Rekviem egy kisiskoláért

Van-e fontosabb a számoknál? Zsebi József polgármester.Február elseje óta nincs Zsérén önálló magyar iskola. Az egyetlen összevont osztályt a szlovák iskolához csatolták, és most az intézmény az óvodával együtt közös igazgatás alatt működik. Ami önmagában még nem lenne semmi rendkívüli, sőt, akár azt is lehetne mondani, hogy öt gyereknek és egyetlen tanítónőnek igazán nem kell külön iskola. Csakhogy a lényeg az, milyen okból, milyen indíttatásból született ez a döntés, kinek az érdekét szolgálja, és milyenek lesznek a következményei.

Nem tudta a takarítónő, kinek engedelmeskedjen

A Zoboralji régió leginkább hagyományőrzőnek tartott falujában ma igencsak meglepődne, aki rég nem járt ott. Rengeteg az elhagyott régi ház, még több a környékbeli településekről és Nyitráról idetelepült szlovák család, és a fiatalok bizony javarészt szlovákul beszélnek. Ezt az állapotot tükrözi az iskola összetétele is: a szlovák részen négy önálló évfolyamban 43 gyerek tanul, a magyar összevont osztályban pedig három évfolyamban mindössze öt. Ennek ellenére egészen mostanáig a magyar iskola csak az épületen osztozott a szlovákkal, a magyar tanítónő-igazgatónő maga dönthetett mindenről, ami az osztályát érintette, és egyenrangú partnerként ülhetett le tárgyalni szlovák kolléganőjével, ha valamilyen kérdésben egyeztetésre volt szükség. Ugyanez volt érvényes az óvodára is, amely szintén saját igazgatás alatt működött – a három intézmény csak az épületen, a takarítónőn és a konyhán osztozott egymással. És a zsérei polgármester szerint épp ez volt a baj, mert a három igazgatónő háromfelé hívta-küldte a szegény alkalmazottakat, akik sokszor azt sem tudták, kinek az utasítását teljesítsék előbb. Hogy így volt-e, vagy sem, nem tudni, mert az érintettek mind mást mondtak, csak abban egyeztek meg valamennyien, hogy azért az iskolaösszevonáshoz nyomósabb ok is kellett.

Nyomós ok pedig Zsebi József polgármester szerint három is akadt: mégpedig szervezési, pénzügyi és emberi. A szervezési a már említett koordináció a három intézmény között, a pénzügyi az, hogy az önkormányzatnak nem kell három igazgató túlóráit fizetni, az emberi pedig az, hogy a volt magyar igazgatónő, Balkó Szidónia a polgármester szerint nem akart együttműködni. „Mivel igazgatónőként a törvények szerint kevesebb órát kellett tanítania, felajánlottam neki, hogy zene, testnevelés és rajzórákon a magyar gyerekeket is csatolják a szlovákokhoz. Nem lett volna semmi bajuk attól, hogy barátkoznak és tanulják a nyelvet, de ő ezt nem fogadta el. Több mint kétszáz túlórája gyűlt össze, miközben a magyar gyerekek száma évről évre csökkent. 2004-ben még tizenketten voltak, 2005-ben tizenyolcan, 2006-ban kilencen, 2007-ben 8-an és a következő tanévben csak öten lesznek. Közben megtörtént az is, hogy a szülők inkább a szomszéd falu magyar iskolájába küldték a gyereküket, mint hogy rá bízzák. Nem mondom, hogy ő tehet a magyar iskola leépüléséről, de részben az ő felelőssége is” – véli Zsebi József. A faluban ugyan sokan nem osztják a véleményét, akikkel mi beszéltünk, azok azt mondták, a volt igazgatónő anyafarkasként harcolt a magyar gyerekekért, ezért is kellett mennie. Merthogy Balkó Szidóniát a polgármester leváltotta az igazgatónői posztról és a helyzet jelenlegi állása szerint pedagógusként sem lesz rá többé szükség.

