Szombaton tartották a Szenczi Molnár Albert Napok záróünnepségét

Először az iskola diákjai mutattak be egy jelenetet Sárospatak abból a korszakából, amikor Lorántffy Zsuzsanna hozományaként a Rákócziak birtokába került. Az okos és igaz szívű asszony érdeme volt Patak felvirágoztatása. Az általa kiépített kollégiumba a kor legnevesebb tanárait hívta meg, de megfordult itt számos ismert főúr, történelmi személy, prédikátor, így Szenczi Molnár Albert is. Sárospatak Lorántffy Zsuzsanna és I.Rákóczi György idejében szinte önálló kis fejedelemséggé vált, melynek nemcsak neves iskolája, de híres könyvtára, nyomdája, kórháza volt. Lorántffy Zsuzsanna mélyen vallásos, örökké másokért tevékenykedő alakját nagyon nagy tisztelet övezte.
Az ő udvarába látogathattak el a nézők --  Szenczi Molnár Alberttal együtt, így emlékezve e rendkívüli asszonyra, magyar nagyasszonyaink egyikére.
A műsor összeállítója Rakyta Gabriella volt , a szereplők az alapiskola diákjai: Kovács Nicol, Minárik Ágnes, Szitka Mária, Galambos Adrián és Nagy György.

A jelenetet a dunaszerdahelyi Aranymetszés verséneklő duó műsora követte. A 2010 februárjában alakult formáció kipróbálta magát a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyen, ahol 2. helyezést értek el. Céljuk a vers hangulatának megragadása, a költői képek dallammá alakítása. Az énekelt versek mellett saját dalokat is írnak, igyekeznek többféle zenei stílust kipróbálni. Az ünnepségen Radnóti Miklós, Kulcsár Tibor, Weöres Sándor, Szabó Lőrinc és Shakespeare megzenésített verseit mutatták be.

Ezt követően  Bárdos Gyula, a CSEMADOK Országos Tanácsa Elnökségének tagja, a Szenci Területi Választmány elnöke  tartotta meg ünnepi beszédét, kiemelve a hagyományőrzés fontosságát, és rámutatva arra, mennyire fontos jövőnk szempontjából, hogy a jövő évi népszámláláson hányan vallják magukat magyarnak Szencen és a Szenci járásban.

Szenczi Molnár Albert domborművénél a tisztelet koszorúit helyezték el a Csemadok, Pozsony megye, az MKP, a Híd, az alapiskola és a gimnázium képviselői.

Bár  Szenczi Molnár Albert Szencen született, nem tudott sem itthon maradni, sem visszajőve gyökeret ereszteni. Vita hominis peregrinatio-merő bujdosás az ember élete - vallotta nagy elődje, a 26 évesen bolognai professzorrá vált nagyszombati Zsámboki János példáját követve. Nem tudott és nem bírt maradni, mert sorsa volt, hogy az európai és a magyar távlatot művelődésfejlesztő törekvéseivel összehangolja, s azt –sajnos - Szencen nem tehette meg.
A szenci magyarok mai nemzedéke példát vehet nagy szülöttjéről, mert ideje tudatosítanunk itt, a lassan a magyarság peremvidékévé váló városunkban, hogy vagy olyan feltételeket teremtünk gyermekeink boldogulására, mely biztosítja művelődésük és műveltségük szilárd magyar alapját, és meg kell erősítenünk a gyökereiket úgy, hogy kiművelt fővel is otthonuknak érezhessék városunkat, vagy a záróünnepség résztvevőinek korösszetételét látva elgondolkodhatunk, vajon tíz-tizenöt év múlva ki vesz részt a Szenczi Molnár Albert Napok műsorain... (Matus Mónika)