Szervezett kampány vagy a színvonal esése teszi tönkre a szenci magyar gimnáziumot?

Mostanra ez az iskola mégis oda jutott, hogy csak rábeszéléssel tudott elsősöket szerezni, és azoknak a diákoknak az egyharmada is távozott, akik néhány évet már letudtak a falai között.
Azt, hogy a gimnáziumba egyre kevesebben jelentkeznek, és hogy a felvett diákok közül sem felel meg mindegyik a követelményeknek, már évek óta lehetett hallani. Mint ahogy azt is, hogy túl gyakran cserélődnek a tanárok, és túl sok köztük az óraadó, aki csak hetente egyszer-kétszer jár be. De ez mostanában minden magyar iskolának és főleg kisiskolának nyűge, hiszen a gyerek kevés, a középiskola sok, nemhogy válogatni alig lehet, szó szerint toborozni kell a diákot. Ennek csak logikus következménye, hogy a kis létszámú osztályokat már a szaktantárgyakon sem lehet csoportokra osztani, nincs annyi választható tantárgy, tehát kevesebb óra jut a tanároknak, és kevés fizetésért nem biztos, hogy a legjobbak jelentkeznek. Ahol pedig a gyengébb tudású diákok és kisebb tekintéllyel, kevesebb pedagógusi tehetséggel megáldott tanerők kerülnek össze, ott óhatatlanul megkezdődik valamiféle leépülés. Ezek cáfolhatatlan tények, melyek talán még arra is magyarázattal szolgálhatnak, miért nem jelentkezett az idén a szenci gimnáziumba egyetlen kilencedikes sem. De annak, hogy az iskolából egyszerre tizenkét gyerek, vagyis a diákok egyharmada(!) távozzon, köztük olyanok, akik már érettségi előtt álltak, nyilván más oka is kellett, hogy legyen. A szülők szerint ez egyértelműen az oktatás, mindenekelőtt az angol és a magyar nyelv tanításának alacsony színvonala, az igazgatónő szerint pedig az iskola elleni szervezett kampány. Amelyet szerinte önös érdekből magyar emberek, köztük befolyásos személyek is folytattak a magyar iskola ellen.

Keservesen toborzott elsősök
A Szenczi Molnár Albert Gimnáziumnak a tavalyi tanév végén még 55 diákja volt: 16-an érettségiztek, 18-an jártak a harmadik osztályba, 14-en a másodikba, heten pedig az elsőbe. Eredetileg csak három elsős lett volna, de a gimnáziummal közös igazgatás alatt álló vállalkozói szakközépiskolába jelentkező diákok közül további hetet meggyőztek, hogy hivatalosan iratkozzanak be a gimibe, aztán bármikor átléphetnek, ha úgy gondolják. Végül négyen léptek át, így maradt a hét elsős. Nem sokáig, mert idén szeptemberben ebből a hétből négy átlépett a vállalkozói szakközépbe, három pedig más gimnáziumba (szeptemberben a vállalkozói iskolába átlépett diákok közül is távozott az egyik). A volt másodikosok közül hatan mondtak végleg búcsút az iskolának, és nyolcan kezdték a harmadik osztályt Szencen, a mostani negyedikből pedig két diák távozott. Az egész gimnáziumnak jelenleg mindössze huszonnégy diákja van, és könnyen lehet, hogy már nem is lesz több, mert a környékbeli iskolákból jövőre sem készül ide senki. A gimnázium igazgatónője, Kontár Ildikó, aki kilenc éve vezeti az intézményt, azt mondja, a természetes negatív folyamat és a rossz emberi szándék szerencsétlen találkozása az, ami most lecsapódik az iskolán. „Évek óta az egész környéket bejárva toborozzuk az elsősöket, mert sok hasonló irányultságú új középiskola nyílt. Ezért is nyitottuk meg öt éve a vállalkozói szakközépiskolát, hogy aki nem készül főiskolára, egyetemre, az is az anyanyelvén szerezhessen szakmát nálunk. A két iskolának együtt még három éve is 170 diákja volt, fel sem merült, hogy a gimnázium megszűnhet. A helyi magyar alapiskolából tavasszal hatan jelezték, hogy hozzánk jelentkeznek, egy diák jött volna Jókáról, hét gyerekkel nyithattunk volna első osztályt. Az utolsó pillanatban mind meggondolták magukat és máshová jelentkeztek, a szenciek közül négyen a somorjai gimnáziumba, ahová az egyik tanárunk is szeretett volna átlépni. Többen jelezték, rábeszélés folyt a városban, mennyire nem érdemes ide jönni. Elkezdődött egy tömeghisztéria, aminek nem lehetett észérvekkel gátat vetni, már csak azért sem, mert velünk senki nem közölte az aggályait, az év végi szülői értekezleten sem szólalt meg senki. Egyetlen szülő sem keresett fel, hogy elégedetlen lenne az oktatással - nem is volt miért, hiszen országos felmérések és a tanulmányi versenyeken elért sikereink bizonyítják, megálljuk a helyünket. A szlovák nyelvből és irodalomból elért érettségi eredményeink a legjobbak a magyar gimnáziumok között, magyarból a harmadik helyen végeztünk, az angol és a német pedig megfelel az országos szintnek“ - érvel az igazgatónő.

