Selmecbánya – ahová érdemes elmenni

A város fölé magasodó hegyek mélyén megbújó arany- és ezüstércet már a 2. és a 3. században fejtették az akkoriban idetelepült kelták, ők voltak a vidék első bányászai. Selmecbánya múltja és jelene is a bányászattal függ össze. A varázslatos hangulatú városka úgy ragyog a védett völgy lejtőin, mint egy ékkő. A Glanzenberg tárnák és az egykori tárók, a régi bánya ma már az óváros része, de az ércet a város fölé emelkedő dombokon ma is bányásszák. Selmecbányát 1156-tól bányavidékként tartják számon. Mindig is soknemzetiségű, német, magyar, szlovák lakosságú, befogadó, nyitott városként emlegették. A bőség zavaraSelmecbányán a látnivalók sokasága fogadja az utazót, a városközpont 1950-től műemlékvédelmi terület, 1993-tól pedig az UNESCO Világörökség része. A város legrégebbi épületegyütteseinek egyike az óváros nyugati felén álló öregvár vagy óvár. Ennek magját egy hatalmas, háromhajós, bazilika jellegű, a román kor és a gótika találkozásának idején épült templom képezi, amelyet később várrá alakítottak át. Érdekessége, hogy az oldalhajók szinte teljes magasságban megmaradtak, bennük ma múzeumi kiállítóhelyiségek vannak, a főhajó boltozatát viszont valami oknál fogva elbontották, és ma ez egy belső udvart képez a várban. Az eredetileg Szűz Máriának szentelt bazilikából kialakított várat 1486-ban már említik, törökellenes erődítménnyé alakítását a 16. század elején kezdték meg. Négy félköríves bástyával és két szögletes toronnyal erősítették meg az óvárat, a kaputornyot a barokk korban magasították meg. A komplexum érdekessége, hogy már 116 éve, 1900. július elsejétől múzeumként működik. Város- és bányatörténeti kiállítás van itt. Az óvárosban még jelentős számú gótikus és reneszánsz elemet őrző polgárház megmaradt, a girbegurba utcák felfedezésre csalogatják az erre járót. Az építészeti stílusok fejlődését kiválóan lehet itt tanulmányozni. A városka szíve, a Fő tér a Szent Katalinnak szentelt gótikus templommal, a Szentháromságot ábrázoló hatalmas szoborral, kilátással az óvárra, a bányákra, a Klopacska tornyára szinte mesebeli. A Klopacska ritka és nagyon szép állapotban fennmaradt bányászati emlék. A tornyában levő jelzőberendezés régen főleg arra szolgált, hogy a bányászok műszakkezdését jelezze, de megszólalt vihar, áradás és ellenség támadása idején is. Hangját hallani lehetett a bányászünnepeken, a bányakamara üléseikor vagy bányabíróság idején, de bányásztemetéskor, sőt tűzvész jelzőjeként is használták. Földszintje egy időben börtönként is szolgált. A legendás bányászvárosAlig pár száz méterre innen található a Glanzenberg tárna, amelyet szintén érdemes bejárni. Ez az érctáró már legalább félezer éves, első írásos említése 1560-ból származik, a városközpont alatt húzódó, régen igen gazdag hozamú, Spitáler nevű aranyércet tartalmazó telér kitermelése folyt itt. Mivel a város központja, a történelmi épületek alatt húzódik a telér, karbantartására mindig nagy gondot fordítottak. Tavaly február 25-én nyitották meg újra a tárnát, melyet Glanzenberg császári tárnának is hívnak, arra emlékeztetve, hogy Lotaringiai Ferenc, Mária Terézia férje 1751-ben meglátogatta a bányát, ahol jelképesen ércet fejtett. De nem ő volt itt az egyetlen császári vendég, aki szimbolikus kalapácsütéssel az ezüst- és aranybányászok előtt tisztelgett.1764-ben József, a későbbi kalapos király és testvére, Lipót herceg is járt ebben a táróban, 1777-ben pedig Miksa osztrák főherceg. 1822-ben II. Lipót fia, József nádor, 1852-ben pedig Ferenc József császár tette tiszteletét Selmecbányán. Aki lemegy a lépcsőn mintegy negyven méter mélyre, a város szíve alá, az kifejthet egy darabka ércet a sziklából és elviheti emlékbe. Selmecbányán 1763-tól felsőfokú bányaipari képzés folyt, amelyet 1770-ben már Bányaakadémia néven emlegettek. A bányaakadémia épületének parkja csodálatos arborétum, a világ számos helyéről származó különleges növénnyel. Egy nap biztosan kevés a város bejárására.