Semmi sem pótolhatja a családot, az igazi otthont

Egy gyerekre évi 135 ezer koronát fordít az államSomogyi Tibor felvétele Nem minden gyereknek adatik meg, hogy szerető családi légkörben nevelkedjen. Ha a szülő képtelenné válik a gyerek fejlődéséhez szükséges feltételek biztosítására, illetve elhanyagolja alapvető kötelességeiket, gyermekét otthonba utalják. A hazai 84 intézményből 76 állami. Az ország második legnagyobb gyermekotthona a gútai.

– Intézetünk 1972-ben nyitotta meg kapuit, kezdetben főleg a nehezen nevelhető gyerekeket helyezték ide. Idővel a 120 férőhelyes otthon a testvérpárok befogadására „szakosodott”, s nem túlzás, ha azt mondom, növendékeink nem szenvednek hiányt semmiben. Bár szeretjük őket, mégsem tudjuk pótolni azt, ami után a leginkább sóvárognak: a családjukat, a szüleiket – mondja Steiner Tibor igazgató.

A szülők zöme nem járul hozzá csemetéjük neveltetési költségeihez, a gyerekek eltartása az államra hárul. – Nem titok, hogy a hagyományos gyermekotthonok nem készítik fel őket az életre. Sem azokat, akiket óvodáskorukban, sem azokat, akiket később helyeznek intézetbe. Itt ugyanis mindent készen kapnak, ha kinövik ruházatukat, szétgyúrják cipőjüket, azonnal újat kapnak. A zsebpénzt sem kell kiérdemelni, az alapiskolásoknak havi 172, a 15 éven felüliek 258 korona jár. Noha a nevelők megpróbálják irányítani őket, végül is arra költik, amire akarják. A gyermekotthon évi költségvetése mintegy 16 millió korona, a l02 neveltről 51 alkalmazott gondoskodik, vagyis egy gyerekre évi 135 ezer koronát fordít az állam – tájékoztat az igazgató.

A rendszerváltást után egyre többen bírálták a gyermekotthonok jelenlegi felépítését, utalva arra, hogy a nyugati országokban az úgynevezett családias gondozási formára esküsznek. A honi illetékesek az intézeti rendszer megváltoztatásának szükségességére mutatnak rá, s példaként említik az úttörő szerepet vállaló gyermekotthonokat, ahol 10-12 fős csoportokban élnek.

– Az elképzelés remek, hiszen a családi jellegű gondoskodás lehetővé teszi, hogy a gyerekek bekapcsolódjanak a takarításba, főzésbe, vásárlásba, mosásba, vasalásba és sorolhatnám. Félő viszont, ha az összes otthon átalakul, és a gyerekek mindenütt 4–10 fős csoportot, „családot” alkotnak majd, túl egyformává válnak. Ám ha ettől el is tekintünk, itt vannak a nagy intézetek. Száz gyerekből ugyanis nem lehet négy családot képezni. Arra is gondolni kell, hogy hozzánk testvéreket helyeznek el. Amint tudomást szerzünk arról, hogy növendékünk hozzátartozója más intézetben van, ide hozzuk csak azért, hogy a testvérek együtt nevelkedjenek. Persze, míg sikerül egyesíteni őket, sokszor évek telnek el. Emiatt tartunk a készülő törvénytől, amely nem számol ezekkel a különleges helyzetekkel. Az átalakulást úgy képzeljük el, hogy egy fedél alatt működne a családias jellegű, illetve a hagyományos gyermekotthon – ismerteti véleményét az igazgató.

A gútai intézet sokfajta gyereknek nyújt átmeneti otthont. Bár az iskolakerülő, vagy az egyéb okok miatt családjából „kivont” gyerek testi-lelki állapotát, alkalmazkodó képességét a pozsonyi diagnosztikai intézetben vizsgálják, nem mindig derítik fel a többnyire sok rosszat megélt, nehéz sorsú gyerek igazi énjét. Mint minden közösségben, a gyermekotthonokban is jelentkezik az erőszak.