Kampány a gimnázium ellen?
Hogy a kitűnő eredmények ellenére a diákok mégsem jönnek, sőt inkább mennek, azt az igazgatónő az iskola elleni hangulatkeltéssel magyarázza, és szavait néhány kolléga is alátámasztja. Susla Béla magyartanár, az érettségizők osztályfőnöke azt mondja: nem arról kell beszélni, hogy baj van, hanem a kitűnő eredményekről, és arról, hogy igenis lesz Szencen magyar gimnázium. Kérdésünkre, mivel próbálják a történtek után meggyőzni a kilencedikeseket, azt mondja: azzal, hogy legalább úgy fel tudják őket készíteni az érettségire és a főiskolai felvételire, mint más iskolák. Kajtár Károly biológiatanár szerint valaki már tavasszal elkezdte a hadjáratot a gimnázium ellen, mert a szenci kilencedikesek mind egyszerre gondolták meg magukat. „Senkire nem lehet ujjal mutatni, mert nem tudjuk bizonyítani, de ilyen hirtelen váltás nem lehet véletlen“ - mondja sokat sejtetően. Kérdésünkre, lehet-e egyszerre ennyi szülőt befolyásolni, propagandával elfedni a tényeket, ha ez valóban jó iskola, a tanárok azt mondják: lehet, ha valaki módszeresen dolgozik rajta. De azt, ki lehet ez a titokzatos valaki, nem hajlandók elárulni. Hárman próbálnak meggyőzni arról, hogy ebben az iskolában minden rendben van, a másik kettő szemlesütve hallgat. Később a pedagógusok közül többen is felhívnak nevük elhallgatását kérve, hogy egyáltalán nincs minden rendben, jogosak a szülők aggályai, és ha valaki lebeszélt is gyerekeket arról, hogy ide jelentkezzenek, az már csak a következmény volt, nem pedig azok.
Akármi lappangott is a szenci gimnáziumban, a bomba csak akkor robbant, amikor a szülői szövetség elnöke, Valkó Erzsébet és egy másik szülő, Bánoczki Géza 2009. augusztus 27-én levelet írt a megyei képviselőknek. Felhívták a figyelmüket, hogy a szenci magyar gimnáziumból távoznak a gyerekek, az iskola igazgatónője semmibe veszi a szülők véleményét, úgy kezeli a problémákat, hogy az félreértésekre, sértődésekre adhat okot, és félő, hogy a mostani harmadikosok már nem is tudnak Szencen leérettségizni. Alevél kapcsán rögtön ülésezett az iskolatanács, de a kölcsönös vádaskodásokon túl az érdekelt felek nem jutottak semmire. Pontosabban az iskolatanács elnöke, Duray Rezső vádolta meg Valkó Erzsébetet, hogy az iskola tönkretételén dolgozik, és ő minden probléma okozója.

