Segíthet az elévülés?

Az utóbbi hónapokban elmérgesedett a kapcsolatom a komámmal. A múltkor jól össze is vesztünk, mindenféle múltbeli sérelmeket hánytorgatott fel. Azért nekem is volna mit a fejéhez vágni. Leginkább azonban egy dolog aggaszt. Jó pár évvel ezelőtt kölcsönvettem a kocsiját és belehajtottam a kapufélfájába. Az autó is, a kapufélfa is javításra szorult. A komám akkor nagylelkűen állta a javítás költségeit, és látszólag az ügy feledésbe merült. Persze az évek során számtalanszor megháláltam már ezt a gesztust, a két család mindig segítette egymást. Most viszont azzal fenyegetőzik, hogy beperel azért a kapufélfáért. Nem szeretnék vele pereskedni, mert annak vége-hossza nem lenne, ráadásul nyugdíjasként gondjaim lennének a költségek fedezésével is. Mivel tudnám őt megnyugtatni?

A polgári jogban ismert az elévülés (premlčanie práva) intézménye. Lényege, hogy bizonyos jogok időmúlás következtében nem érvényesíthetők az állami szervek, például bíróságok előtt. Ez egyrészt ösztönözni kívánja a jogosultat, hogy jogait időben érvényesítse, és az ügyek ne maradjanak rendezetlenül hosszú évek során – ekképp erősítve a jogbiztonságot. Ezt az elvet a latin „vigilantibus iura scripta sunt” szólás fejezi ki találóan, mely szabad fordításban annyit jelent, hogy a törvények az ébereket szolgálják.

Maga a tény, hogy az elévülés következtében a jogosult nem nyerhet érvényt követelésének hatóság előtt, nem jelenti azt, hogy jogigénye megszűnt. Ezért, ha a kötelezett személy hajlandó a követelést önszántából teljesíteni, azt megteheti anélkül, hogy a jogosultnak a jogalap nélküli gazdagodás vádjával kellene szembenéznie, például egy, a felek között létrejövő újabb nézeteltérés során.

Az elévülésnek a következők a feltételei:

eltelt az elévülési idő (mely akkor kezd telni, amikor a követelés esedékessé vagy először érvényesíthetővé vált), a köteles nem teljesítette a követelést, és a tárgyalás során hivatkozott a jogigény elévülésére (vznesenie námietky premlčania).

A polgári jogban az elévülési idő három év, ha a törvény másképp nem rendelkezik. Kártérítés esetén például a Polgári Törvénykönyv (40/1964-es törvény) 106. paragrafusa szubjektív és objektív elévülési időt is megkülönböztet. A követelés két éven belül elévül, miután a jogosult tudomást szerzett a kárról és a károkozó személyéről, legkésőbb azonban a kárt kiváltó eseménytől számított három éven belül. Szándékos károkozás esetén azonban az elévülési idő tízéves.

Végezetül szeretném felhívni olvasónk figyelmét, hogy az elévülést az ún. preklúzióval (jogvesztő határidővel) ellentétben a bíróság nem veheti hivatalból figyelembe, csakis az érdekeltnek (kötelesnek) az elévülésre való hivatkozása után – a bizonyítás is őt terheli.

Veszelei Viktória jogász

(A cikk tájékoztató jellegű, nem minősül jogi tanácsadásnak.)