Az iskolatanács ellenezte, az önkormányzat jóvágyta

2006 óta ugyanis nem kettő, hanem csak egy magyar osztály működik Zsérén és abban a gyermekgondozási szabadságról viszszaparancsolt fiatal pedagógus, Bencz Júlia tanít. Az osztályok összevonására épp akkor került sor, amikor megszületett a gyermeke, vagyis a pedagógusfelesleget nem kellett rögtön megoldani, de azt mindketten tudták, hogy eljön az idő, amikor egyiküknek mennie kell. Csak arra nem számítottak, hogy ilyen hamar és ilyen körülmények között. A polgármester ugyanis választás elé állította Bencz Júliát: vagy rögtön munkába áll, vagy felvesznek helyette mást, de akkor másfél év múlva sem jöhet vissza. Balkó Szidóniával, akit magas vérnyomással az iskolából vitt el a mentő decemberben és most betegszabadságon van, semmilyen körülmények között nem számolnak többé Zsérén. „Az igazgatónői mandátuma úgyis lejárt, pedagógusként pedig nem tudjuk alkalmazni. Meg fogja kapni az elmaradt bérét és a háromhavi fizetésének megfelelő végkielégítést” – mondja a polgármester, hozzá?fűzve, hogy ő ezt máris lezárt fejezetnek tekinti. Balkó Szidónia megkeresésünkre csak annyit mondott, az egészségi állapotára való tekintettel nem akar meddő vitába bocsátkozni, a magyar szülők úgyis tudják mit tett a gyerekeikért. „Nem haragszom senkire, tudom, hogy a fiatal kolléganő sem tehetett mást. Egyedül az iskola pedellusának és a szakácsnőnek szeretném megköszönni, hogy kihívták hozzám a mentőt és megmentették az életemet” – zárta le ő is életének zsérei fejezetét.

Ami egyben az önálló magyar iskola létének vége is, bár a két dolog között csak annyi az összefüggés, hogy ami így is, úgy is elkerülhetetlen volt, az egyszerre következett be. A zsérei polgármester először 2007 őszén vázolta fel összevonási tervét és annak ellenére, hogy az ötletet a magyar iskola, valamint az óvoda tanácsa is elvetette, októberben már a képviselőtestület szavazott róla. A kérvényt eljuttatták az oktatási minisztériumba, ott pedig nyilván örömmel fogadták a kezdeményezést, mert a szokásokkal ellentétben, tanév közben, február elsejétől engedélyezték az intézmény-összevonást.

A mindent eldöntő októberi önkormányzati ülésen a kilenc helyi képviselő közül nyolcan voltak jelen és heten voksoltak az összevonás mellett – az MKP három képviselőjéből egy hiányzott, egy megszavazta, egy pedig ellene szavazott. „Számonkértem a polgármestertől a kimutatást, amely igazolná, mennyibe került eddig a három önálló intézmény működtetése és mennyi pénzt takarítana meg az összevonással. Mint kiderült, ilyen számításokat senki nem végzett. Egyszerűen kijelentette, hogy így jobb lesz, mert az egész veszteséges, holott az óvoda nyereséggel zárta a tavalyi tanévet a magyar iskola létének értelmét pedig nem anyagiakban kellene mérni” – érvel a zsérei önkormányzat egyik MKP-s képviselője, Szórád Mária, aki négy évig a Nyitrai Megyei Hivatal pénzügyi osztályát vezette.

Zsebi József ezzel szemben azt mondja, az összevonás melletti érveit szóban mondta el, mert az, hogy egy épületben közös igazgatás alatt működjön a három intézmény annyira logikus és magától értetődő, hogy azt nem is kell papírra fektetni. „Így csak egy igazgatóval kell tárgyalnom, egyszerűbb lesz a dolgom, arról nem beszélve, hogy mindig jobban halad az a szekér, amelyet egy irányban húznak” – érvel a polgármester. Ami a szekér haladását illeti, igaza is van, a kérdés csak az irány lesz.

Az MKP-n kívül is van magyarság

A többségükben magyar tősgyökeres zséreiek mindenesetre úgy látják, hogy a nagy közösködésből a magyar iskola számára semmi jó nem fog kisülni. „Mindenhol ők lesznek az utolsók, főleg ha a szlovák igazgatónő marad. Lehet, hogy ez így gazdaságosabb, de egy magyar polgármesternek nem azt kellene nézni, mennyibe kerül a magyar iskola megtartása, hanem azt, hogyan lehetne még jobban támogatni. Ez az eredménye annak, hogy nyolc éve olyan csúnyán kitoltak vele az MKP-sok. A sérelem benne maradt, és most mi isszuk meg a levét” – világosít fel az egyik helybeli lakos, neve elhallgatását kérve, mert mint mondja: elköltözni nem akar Zséréről, ellenségekre meg nincs szüksége. Zsebi József polgármesteri karrierje 1998-ban valóban az MKP támogatásával indult, négy évig vezette a falut a párt jelöltjeként, de 2002-ben már függetlenként szállt harcba a tisztségért. Ő azt mondja, azért, mert megérezte, hogy az utolsó pillanatban megvonnák tőle a támogatást és a független jelöltet támogatnák, a pártban annak idején azt állították, eszük ágában sem volt kihátrálni Zsebi József mögül, ő hagyta cserben az MKP-t. Hogy melyik fél mond igazat, azt csak ők tudják, de tény, hogy Zsebi József azóta már a második választást nyerte meg függetlenként, és ahogy fogalmaz „tíz éve szolgálja a zsérei polgárokat”. A szolgálat, persze, kellemetlenségekkel is jár: az előző négy évben az MKP képviselői többségben voltak a testületben, és igencsak megnehezítették a dolgát, most pedig, amikor kisebbségben vannak, azzal vádolják, hogy önkényes döntéseket hoz – panaszolja Zsebi József, hozzátéve, hogy az MKP óriási hibát követ el, ha úgy gondolja, hogy a párttagságon kívül nincs is magyarság. „Zsére az elmúl hat évben egy fillér támogatást sem kapott, ami az MKP közbenjárásának lett volna köszönhető, pedig itt is élnek választóik. A magyar iskoláért sem tettek semmit, most pedig jönnek vádaskodni, hogy én teszem tönkre. Pedig sosem tettem különbséget magyarok és szlovákok között, és az is biztos, hogy ezután sem az összevonás miatt lesz itt kevesebb a magyar elsős!” De több sem – tesszük hozzá gondolatban – mert a bizalmatlanságot a változások, pláne ha az intézmény jogköreinek csökkenésével járnak, csak növelik.