A szülőket nem hallgatták meg
„Mélyen sért ez a feltételezés, hiszen a családunkból hatan érettségiztünk a szenci gimnáziumban, mindig szívügyünk volt ez az iskola - mondja Valkó Erzsébet. - Az én lányom idén érettségizett, szememre is vetették, hogy addig nem volt baj, amíg ő az iskolába járt. Ez nem igaz, ha valami nem tetszett, azt mindig szóvá tettük, csak soha nem volt semmi foganatja. Tudom, hogy más szülők is panaszkodtak, igaz, egyénileg. A szülői értekezleteken, az iskolai vagy a szülői tanács ülésén mindenki hallgatott, attól tartva, hogy a gyerekén bosszulják meg a kiállását. Június végéig hat harmadikos és két elsős jelentette be, hogy távozni akar az iskolából, a tanév végén tartott iskolatanácsi ülésen ennek ellenére szóba sem került a dolog. Sokan annyira csalódtak, hogy be sem mentek már az iskolába, csak levélben kérték a gyermekük iratait. De ha az iskola igazgatóját valóban érdekelte volna a szülők véleménye, megtalálta volna őket, mert mindenkire volt elérhetősége!“
Valkó Erzsébet elutasítja a feltételezést, hogy ő beszélte rá a szülőket az iskolaváltásra. „A nyáron többen megkerestek, de mindenkit igyekeztem meggyőzni, hogy próbáljuk megoldani a dolgot. Kétszer beszéltem telefonon az igazgatónővel, de úgy reagált, hogy semmi gond nincs, csak az, amit mi gerjesztünk. Pedig komoly konfliktusok vannak az alkalmazottak között, és ami a legnagyobb baj, ezeket kivitték a gyerekek elé. Ha egy igazgató a helyzet magaslatán áll, akkor van annyi ereje és tekintélye, hogy ezt nem engedi meg, de itt szó sincs erről. Egyrészt a teljes anarchia uralkodik az iskolában, másrészt paranoiás ellenőrzése annak, ki hová megy, kivel beszél, kivel van jóban. Azt hiszik, hogy ezt a diákok nem látják? Egyáltalán: hogy jönnek ahhoz, hogy a belső viszályok rajtuk csapódjanak le?“
Valkó Erzsébet szerint a legszomorúbb az egészben az, hogy a felelősök még most sem ismerik el, baj van a gimnáziummal. „Az iskolatanács elnöke csak azt ismételgeti, azért mennek el a gyerekek, mert kevesen vannak, és így túl gyakran felelnek. A problémák ilyen fokú semmibevételével még soha nem találkoztam! Igaz, hogy a levéllel, amelyet a megyei képviselőknek írtunk, kiteregettük a szennyest, de nem volt más választásunk. Árva tanárnőnek köszönhetően három éve annyira leromlott a magyar- és az angoloktatás színvonala, hogy a diákjaink a nyomában sem járnak más gimnáziumok tanulóinak - ez kinek jó? A szülőnek és a gyereknek nem, mert ilyen tudással semmilyen főiskolára nem jut be. A tanárnak sem, mert előbb-utóbb elveszíti az állását. És végső soron a helyi politikusoknak sem, mert ezek a szülők, ennek az iskolának a volt diákjaiaszavazóik.“

Viták az egyesítés körül
A helyi politikusok, természetesen, óvatosak, hiszen megyei választások előtt állunk, és minden szavazat jól jön. De a kisvárosban hónapok óta folyik a találgatás, kinek milyen érdeke fűződhet ahhoz, hogy a gimnázium megszűnjön, vagy fordítva, hogy a problémákat eltussolja. Az egyik közszájon forgó név Agárdy Gábor megyei képviselőé, aki a megyei oktatásügyi bizottság elnöke és a szenci magyar gimnázium iskolatanácsának tagja. A rossz nyelvek szerint most, hogy a megyei közgyűlésbe már nem jelölte az MKP, szeretné megszerezni a gimnázium épületét, és nyugdíjasotthont nyitni benne, de ő ezt határozottan cáfolja. „Ez megyei tulajdonú ingatlan, és az ismarad. Semmi szükségem rá, a vállalatomnak saját székháza van. A helyi magyar óvoda és az iskolák megmentésének egyetlen módja az, ha valamennyit egy igazgatás alá vonják, de ennek nem feltétele, hogy egy épületben is működjenek. A lényeg az, hogy a szülő tudatosítsa, egy intézmény égisze alatt a gyermeke az óvodától az érettségiig anyanyelvi oktatásban részesülhet“ -mondja Agárdy Gábor, aki szerint az összevonás jó alkalom lenne a szerkezetváltásra és a személycserékre is. „Számítok rá, hogy az ötletet nem fogják lelkesen fogadni az érintettek, hiszen itt igazgatói posztokról, kompetenciákról is szó van. De én elsősorban azt tartom szem előtt, hogy a közös intézmény több fejpénzt kapna, és a vezetőváltás a szülők felé is pozitív jelzés lenne. Aki egy kicsit is ismeri a gimnázium belső viszonyait, az tudja, hogy a rokoni összefonódások okozták a mostani válságot. Át kell szervezni és új alapokra helyezni az egészet, egyébként vége“ - mondja határozottan a képviselő, aki már a város polgármesterével is tárgyalt arról, hogy az összevont magyar iskolát átvehetné a helyi önkormányzat.
