba, munkahely, megélhetés, lakás után. A régi házakba még viszsza-visszatérnek. Egyik barátom ősi háza előtt állok meg, immár üresen álló szépséges kis épületegyüttes, mellette a betelepültek által lakott ház. A lakatlan ház kertje, szőlője, udvara rendezett. A lakottét dudva veri fel, egy kis utacska vezet a kapuig, egy meg hátra a ház mögé, a fabudihoz. A rozoga kerítés előtt még rozogább pad, rajta túlsúlyos asszonyság cigarettázik a vadul hajtó szilvafa árnyékában. Igazán nem fogható rá, hogy igénytelen, hosszú, márkás cigarettát szív, körmei lakozottak, ruházatát bárki megirigyelheti. Kérdésemre, hogy ugyan miért nem ássa fel és ülteti be kertjét legalább krumplival, értetlenül néz vissza. Nem ért magyarul. A kérdés szlovák ismétlése után csehül válaszol nemes egyszerűséggel mondva, hogy ő és családja nem szereti a krumplit. Választani nem készül, mert nem érdekli. Egyébként meg járt már Párizsban, Hollandiában, a gyerekei Belgiumban vannak éppen, Bécsbe meg hetente szokott járni. Neki semmit nem jelent az egész, eddig is uniós „polgár”-nak tartotta magát. Ez a falu mégis élni akar. Szennyvízcsatorna fog épülni, víztisztító, útfelújítás vár a helyiekre. Köszönhető mindez a polgármesternek, aki a majdnem szín roma falu számára minden lehetőséget megpróbál megragadni. Most éppen hídépítés terve van soron. A pillérek állnak, csak új konstrukciót kell ráhelyezni. Aztán elindulhat a turizmus Alsósztregova, Losonc felé.

Hídra vár a vasbeton szecessziós templomáról híres és szépséges kis falu, Rárósmulyad is. Szinte összeér a túloldali Nógrádszakál községgel, a víz még elválaszt, de ha híd lesz, a közeli nógrádi gazdasági és szellemi központ, Szécsény városa alig lesz messzebb 12 kilométernél, míg a legközelebbi szlovákiai város húsz kilométernyire van. Csak ide is híd kell. A Bussán élők is tudják ezt, ott már konkrét tervek készülnek áthidalni az Ipolyt. Választói kedv is van. Mintha tudatosítanák az emberek, hogy a belépés egyenlő a hidakkal, a hidak pedig a szabadabb és gyorsabb mozgással, a jobb lehetőségek könnyebb megtalálásával. ĺgy nem lesz zsákfalu, hétvégén autóbusz és mindenféle egyéb közlekedés nélkül a csodálatosan szép helyen fekvő Ipolyvarbó. Mert ott is az emberek dolgozni akarnak, fejlődni, gyarapodni. Tényleg nincs más választásuk azoknak, akik minden nehézség ellenére, itt maradtak, itt akarnak élni Nógrádnak e kicsit mostohán kezelt, kicsit elfelejtett, de élettel és akarattal teli vidékén, csak a nyitás, a hídépítés. Ott ahol az Ipoly már nem lesz határfolyó, ahol nem elválasztani, hanem összekötni fog. Ahol ezek után nyugodtan át lehet majd lábalni a beakadt horogért, ahol végre nem lesznek határsértők a halak, amelyek eddig sem nagyon tudták, az Ipolynak éppen a szlovák vagy a magyar oldalán úszkálnak-e. A halak, folyó, faluk és városok s legfőképpen pedig az emberek sorsa pedig ezúttal csakis az itt élő emberek kezében van.