Változásokból pedig volt elég mostanában Zsérén. A polgármester nem sokkal a magyar iskolaigazgatónő leváltása után ugyancsak mandátumának lejárása miatt leváltotta az óvoda igazgatónőjét, Földesi Valériát is. Helyére a saját húgát, Bencz Máriát nevezte ki, majd miután figyelmeztették hogy törvényellenes, ha a rokonait bízza meg az önkormányzat hatáskörébe tartozó intézmény vezetésével, visszakozott. Az összevont oktatási intézmény vezetését ideiglenesen a szlovák iskola igazgatónőjére, Zuzana Kunovára bízta, aki kérdésünkre nem is titkolta, hogy meg fogja pályázni az igazgatói állást, a helyettesi posztot pedig a két óvónőnek ajánlotta fel. Közülük hosszas gondolkodás után a húga fogadta el, de ez a felállás csak az idei tanév végéig érvényes.

Személyre szabott pályázat lesz?

A következő öt hónap a polgármester szerint megmutatja, hogyan képesek együttműködni a pedagógusok, mely területeken lesz szükség pontos szabályokra, és mit lehet az érintettek megegyezésére bízni. A 2008/2009-es tanév reményei szerint már zökkenőmentes lesz, de addig még hátravan az iskolatanács megalakulása és az igazgatóválasztás. A pályázatot júniusban fogják kiírni, de hogy milyen feltételekkel, azt sejteni sem lehet, mert az összevonás óta még nem volt Zsérén önkormányzati ülés. Mi szerettük volna megtudni Zsebi Józseftől, feltételként szabják-e a magyar nyelv ismeretét, de kitérő választ kaptunk. Megtudtuk, hogy a pályázati feltételekről a képviselőtestület és az iskolatanács fog dönteni, de ez úgyis tág fogalom, hiszen a most megbízott szlovák igazgatónő is ért és némileg beszél is magyarul. Kérdés, beérik-e ezzel a képviselők is, vagy legalább utolsó gesztusként próbálnak olyan igazgatót keresni, aki nem terhelt a helyi szövevényes viszonyokkal és nem elfogult egyik iskolával szemben sem.

Félreértés ne essék, nincs az az elhivatott és lelkes igazgató, aki az elszlovákosodott zoboralji falvakban képes lenne több magyar elsőst teremteni. A „mentést” Zsérén is másfél–két évtizeddel ezelőtt kellett volna elkezdeni, amikor a betelepültek példáját követve a helyiek is a szlovák iskola felé vették az irányt, és először egy helyi vállalkozó, majd a községi hivatal anyagi hozzájárulásával a felső tagozatos szlovák diákokat különbusszal járatták Nyitrára. Akkor sokan érezték úgy – teljesen jogosan – hogy míg a szlovák gyerekek minden támogatást megkapnak, a magyaroknak nem jut semmi, és az, ami most történik a faluban, csak logikus következménye a kilencvenes években elkezdődött folyamatnak. Ami lehet, hogy megállíthatatlan, elkerülhetetlen, még az is lehet, hogy egyesek szemében természetes, de az is biztos, hogy ellensúlyozható lett volna. Több támogatással, nagyobb odafigyeléssel, urambocsá, egy kis részehajlással is – nem azért mert az önkormányzatnak megéri, hanem mert kötelessége. Hogy az a gyerek, aki három, négy, öt év múlva járna magyar iskolába, ne azért legyen kénytelen szlovákba menni, mert már nem lesz más választása.