Az ötletet támogatja Pomichal István megyei képviselő is, aki a szülők levele alapján felmérést végzett a gimnáziumban, és arra jutott, hogy a kifogások megalapozottak. „A probléma nem új keletű, de évek óta a szőnyeg alá söpörték. Nem vették komolyan a szülők jelzéseit, pedig a pedagógus számára a szülő a legfontosabb partner. A választásokat követően tárgyalni kell az iskola jövőjéről az új megyei vezetéssel, de ehhez azt is tisztázni kell, mit akar a szenci magyar értelmiség. Egyáltalán kell-e még neki magyar gimnázium, vagy elég a szakközépiskola? Képes-e ellenőrizni is az iskola vezetését, színvonalát, vagy csak akkor szólal meg, amikor már nagy a baj?“ - sorolja a kérdéseket Pomichal István. A szenci magyar értelmiség pedig éppen úgy nem egységes, mint ahogy egyetlen településen, egyetlen közösségünk sem szokott az lenni, ha posztról, presztízsről, érdekekről van szó.

Belső ellenség az iskolában?
A szenci magyar oktatási intézmények összevonása akkor sem lenne egyszerű folyamat, ha mindenki akarná, hiszen az idei megyei választásokat jövőre a helyi önkormányzati választások követik. Ráadásul az érintettek nem is lelkesednek az ötletért, a gimnáziumban és az alapiskolában is azzal érvelnek, hogy egyik épületben sem férnének el szaktantermekkel együtt. Kontár Ildikó szerint nem véletlen, hogy a gimnázium ellen azóta vannak kifogások, amióta ez az ötlet felmerült, de arról, hogy sok helyi magyar közszereplő gyermeke nem ebbe, sőt nem is magyar iskolába jár, már nem esik szó. Duray Rezső, az iskolatanács elnöke szintén úgy véli, hogy akik a gimnázium problémáiról kezdtek beszélni, elárulták a szenci magyarságot. „Itt az egyetlen gond az, hogy nincs gyerek,háromalapiskola diákjaiból nem lehet úgy válogatni, mint harminc iskolából. De nem a tanárokon múlott, ki mennyire tudott fejlődni. A tavalyi tanév végéig egyetlen szülő sem jelezte, hogy elégedetlen lenne, a másodikosok mind átvették a harmadikos tankönyveket. Szándékos, belülről jövő lejáratásról van szó, az egész mögött az iskola egyik alkalmazottja áll. A névtelen leveleket a tanfelügyelőségre csak olyan személy írhatta, aki tudta, hogy az egyik pedagógus a betegszabadsága alatt egy másik iskolában az érettségi bizottság elnöke volt“ - állítja Duray Rezső. Kérdésünkre, hogy ez vajon igazolja-e a szóban forgó pedagógus csalását, azt mondja: nem, de azt bizonyítja, hogy az alkalmazott, akit megnevezni nem kíván, az iskola ellen dolgozik. Arra a kérdésre, miért nem lépnek fel nyíltan az ilyen alkalmazott ellen, miért nem bocsátják el, és egyáltalán, miért engedte az igazgatónő idáig fajulni a helyzetet, az a válasz, hogy a dolog nem ilyen egyszerű, mert az alkalmazott tősgyökeres szenci, ő és az igazgatónő pedig nem. „A szenciek mindig összetartanak az idegenekkel szemben, még akkor is, ha maguknak ártanak. Itt van ez az iskolaösszevonási ötlet is, amit az iskolatanács jóvá sem hagyott, de Agárdy Gábor már a szenci polgármesterrel tárgyal róla. Leveleket írnak, a sajtóban cikkeznek, és nem veszik észre, hogy lejáratják a magyarságot a szlovákok előtt“ - érvel Duray Rezső, aki azt is rágalomnak tartja, hogy a lánya nem megfelelően oktatja az angolt. „Majd megszakad, hogy bepótolja, amit az elődei elmulasztottak. Csak azért állnak bosszút rajta, mert az apja az iskolatanács elnöke“ - mondja.