– Szerencsére, nagyon ritkán, de előfordul. A hét végén az egyik 15 éves neveltünk trágár szavakkal sértegette az ügyeletes nevelőnőt csak azért, mert azt követelte tőle, hogy tanuljon. A korához képest túlfejlett lány bukásra áll, a kolléganő követelése jogos volt. A szóváltás gorombáskodással folytatódott, majd a növendék ütlegelni kezdte a pedagógust. Végül a megvadult lányt a többiek fékezték le. Az incidenst rendőrségi feljelentés követte, de természetesen az ügy ezzel nem zárult le. Jelenteni fogjuk az esetet a diagnosztikai intézetnek, és kérni fogjuk a lány áthelyezését – tudatja Steiner Tibor. Hét-nyolc évvel ezelőtt már előfordul egy hasonló eset, akkor egy fiú támadta meg segédnevelőjét. Nyomban a féli javító–nevelő intézetbe helyezték, ahonnan kétségbeesett levelekkel bombázta az igazgatót: megbánta tettét, vegye vissza.

– A gyerekek között vannak nehezen nevelhetők is, bár a gyógypedagógiai és pszichológiai vizsgálatok gyakran bennünket is megtévesztenek. Volt egy gyerekünk, akire az összes pedagógus panaszkodott. Szakértőkkel megvizsgáltattuk, s a túlfejlett fizikumú fiúról csupa jót mondtak. A gondot az okozta, hogy az osztályban mindig a középpontban akart lenni, s mi több, szerelmes volt a fiatal tanárnőjébe. A helyzetet súlyosbította a fiú édesanyjának lelki betegsége. Az igazgató arról is beszél, olykor a növendékek megszöknek az intézetből. – Pontosabban engedély nélkül elhagyják az otthont, mert itt nincsenek kapuk, lakatok. Nem is olyan régen egyszerre hárman távoztak, közülük ketten már újra itt vannak. A rendőrség keresi a harmadikat, eddig eredménytelenül. Természetesen tudni szerettük volna, miért hagyták el az otthont, mert főleg az egyik esetében nem találtunk magyarázatot tettére. A gyerek jól érezte magát nálunk, nem voltak gondjai sem az iskolában, sem az itteni nevelőkkel. Nem csoda, hogy nem is volt szívünk kérni áthelyezését. A gyerekek tudják, hogy az első szökést megússzák büntetés nélkül, hiszen többnyire a szülők utáni vágy miatt cselekednek meggondolatlanul. Fontosnak tartom, hogy a dolgokról, bármennyire kellemetlenek, súlyosak, nyíltan beszéljünk.

Az intézeti gyerekek minden évben több hetet az otthonon kívül töltenek. – Az évi költségvetésből 520 ezer koronát eleve el kell különíteni a gyerekek üdültetésére. Télen síelni járnak, nyaranta hazai vagy külföldi üdüléseken vesznek részt. Olykor gondot jelent a költségek megtérítése, ám idén ezzel nem kell foglalkoznunk. Wolfgang Tupy úr, a Gútán üzemelő Kromberg & Schubert Kft. tulajdonosa ugyanis a kábelgyár fennállásának 100. évfordulója alkalmából 500 ezer koronát ajándékozott a gyermekotthonnak. Ekkora adományt még soha nem kaptunk, 1996-ig évi 60–100 ezer koronával a Szlovák Biztosító szponzorálta a gyerekek téli kirándulását. Egyszer egy névtelen adakozó ugyancsak százezer koronát küldött a számlánkra. Az adományok az utóbbi években jelentősen megcsappantak, önként nem is jelentkeznek a szponzorok. Ha segítséget kérünk, 2–5 ezer koronával támogatnak csupán, de mi ezért is hálásak vagyunk.

Az igazgató felsorolásából nyilvánvalóvá vált, hogy a növendékekre valóban gazdag nyári program vár. – Tábort szervezünk, lesznek, akik magyarországi, velencei és szigetvári barátainkkal részt vesznek a tátrai országos turistatalálkozókon, többen utaznak majd Magyarországra – Balatonfenyvesre, illetve a Velencei-tóhoz – csereüdülésre, a Szent Vencel Lovagrend, a Mosoly mint ajándék júliusban, a Velünk nem vagytok egyedül civilszervezet augusztusban szervez tábort és augusztus végén néhányan az olaszországi Bibionéba utaznak. Az adomány egy részét a betegeskedők gyógyüdültetésére kívánjuk fordítani. Több óvodásunk két hete jött meg a gyógykezelésről. Huszonnyolc napot kellet volna a hegyekben eltölteniük, az egészségbiztosító anyagi gondjai miatt azonban csak 21 nap után haza kellett jönniük. Arra is gondoltunk, hogy a szponzortól kapott pénzből felújítanánk az otthont. Bárhogy is döntünk, a nagylelkű adomány a gyerekek javát szolgálja majd – mondja az igazgató.