Tamásék gyógyhatásúnak vélt gyomnövényt hoztak Afrikából

A magyarországi Vecsésen is találni olyan idős embereket, akik büszkén mesélik, miként jutottak gyermekeik külföldre, mit dolgoznak, és milyen időközönként járnak haza szüleikhez. Az itt élő Tamás család története azonban nem illeszthető ezek közé. Eszter aszszony csak a kilencvenes évek elején költözött Vecsésre, fia pedig nem Európa egyik fejlett országából, hanem a kelet-afrikai Tanzániához tartozó – egykor rabszolga-kereskedelméről és elefántcsontpiacáról híres – Zanzibár szigetéről szokott látogatóba érkezni hozzá.

A település épületei között járva szépen felújított családi ház tűnik föl. Első pillanatra látszik, hogy lakói nem itt élték le az életüket, de igazi meglepetés csak a bejárati ajtó mögött várja a látogatót. A helyiségek berendezési tárgyai között alig találni olyat, ami ne utalna Afrikára. Szobrok, térképek, jellegzetes tárgyak, fényképek mindenütt. Csaknem harminc év emlékei zsúfolódtak öszsze a 63 éves Tamás Eszter vecsési házában.

Az erdélyi család egyetlen fia harmincegy éves. Kolozsváron született, és négyéves volt, amikor édesanyja – kémia–fizika szakos tanárként – egy diplomáciai egyezmény keretében Zaire-ban vállalt munkát. Férje a fiával két év múlva nyáron látogatta meg az Afrikában tanító asszonyt. Mindannyian jól tudták, hogy ez a nyaralás az egyetlen menekülési lehetőség a család számára.

Sosem tértek vissza Romániába. Sándor fiukat Alexandru helyett azóta mindenki Alexnek szólítja.

Eredetileg Belgiumban szerettek volna letelepedni, de mivel első állomásuk az afrikai ország volt, kénytelenek voltak elfogadni, hogy Zaire-ben kell új életet kezdeniük. Az állategészségügyben dolgozó családfőnek nem volt könnyű dolga. Miközben felesége Kinshasában tanított, ő városról városra járva keresett munkát. Farmokon, ültetvényeken dolgozott. Bár egy jó barátjuk segítségével kétszer is kijutottak Kanadába, végül mégsem hagyták el Afrikát.

Tamás Alex francia és belga iskolákba járt, néhány évet töltött a szomszédos Burundiban is. Végül Zaire-ban érettségizett, de a nyolcvanas évek közepén egy évet Münchenben is tanult. A szuahéli és a francia nyelv mellett így németül is jól beszél.

A család 1989-ben költözött Magyarországra. Döntésükben a rendszerváltozás, az otthonukat veszélyeztető helyi afrikai háború, valamint a családfő betegsége, majd halála játszott szerepet. Az özvegy maga is súlyosan megbetegedett, ám egy Afrikában megismert gyógynövény meggyógyította. Azóta anya és fia szinte megszállott módon mindent elkövet, hogy az Euphorbia Hirta nevű növény általuk feltételezett jótékony hatását megismertesse.

Tamás Alex szerint e gyógynövénynek a daganat és a rák kialakulását feltételezésük szerint meggátoló ereje Afrikában ismeretlen. Igazán még senki sem tanulmányozta, bár találtak e gyógynövényből készített fájdalomcsillapítót, és hasmenés elleni gyógyszert is.

Tamásék úgy gondolják, hogy ez a növény képes lehet arra, hogy visszafordítsa a tumor kifejlődésének folyamatát. Ehhez azonban alaposabb vizsgálatokra lenne szükség. Attól azonban mindketten félnek, hogy evvel valami tekintélyes gyógyszergyárat bízzanak meg. 1996-ban az OGYI engedélyével konkrét termékkel sikerült megjelenniük a piacon.

Bár a gyógynövényből készült tea csupán gyomor- és bélrendszeri problémákra javasolt, Tamás Eszter szerint nem ez a lényeg, hanem az, hogy az Euphorbia Hirta minél ismertebbé váljon.

Alex hiába iratkozott be a Pécsi Egyetem külkereskedelmi szakára, a magyar nyelv ismeretének komoly hiányai miatt tanulmányait félbe kellett szakítania. Később levelező tagozaton, francia nyelven fejezte be az iskolát. Az időközben piacra került termék alapanyagának beszerzését vállalva huszonöt évesen ezért visszatért Afrikába. Zanzibárt a véletlen hozta. Miután az Euphorbia Hirta mindenütt megtalálható, háromhetente újra növő gyomnövény, elég volt csak rábökni a térképre. Egy szál bő-rönddel, angoltudás nélkül vágott neki az ismeretlen szigetnek.

Ma azonban már semmi pénzért sem jönne haza. Bérelt házában éjjeliőr, kertész, bejárónő dolgozik. Angol barátnője nemrégiben Manchesterben adott életet fiának. Alig várja, hogy mindketten hazatérjenek.

Tamás Alex Burundiban és Zanzibárban is éttermet nyitott. Az utóbbihoz magyar szakácsot is vitt magával Siklósról. Ma mégis már csak a falai állnak az egykor szebb napokat látott Budapest étteremnek. Alex pedig kizárólag a gyógytea-alapanyag beszerzésével foglalkozik. Jelenleg ötezer helybéli szedi számára a mindenütt termő gyomnövényt. Legtöbbjüknek egyetlen bevételi forrása ez.

A fiú talán még édesanyjánál is jobban szeretné, ha végre gyógyszerként sikerülne elismertetni az Euphorbia Hirta hatóanyagát. Elmondta, hogy Tanzániában zajlik ugyan kutatás, de ismerve az afrikai tempót, tíz évnél hamarabb semmiképpen sem várható eredmény. Addig pedig semmi esetre sem zárhatja le a kérdést, amíg a szerinte az édesanyja életét megmentő gyomnövényről ki nem derül az igazság.