Visszajáró vendégek a tanfelügyelők
A Pozsony Megyei Önkormányzat eddig sem avatkozott be a szenci gimnázium körüli csatározásokba, és a választásokig hátralevő két hétben már nem is fog. Roman Csabay oktatásügyi osztályvezető azt mondja, a panaszokat mindig kivizsgáltatták a tanfelügyelettel, és a szülők legutóbbi levele kapcsán is ezt fogják tenni. „A megyei oktatásügyi bizottság nem jelezte, hogy gond van a szenci magyar gimnáziumban, az intézmény vezetésével is jó az együttműködésünk. Mindig megkapták a kért pluszdotációt, hogy kevés gyerekkel is osztály nyithassanak. Sajnálnánk, ha megszűnne ez az iskola, hiszen Pozsony megyében csak két magyar gimnázium működik“ - hangzik a diplomatikus válasz. A Pozsonyi Tanfelügyelői Központ igazgatónője, Marta Valašíková egyértelműbben fogalmaz. Azt mondja, nem lehet minden rendben abban az iskolában, amelyre ennyi panaszlevél érkezik. Tervezett tanfelügyelői ellenőrzéseket négy-öt évente tartanak a középiskolákban, a szenci magyar gimnáziumban azonban visszajáró vendégek. 2003 októberében matematikából írattak felmérőt az első osztályban, az eredményesség 50,77% volt, az érdemjegy átlaga pedig 3,9, holott azelőtt 2,4-re értékelték az osztályt. 2005-en a harmadikosokkal írattak felmérőt ugyancsak matematikából, ekkor 45,66% volt az eredményesség. 2008 márciusában az érettségi vizsgák bebiztosítását ellenőrizték, mindent rendben találtak, 2008 júniusában viszont azt tapasztalták, hogy az iskolában több, az oktatás szervezésére vonatkozó jogszabályt is megszegnek. „A más iskolákból átlépett diákoknak nem adtak határozatot a felvételről, az osztálykönyveket nem vezették a tantervek szerint, vagy utólag egészítették ki. Különösen súlyos mulasztásnak tartom, hogy a szülői panaszokat nem jegyzőkönyvezték, mert ez minden, akár szóban előadott panasz esetében is kötelező“ - tudjuk meg Marta Valašíkovától. A tavalyi iskolai évben két névtelen levél nyomán tartottak soron kívüli ellenőrzést a szenci gimnáziumban. Az egyiket áprilisban, ekkor az oktatás színvonalára voltak kíváncsiak. „Kiderült, hogy nagyon sok óra maradt el a pedagógusok hiányzása miatt: vagy betegek voltak, vagy szabadságot vettek ki, vagy rendezvényekre utaztak. Volt, amikor az órák hatvan százalékát helyettesítették, gyakran vonták össze a gimnázium és a vállalkozói szakközépiskola diákjait. Ez megengedhetetlen, hiszen mindkét iskolában más a tanmenet és a követelmény. Az erre vonatkozó panaszt indokoltnak találták munkatársaink, de a másik, az angol nyelv színvonalára vonatkozó feljelentés megalapozatlan volt. 2009. június 1-jén ellenőrizték az angoltanárnő képesítéséről szóló okmányokat, ezek alapján a követelményeknek megfelelt. Azokban az osztályokban, ahol ő oktatta az angol nyelvet, névtelen kérdőíveket is töltettek ki a diákokkal. Az egyikben 29 százalékuk, a másikban 4 százalékuk fejezte ki elégedetlenségét“ -mondja Marta Valašíková, hangsúlyozva, hogy az általuk végzett felmérések korántsem tükrözik a teljes igazságot. „A szakképesítés még nem jelenti azt, hogy valaki jó pedagógus. Azt is tudjuk, hogy az előre bejelentett ellenőrzésre minden iskolában felkészülnek. Megbeszélik, milyen anyagot vesznek át, ki fog felelni, az írásbeli érettségi egy részét pedig az iskolában javítják. Hiába jók a hivatalos eredményeik, ha a szülők mégsem érzik így. Más lenne a helyzet, ha túlzott szigorra, a tanárok elfogultságára panaszkodnának, mint általában szokás. Deahol az alacsony színvonalat kifogásolják, ott valóban nagy lehet a baj.“

