Terepszemle a fapados birodalomban

Boeing 737-es száll le az otthont adó Luton repülőtéren „Fapados légitársaság, fapados központ” – mutatja az utat az easyJet bungalókból álló székházába Yannis Capodistrias. Az easyJet – mely Európa második legnagyobb fapados társasága – görög származású marketingigazgatója elmondja, a Londontól mintegy 60 kilométerre, a Luton reptér mellett lévő „narancssárga birodalom” az egyetlen központ; az alacsony költségvetésű társaság nem tart fenn több irodaházat. Itt a 3345 alkalmazott közül 667 dolgozik, 2678-an a fedélzeten szolgálják az utasokat. „Ez is egyfajta fapados sajátosság, az ügyfelek szinte mindent az interneten keresztül intéznek. Ez nemcsak gyorsabb megoldás, hanem olcsóbb is. ĺgy nem kell szinte minden nagyobb városban székházat fenntartani, ahogy ezt teszik a nemzeti társaságok” – számol be Capodistrias. Nem kell irodaházakat, alkalmazottakat és egyéb költségeket fizetni.

Mielőtt elindulna a terepszemle, egy gyors kávészünetet tart a négyfős delegáció. A szabadtéri kávézóhoz érve éppen a legnagyobb vetélytárs Boeing gépe indul a kifutópálya felé, szinte karnyújtásnyira.

„A székház termei nyitottak, külön irodája csak a legfőbb vezetőknek van, a többi alkalmazott a két nagy terem egyikében foglal helyet. Itt készülnek a kampányaink és minden, ami a marketinggel kapcsolatos” – vezet be az első terembe idegenvezetőnk. A két terem között egy vitrin található, ebben az eddigi elismerések: köztük a legjobb foglalási rendszerért és a legáttekinthetőbb weboldalért járó díj és az azzal járó oklevél díszeleg.

Thank you and have a nice weekend in London! – fejezi be az egyik beszélgetést a telefonos ügyfélszolgálat egyik fiatal alkalmazottja. Szavaiból kiderül, az ügyfél a brit fővárosba vásárolt jegyet magának. A nagy teremben ülő fiúk és lányok segítenek azoknak, akik mégsem az internet adta lehetőséget és a kedvezőbb árakat választják, hanem a telefonos foglalás mellett döntenek. Ők segítenek jegyet foglalni, járatinformációkkal kapcsolatos kérdésekre válaszolnak, illetve a reklamációs hívások is ide érkeznek.

„Sokat spórolunk azzal, hogy nem kell jegyeket kiállítani” – avat be egy újabb titokba Capodistrias. A fapadosoknál ugyanis elég, ha valaki a check in pultnál felmutatja az útlevelét és a foglalás során kapott kódot, máris megkapja a beszállókártyáját. Hiába kéri azonban a pultnál lévő alkalmazottat, hogy az ablakhoz adjon neki helyet, ő ennek a kérésnek nem fog eleget tenni – ugyanis a fapados társaságokhoz hasonlóan az easyJet is szabad ülésrendet alkalmaz, azaz mindenki oda ül, ahová akar, vagy ahol helyet talál magának. A beszállás pedig az érkezés sorrendjében történik. A fapadosok állítják, ezzel gyorsabb a folyamat, mert nem keresi mindenki a helyét, és így időt takarítanak meg. Egy járat fordulására legfeljebb harminc percet szánnak, ennyi időt tölt ideális esetben a repülőgép egy reptéren. Ez idő alatt kiszállnak az utasok, a poggyászt ki- és bepakolják, feltöltik üzemanyaggal a gépet, közben beszállnak az újonnan érkezett utasok, és máris indulhat a felszállás. A társaság csak akkor termel profitot, ha a gépek a levegőben vannak. Ezért nincs várakozás, nincsenek csatlakozások, csak A pontból B pontba szállítanak az alacsony költségvetésű társaságok gépei. Ételt persze hiába vár az utas, az olcsó jegynek ez az egyik hátránya; nincs ingyen étel és ital. Aki enni vagy kévézni szeretne a fedélzeten, az megteheti – igaz, pénzért. A forró feketét és egyéb italokat, ételeket a felszállást követően szinte azonnal kínálják a légiutas-kísérők.

„Igen, ez magyar probléma – nevet fel Capodistrias, amikor a fapados szóról faggatom. Csak a magyar nyelvben van ilyen kifejezés a diszkont légitársaságokra, az összes többi nemzet a low cost (alacsony költségvetésű) megfelelőjét használja. Voltak olyan magyarok, akik meglepődtek, amikor beléptek a modern gépbe, és meglátták a vászonnal borított székeket. A név alapján másra számítottak. Pedig az easyJet székei kényelmesek, és a sortávolság is megfelelő, főleg ha figyelembe vesszük, hogy ezek a gépek csak Európán belül, átlagosan kétórás utakon szállnak.”

Ekkor pillantom meg a kijáratnál lévő műanyag repülőgépeket. Természetesen megtalálható köztük a legújabb Airbus A319-es gép. A 114 repülőből álló flotta csaknem fele-fele arányban oszlik meg a Boeing és az Airbus között: Airbus A319-esből 55, míg Boeing 737-esből 59 van a flottában. Két éven belül azonban Airbus-fölény várható, a 164 darabos gépparkból 120-at az Airbus szállít, Boeingből csupán 44 marad.

„Döntő lesz az idei tél” – summázza véleményét Capodistrias, aki egyetért azzal a vélekedéssel, hogy kevés fapados marad talpon, hiszen a konkurencia egyre nagyobb, és a kisebb társaságok tartalékai egyre kisebbek. És a két legnagyobb – az ír Ryanair és az angol easyJet – kemény árháborút folytat. S hogy ez hazánkban mennyire lesz látható, arról hamarosan meggyőződhetünk, hiszen a két legnagyobb diszkont légitársaság is fellegekbe száll az utasokkal, és további kisebb társaságok is különböző akciókkal vadásznak a kliensekre.

A brit fővárosban és a környék repterein naponta több ezer repülőgép landol; ezzel London Európa legkeresettebb városa, valamint kapu az Egyesült Államokba. A metropoliszba utazók öt repülőtér közül választhatnak: a legnagyobb, fő légikikötő a Heathrow (ide főleg a nemzeti légitársasá-gok gépei szállítják az utasokat), majd a fapadosok és a charter-járatok által használt Stansted, Luton és Gatwick, illetve a városhoz legközelebb eső City. Londonban az eget kémlelő turista szinte állandóan legalább öt landolásra kész gépet lát. Nem csoda hát, hogy szinte minden légitársaság elsőként Londonba kínálja jegyeit, az oda tartó gépek ugyanis szinte minden esetben teltházasak.

London, 2005. szeptember