Szól még a hegedű

Sajógömör. Farkas Elemér, vagy ahogy a környékünkön ismerjük, Imi bácsi, az utolsó híres sajógömöri prímások egyike – szinte hihetetlen, de igaz – nemrég múlt el nyolcvanöt éves.

Hajlott kora ellenére még mindig gyakori résztvevője a tornaljai és sajógömöri kulturális eseményeknek. Kezében még mindig csodásan szól a hegedű. Legutóbb a VII. Czinka Panna Nemzetközi Prímásversenyen Sajógömörön és Tornalján a II. Hagyományok Napján élvezhettük nagyszerű hegedűjátékát. A prímásversenyen a nyitószámot, a „Czinka Panna az a híred” kezdetű dalt énekelte és hegedülte a közönség nagy örömére. Nyolcvanévesen Budapestre kapott meghívást, ahol egy nemzetközi népzenei rendezvényen muzsikált. Ilyenkor a kezében a görbebotot a hegedű váltja fel, és fekete szemében még mindig megcsillan a fény.

„Régi muzsikuscsalád sarjaként egy kis dobrai vályogházban láttam meg a napvilágot 1919 decemberében” – mondja Imi bácsi (Dobra egy Sajógömör fölötti dobocska, ahol a cigányok már évszázadok óta éltek vályogházaikban. Itt élt az 1700-as években Czinka Panna is). Apám, Árpád nagybőgős – vagy ahogy nálunk mondták »brúgós« – volt, aki az »öreg Andor« (Ruszó) bandájában játszott hosszú évtizedekig. (Ez volt a másik nagyszerű sajógömöri cigányzenekar a múlt században.)

Az elemi iskolát kijártam, de a híres sajógömöri polgári iskolába már nem mehettem, mert apám elküldött Tornaljára az ismert zenészhez, Csiri Lacihoz, hegedülni tanulni. Jó magyar muzsikus volt, akitől nemcsak hegedülni tanultam, hanem elsajátítottam a népi zenélés alapjait is. Később a zenetanulást Nagybalogon folytattam. A későbbi feleségemet is itt ismertem meg, sőt a ma is használt – több mint százéves – hegedűm is innen származik. Az apósom – aki szintén zenész volt – adta ajándékba, amikor élete vége felé közeledett. Azóta is nagy becsben tartom és igen vigyázok rá.

Egyszer mégis majdnem végzetesen megsérült. Felsőrásban, úgy ötven évvel ezelőtt, lagzit muzsikáltunk. Éjfél után, amikor a hangulat már a tetőfokára hágott, az idősebbek is táncra perdültek, megtörtént a baj. A tánc végével letettem a hegedűmet egy székre a sarokba. Egy bácsi véletlenül rátelepedett. A hegedű összetört. Próbáltam én megragasztani, de nem sikerült. ĺgy vittem el Géza bácsihoz Rimaszécsre, aki aztán úgy megragasztotta, hogy a szárazfa a mai napig is állja.”

Imi bácsi átélte a II. világháború borzalmait is. „Tornaljára rukkoltam be katonának. Rövid kiképzés után mint a miskolci 13. gyalogezred 3. zászlóaljának ifjú sorkatonáját kivittek az orosz frontra. Egészen a tűzvonalba kerültem és a Don-kanyarban megsebesültem. Ma már azt is mondhatom, szerencsére, mert később leszereltek és rövidesen hazakerültem.

A családot el kellett tartanom. Néhány évig én is, a már említett Andor zenekarában játszottam. Eleinte bizony csak „húrravalót” adtak, majd később fél részt. Elég nehéz volt az előrelépés a zenekarban, de aztán mégis sikerült. Míg a frontra el nem vitték, a fiatal Andor is a zenekarban játszott. A mulatságok végeztével kimentünk a Dobrába az öreg Andor házához, és a nagybőgőbe felgyülemlett pénzt igazságosan elosztottuk egymás között. Akkor már én is egész részt kaptam, sőt a fiatal Andor (aki a fronton volt) családja is egyenlő részt kapott. Ebben a nehéz időben egy másik zenekarral Tornalján, a Kaszaék kávéházban, a Rokkant Csárdában játszottam. A muzsikálással szerzett pénzt nagyon meg kellett becsülni.

Az ötvenes és hatvanas évek voltak azok, amikor a háborús korszak szomorúságát vidámabb, de korántsem könnyű évek követték. Sajógömörön, az országban az elsők között megalakult a Csemadok, mely a háború előtti pezsgő kulturális élet folytatójának bizonyult. Példás munkát végzett a tűzoltószervezet, a Vöröskereszt, de más tömegszervezetek is. Színdarabokat játszottak, a várhegyen járási dal- és táncünnepélyeket tartottak, bálokat rendeztek. Akkor már saját zenekarom volt, melynek tagjai családtagjaim és rokonságom köréből kerültek ki. Nagyon sok lakodalmat muzsikáltunk végig a Sajó és Turóc völgyi falvakban. Szerettek minket. Három fiam közül egyik sem zenél. A legnagyobb lányom fia, Attila gitáros, a kisebbik lányom fia pedig klarinéton játszik. Attila fia tanul hegedülni a zeneiskolában Tornalján. Lehet, hogy az övé lesz majd a hegedűm.