A jobbak mind elmentek
Ugyanezt halljuk a szülőktől is. Akik átíratták a gyereküket, mind azt mondták: nem láttak garanciát arra, hogy a szenci gimnáziumban kellő felkészítést kap a felsőfokú tanulmányokra. Kohút József rétei szülő szerint a fia az első osztály végén kevesebbet tudott, mint kilencedikben. „Főleg a matematikával és az angollal voltak gondok, az utóbbit olyan tanárnő tanította, akinek sem tekintélye, sem megfelelő tudása nincs, a diákok javították ki, ha hibásan mondott valamit. Most a pozsonyi magyar gimnáziumba jár a fiunk, keményen kell tanulnia, hogy behozza a lemaradást, de nem bántuk meg, hogy így döntöttünk. Csak az iskolát sajnálom, magam is oda jártam, és kár, hogy ilyen dicstelen vége lesz.“
Az egyházfai Hamerlik Rudolf szintén az első osztályból vitte el a lányát, mint mondja, azért, mert nem akarta, hogy a gimnáziumban lógni tanuljon. „Nem győztem csodálkozni, hogy szinte naponta a déli busszal jött haza, állandóan összevont meg helyettesített óráik voltak. Az angolórákon az abc-től kezdték a tananyagot, a haladóknak kellett a gyengébbekhez igazodniuk. A tanárnő jóformán meg sem szólalt angolul, a diákok azt csináltak, amit akartak, távoztak, amikor kedvük tartotta. Amikor kifogásoltuk, hogy az angolul jól beszélő diákoknak ez kevés, azt a választ kaptuk, hogy járjanak különórákra! Egy tavaszi szülői értekezleten, amikor az igazgatónő az eredményeket sorolta, felszólaltam, hogy készítsen felmérést arról is, mennyi a rövidített óra, és mennyit hiányoznak a pedagógusok - erre hallgatás volt a válasz. Amikor megtudtuk, hogy nem nyílik első osztály, tudtam, hogy tovább fog romlani a helyzet, hiszen melyik jó pedagógus jön egy agonizáló iskolába? Nem beszélt rá senki, hogy vegyem ki a lányomat, magamis megtudom ítélni, mi a jó neki. De ha Szencen csoda történne, egy új pedagógusgárda jönne a gimnáziumba, én lennék az első, aki visszavinném.“
A szenci Rigó Mária unokája nem is akart gimnáziumba menni, autószerelőnek jelentkezett. „Nagy rábeszélésre mégis a gimnáziumba írattuk, hogy mentsük az iskolát. Úgy éreztük, ez kötelességünk, a fiam is ott végzett, és mindig magyar érzelműek voltunk. A gyereket felvették a gimnáziumba, átlépett a vállalkozói középiskolába, aztán három tantárgyból megbuktatták, kettőből anélkül, hogy figyelmeztették volna. Abban az iskolában csak addig fontos a gyerek, amíg oda jelentkezik, utána már nem törődnek vele. Tudták, milyenek a jegyei, mégis agitálták, aztán meg kirúgták, micsoda hozzáállás ez?“
Hasonló dolgokat hallottunk a többi szülőtől is, akik máshová íratták a gyereküket, de nem kívántak névvel nyilatkozni. Azt mondták, mivel az iskola vezetésénél nem találtak meghallgatásra, más megoldást kerestek, és többé nem foglalkoznak azzal, mi történik ott. „Amikor panaszkodtam az osztályfőnöknek, azt mondta, örüljek, hogy a gyerekem ott lehet, mert máshol le sem érettségizne. Majd meglátjuk, de ha így van, azon is el kell gondolkozni, hogy vajon Szencen bárki leérettségizhet?“ - tette fel a kérdést az egyik édesanya.

