Történelemóra rózsákkal

Csupán néhány áras az a telek, amelyen Győry Szilveszter több mint ötszázféle rózsát nevel. A legszebb időszak mindig május vége, június eleje, mert akkor szinte minden fajta virágzik. Érdekes módon nem a nagyvirágú, pompázatos példányokban bővelkedik a rózsakert, hanem az apró, sok virágú tövek dominálnak. Az amatőr nemesítő szerint azért, mert azokban tömörítve van a nagyvirágú rózsák szépsége. Mátyusföldinek vallja magát, Pozsonyeperjesről származik. „Ez amolyan köztes ország, nem tartozik a Csallóközhöz, de a Dunaszerdahelyi járásban van. »Eperjes«, az bizony Mátyusföld” – vallja büszkén Győry Szilveszter. 

A rózsikák

Ebben az évben 12 új rózsával bővült az amúgy sem csekély állomány. Saját kezűleg és kizárólag magról szaporítja a kiszemelt fajtákat Szili bácsi. A legtöbb rózsának, vagy ahogyan Szili bácsi szeretettel beszél róluk, rózsikának, saját neve van. „Voltak olyan évek, hogy hétszáznál is több rózsatő volt ebben a parányi kertben, de akkor valóban a virágok rabszolgája voltam. Most már nem vagyok az. Így is kétszáznál több saját nemesítésű rózsám van. Előfordul, hogy egynéhányuk neve nem jut hirtelen eszembe, de azért akad néhány emlékezetes. Általában bicskanyitogató neveket adok az új jövevényeknek. Egyik kedvenc rózsámat például, az 1947-ben elhunyt Jantausch Pál nagyszombati püspökről neveztem el azért, mert annak idején felszólalt a magyarok üldözése ellen, de tőle nem messze van a legnagyobb csángó énekesnőről, Petrás Máriáról elnevezett rózsa, vagy a Beneš-dekrétumok áldozatai elnevezésű rózsatő” – mutatja rózsáit Győry Szilveszter. 

A rózsák meséi

Természetesen minden névnek megvan a története és ha személyről van elnevezve, a névadó hozzájárulása is. Ilyen például az a rózsa, amit Malina Hedvig ügyvédjéről, Roman Kvasnicáról szeretett volna elnevezni.

„Elmondtam az ügyvéd úrnak, mi a tervem, amit ő nagyon jó néven vett, de azt kérte, nevezzem el az új fajtát inkább szülővárosáról, Pöstyénről. Sem Pöstyént, sem Piešťanyt nem akartam, így némi kutatás után Pescannak kereszteltem el az új rózsafajtát, ez volt Pöstyén régi neve”

– meséli az egyik nemesített tőről.

De van itt „Jaj” rózsa is, ez állítólag nem nagyon szép, de akkor virágzik, amikor semmilyen más virág nem. Vagy itt van a „Csernobili hősök” rózsája, amelyet annak a három embernek az emlékére nevezett el, akik életüket áldozták fel azért, hogy megmentsék Európát a nukleáris katasztrófától. Valamivel távolabb a „Ligetfalui haláltábor áldozatainak” és az „Inkvizíció áldozatainak” a rózsái nyílnak. Ha tovább lépkedünk a rózsakertben, akkor a Kubicskó István csontkovácsról elnevezett tövet is megcsodálhatjuk, vagy a „Csokerlia” rózsát, ami románul pacsirtát jelent. Sokáig sorolhatnánk még, ki mindenki ihlette meg a nemesítőt, kertjében pompázik a Kuciak rózsatő, a Cantata Profana, a Pipagyújtó, a Jurisics Miklós és a Damjanich János rózsatő is.

A motorolaj illata

Nem jár külön kényeztetés, sem az újonnan palántázott, sem a régi rózsáknak. Boldoguljanak, ahogyan tudnak, ha nem bizonyít – azaz nem virágzik – nincs kegyelem, a helyét egy másik növény foglalja el. A kis kertben a rózsákon kívül csupán néhány szőlőtőke és borsikafű terem. Borsikafű azért, mert ez a jellegzetes balkáni fűszer, amit Győry Szili bácsi megszokott és megszeretett. Hajós gépészként dolgozott több mint 40 éven át dunai motoros hajókon, több éven át a romániai Vaskapunál teljesített szolgálatot. Megtanult románul és innen ered a csángó kultúra és történelem iránti szeretete.

„Imádtam ezt a munkát! Vallom, hogy akit csak egyszer megcsap az olaj és a gépek illata, az menthetetlenül a rabjává válik, mint ahogyan történt ez velem is annak idején” – emlékezik vissza az elmúlt időszakra a 86 éves Győry Szilveszter. Már meglett korban, elismert motoros gépészként, újra nekidurálta magát és végigjárta a szamárlétra összes fokozatát a tanulással, vizsgákkal egyetemben, hogy gőzhajóra is képesítést szerezzen. Gőzhajókon, sőt tengerjáró hajókon is dolgozott gépészként, de a Duna mindig visszahívta.

„Két éven át hajóztam a tengeren, a Közel-Kelet, illetve Egyiptom, Líbia és Szíria kikötőiben is megfordultam. Éppen amikor vissza kellett volna térnem a tengeri hajózásra a Lednice nevű hajóra, az a Szuezi-csatornában rekedt a 6 napos izraeli-egyiptomi háború miatt, én meg úgy döntöttem, akkor maradok inkább a Dunánál”

– emlékezik vissza Győry Szilveszter. 

„Az Északi lakótelepen lakom és itt gondozom az itteni rózsaligetet is, de minden nap kijárok az én rózsakertembe. Még télen is, legalább egy-egy órára, hogy megnézzem őket. Soha nem vágom le a rózsáim virágait. Ha rózsát akarok adni, megveszem. Az enyémek kinyílnak, elnyílnak. Itt, a kertben. Szerencsés helyzetben néhányat beporoznak a méhek és akkor tovább nemesítem. De rózsavirágot levágni? Olyan mélyre nem süllyednék” – kacsint Győry Szilveszter amatőr rózsanemesítő.