A diáknak van saját véleménye
A gimnázium igazgatónője szerint a színvonalesés általános jelenség, nemcsak Szencre jellemző, azt pedig határozottan cáfolja, hogy az angol nyelv oktatásával gondok volnának. „Épp ellenkezőleg, a kolléganő nagyon is sokat követel a diákoktól“ - mondja Kontár Ildikó. Az angoltanárnő szerint is az a gond, hogy a gyengébb tanulóknak túl nagy a tempó, amit ő diktál. Igaz, hogy időnként rakoncátlanok a gyerekek, de ő nem engedi, hogy a fejére nőjenek. „A kis létszám miatt a kezdők és haladók együtt vannak, így kell egy szintre hoznom őket, ami nem könnyű feladat. De megbirkóztunk vele, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tavalyi negyedikesek jó eredménnyel érettségiztek angolból“ - mondja Árva Katalin. A két másik angolszakos az elmúlt tanévben távozott az iskolából, hármuknak ugyanis nem jutott volna elég óra. Hogy a legjobb maradt-e, annak a diákok a megmondhatói, de a két volt kolléga úgy véli, nem véletlen, hogy az iskolatanács elnökének s az MKP városi, valamint járási elnökének, a Szenc és Vidéke Alapítvány elnökének, Duray Rezsőnek a lánya, Árva Katalin volt a kiválasztott. „Akkor indult el ez a gimnázium a lejtőn, amikor ez a kolléganő magyart, majd angolt is kezdett tanítani - mondja Lengyel Júlia, aki szintén angolt tanított a szenci gimnáziumban. - Mérhető volt, mennyi az általa vitt osztály lemaradása azokhoz képest, ahol más oktatta ugyanazt a tantárgyat. Tudtuk, hogy ennek ellenére ő fog maradni, ezért inkább elmentünk. De nem a mi véleményünk a mérvadó, hanem a diákoké és a szülőké. Ha egy családból az utóbbi években a nagyobbik gyerek ide járt, a kisebb már nem követte. Nem kell ehhez kampány, elég, ha a diákok otthon beszámoltak a tapasztalataikról.“
Hogy miről számolnak be a gimnazisták, arról tucatnyi anekdota kering a városban, egyik megdöbbentőbb, mint a másik. Az érintettek a megmondhatói, mennyi a valóságalapjuk, mindenesetre a szenci magyar alapiskolából tavaly egyetlenegy diák küldte a jelentkezését a helyi gimnáziumba. A város lakosságának a 2001-es népszámlálás szerint huszonkét százaléka magyar, de a beíratások nem ezt tükrözik. A két szlovák alapiskolába vagy 1500 gyerek jár, a magyarba mindössze 184, a mintegy 180 elsős közül 12 magyar, ebből is csupán 4 szenci, a többit a környékbeli falvakból szedték össze. „Most két kilencedik osztályuk van harminchárom diákkal, négyen készülnek gimnáziumba. Mi mindig ide irányítjuk őket, de a végső döntés joga a szülőké“ - mondja Metzner Zoltán, az alapiskola igazgatója.

Szencre már senki nem készül
A nagyfödémesi alapiskolából két éve nem jelentkezett senki a szenci gimnáziumba. Az igazgatónő, Vajda Gabriella szerint inkább Galántára mennek a diákok, az idei 21 kilencedikes közül is oda jelentkezik az a három, aki gimnáziumban szeretne tovább tanulni. Az okokról az igazgatónő nem kíván nyilatkozni, azt mondja, a volt diákokkal beszéljünk. A volt diákok pedig azt mondják, a szenci gimnáziumban az a legfontosabb, van-e mindenkinek papucsa, és az órákon leginkább kártyázni lehet megtanulni - ennek egyébként fotós kollégánk is a tanúja volt. A féli alapiskolából is régen akadt jelentkező a szenci gimnáziumba. Az igazgató, Jančošek Margit szerint a 18 kilencedikes közül hárman készülnek gimnáziumba - Pozsonyba. „Egyszerűbb a közlekedés, vonzóbb a főváros, Szenc már fel sem merül alternatívaként“ - mondja. Jókán ugyanez a helyzet, inkább Pozsonyt és Galántát választják a kilencedikesek. „Azt hallani azoktól, akik oda járnak, hogy sok a lyukas óra, jönnek-mennek a tanárok. Én nem tudom megítélni a helyzetet, de a 21 kilencedikesünk közül senki nem készül oda“ - mondja az igazgatónő, Kovács Erika. Néhány éve még Diószegről is jártak diákok a szenci gimnáziumba, de ez már a múlt. A helyi magyar alapiskola igazgatója, Halász Mária szerint nagyobb az érdeklődés a szakiskolák iránt, a tizenhárom kilencedikes közül talán ketten mennek gimnáziumba,őkis Galántára.
A szenci gimnáziumból kilépett diákok a pozsonyi, galántai és somorjai gimnáziumban folytatják tanulmányaikat, ezért megkérdeztük az említett iskolák igazgatóit is, tapasztaltak-e náluk komolyabb lemaradást. Valamennyien nemmel válaszoltak, de azt is hangsúlyozták, hogy nyilván az ambiciózus ügyes tanulók mertek iskolát változtatni. A somorjai MadáchImre Gimnáziumba hárman léptek át Szencről, minden évfolyamba egyegy diák, és négyen jelentkeztek az első osztályba. Trencsík János igazgató szerint az átigazolt diákok nem különböznek a többiektől, hiszen néhány éve már ők is csak úgy tudnak két osztályt nyitni, hogy 1,5-ös átlag felett nem felvételiztetnek. Azt a feltételezést, hogy a szenci gimnázium volt angoltanára toborozta volna hozzájuk a diákokat, visszautasítja. Azt mondja: az állás iránt érdeklődő kollégának rögtön megmondták, hogy nincs szabad hely, mert a betegszabadságon levő angoltanárt visszavárják. A galántai Kodály Zoltán Gimnázium igazgatója, Marsal János szintén azt mondja, Szencről csupa kitűnő tanuló lépett át hozzájuk: egy a negyedik, ketten a harmadik osztályba. „Nálunk több a választható tantárgy, köztük humán diszciplínák is, a jogra készülő negyedikesnél ez volt a fő szempont, az egyik kislány pedig az uszodánk miatt lépett át, mert egészségügyi problémái vannak. Nincs velük gond, könnyen felzárkóztak“ -mondja az igazgató. A pozsonyi Duna Utcai Gimnáziumba szintén három szenci gimnazista lépett át, és Iró Erzsébet igazgatóhelyettes szerint könnyen beilleszkedtek. 1,5-ös átlag felettmárőksemfelvételiztetnek, mint mondja, örülni kellmindenjó diáknak.

Üzenet egykori iskolámba
Nagy válogatás tehát az egykor elitiskoláknak számító gimnáziumokban sincs már, és főleg azokban nincs, ahol az igény és a kínálat is egyformán alacsony. Mégis, mindennek ellenére és minden körülményekközött igazmarad,hogy egy kisiskola is erényévé tudja tenni azt, ami hátrányának látszik. Mert minden diákra külön figyelhet, olyan viszonyokat teremthet, annyi megmutatkozási lehetőséget nyújthat, amennyire a tömegoktatásban esély sincs. Szencen ezt a lehetőséget mulasztották el valamikor a kilencvenes évek elején, mert arra tettek, hogy jöjjön mindenki, aki akar, sőt az is, aki nem akar. Ajó szándék vitathatatlan, de a jelek szerint a pokolba vezet, mert a kínnalkeservvel toborzott diáktól nem lehet megkövetelni azt, amit attól, aki tudatosan választotta az iskolát és tanulni szeretne,nem pedig csak érettségi bizonyítványt szerezni. És ha az idecsábított jó eszű, tehetséges diákot lehúzza az átlag, az ingovány, az szintén a toborzóklelkén szárad.
A 2009. október 22-én megtartott iskolatanácsi ülésen újra a válság volt a téma - ezúttal a néhány szülő is nyíltan elmondta véleményét. A tanácstagok meghallgatták őket, aztán bizalmat szavaztak az igazgatónőnek - a hat jelenlevő közül négyen. Egyesek szerint ez pozitív jelzés, mások szerint pedig csak azt bizonyítja, hogy az iskolatanács tagjainak többsége homokba dugja a fejét. Akárhogy van is, ki kell mondani, a gimnázium a végnapjait éli, és megszűnése akkor is Kontár Ildikó nevéhez fog fűződni, haőlegjobbtudásaszerintmindent megtett azért, hogy megmaradjon. Akár a színvonal csökkenése, akár belső bomlasztás volt a diákok tömeges távozásának az oka, a felelősség az övé, mert a mindenkori igazgató joga és kötelessége leváltani, elbocsátani, felelősségre vonni, érvekkel ellensúlyozni azokat, akikazáltalavezetettintézményellen dolgoznak - még akkor is, ha egykor azőszekerét tolták. Minden magas pozícióba jutott embernek tudnia kell, hogy egykori támogatói jelentik számára a legnagyobb veszélyt, mert előbb-utóbb benyújtják a számlát. Márpedig a szülőket és a diákokat nem kell, hogy érdekelje, kiknek a lekötelezettje, kik befolyásolják, milyen okok és érdekek tartják a helyén az igazgatót - számukra egy a fontos: mit nyújt az iskola. A mindenkori igazgató egyedül nekik tartozik elszámolással - meg a saját lelkiismeretének. Ha pedig elkerülhetetlenül itt a vég, arról is számot kell adnia, vajon az utolsó diák is megkapta-e az általa vezetett intézményben azt,amireokkaltartott igényt.
A Szenczi Molnár Albert Gimnázium tavaly volt ötvenéves, de a megemlékezés elmaradt - nem volt mit ünnepelni. Újabb kerek évforduló pedig biztosannemlesz, most már csak az a kérdés, sikerüle tisztességgel befejezni az iskola pályafutását. A válasz a szencieken múlik.